A konferencia megnyitásaképpen Móricz Ilona, a Független Médiaközpont vezetője, Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke és Michael-Müller Werveyen, a Goethe Intézet igazgatója köszöntötte a vendégeket. Ezután átadták a Korrektor nevű kezdeményezés szervezőinek a szót.

Akkor lesz öröm, ha sok panasz lesz

Merthogy tegnap elindult a Korrektor, amely az Önszabályozó Reklámtestülethez némiképp hasonló módon próbál a hazai médiapiac szakmai önszabályozó szervezete lenni, és az etikus újságírás szabályait szeretné pereskedések nélkül betartani. A Korrektor alapító szervezetei: a Főszerkesztők Fóruma (FF), a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) és a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE). A bejelentést Weyer Balázs (FF), Kovács Tibor (MLE) és Dunai András (MTE) tartották.

Weyer Balázs elmondta, hogy a Korrektor valójában egy önszabályozó eljárásrend, a döntéshozatalban pedig részt vesz az újságíró, a kiadó és a hirdető is. A dedikált szájton bárki panaszt tehet a közösen elfogadott etikai kódex megsértése ellen. A bárki azt jelenti, hogy nincs szükség az érintettség bizonyítására, és egyedül is lehet bejelentéssel élni. Emellett az eljárásrend érdeme Weyer szerint, hogy átlátható, gyors (maximum 30 nap a döntés a bejelentéstől számítva) és ingyenes. A Főszerkesztők Fórumának elnöke rámutatott, hogy a szankció minden más országban is majdnem kizárólag a nyilvánosság az újságíróetikai kérdésekben. „Azt várom, hogy sok panasz fog érkezni, és akkor fogok örülni, ha sok panasz fog érkezni, mert ha kevés lesz, az azt jelenti, hogy a közönségnek már nincs elvárása az újságírással szemben, és úgy érzi, hogy nem is érdemes panaszt tennie” – fejtette ki Weyer a reményeit és félelmeit a Korrektorral kapcsolatban.

Kovács Tibor, az MLE elnöke örömmel jelentette be, hogy a lapkiadók egyhangúlag fogadták el az eljárási rendet és az volt a céljuk, hogy szakmailag, etikailag, de üzletileg is elfogadható legyen. A lapkiadók akkor léptek be, amikor azt látták, hogy a döntéshozatal gyors lesz, hiszen korábban a peres esetek nagyon sokáig elhúzódtak. Az önszabályozással viszont szerinte ezt az időt le lehet rövidíteni és talán nem minden sértett fog egyből bírósági eszközökhöz folyamodni.

Dunai András, az MTE elnöke azt fejtette ki, hogy az online média egyik előnye és hátránya is, hogy nagyon hamar kapcsolatba tudnak lépni az olvasókkal, de ez a kapcsolatrendszer nagyon szélsőséges. Vagy egyszerű kommunikáció, vagy a jogászok lépnek közbe. Így szerinte valahol középen kellene utat találniuk.

A Korrektor bemutatkozása után az európai hasonló önszabályozó újságírószervezetek mutatkoztak be, így az észt, a német, az osztrák és a norvég sajtóetikai szervezetek munkatársai adtak elő saját tapasztalataikról.

(megj.: a sorok írója a tegnapi napon még szerepelt a Korrektor szakértői listájában, erről a tisztségéről tegnap este lemondott)

Az újságírás jövője

Ezt követően három előadást hallhattunk az újságírás jövőjével kapcsolatban. Az elsőt Kim Wannet, a Van de Bunt vállalati menedzsment-tanácsadócég partnere tartotta. A cég a Holland Újságíróalap számára készítette el a Journalism 2025 című jelentését, amely alapvetően négy lehetséges forgatókönyvet tartalmaz az újságírás jövőjére vonatkozóan. A megrendelés célja az volt, hogy az újságírókat felkészítse az egyre bizonytalanabb és fenyegetőbb kilátásokra, és a nyilvánosság előtt is szó essék az újságírás és a társadalom kapcsolatáról.

Négy forgatókönyv

A jelentés szerint a trendek tekintetében alapvetően konszenzus van mind az újságírói, mind az menedzsment-oldalon. A jövőt ezek alapján – bár nem egyenlő mértékben, és nem egyenlően mindenkit érintve – az alábbi, sokszor ellentétes mozgású trendek fogják meghatározni:

-          csökkenő reklámbevételek

-          csökkenő lapeladás

-          közösségi média, különösen a Twitter

-          a keresőmotorokban jobban megbíznak a fogyasztók, mint a médiában

-          yournalism

-          az újságírók egyre inkább márkák lesznek

-          adatújságírás

-          analitika-vezérelt újságírás (csak az lesz fontos, ami azonnali kattintást hoz)

-          az analitika által előrejelzett folyamatok beépítése

-          hackelés

-          hordozható technológiák

-          automatizált, robotizált újságírófolyamatok

-          bármi lehet információ és tartalom

Ezek alapján a trendek alapján a tanácsadócég úgy látja, hogy négy lehetséges forgatókönyv valósulhat meg a következő tíz évben, aminek szemléltetésére egy koordinátarendszert mutatott be Kim Wannet. Ennek x-tengelyén a do it yourself (DIY) és a do it for me (DIMF) szerepel, y-tengelyén pedig a redical (radikális) és a reluctant (óvatos, visszafogott) magatartásforma. A négy forgatókönyv pedig ezek metszetéből adódik.

1. A DIY-Radical metszetnek a „Közösség bölcsessége” nevet adták és úgy látják, hogy ebben az esetben a technológiavezérelt, kisebb szabású médiakezdeményezéseké, startupoké lesz a jövő. Ebben az esetben az innovációé lesz a főszerep és az lesz a tét, hogy akár önkéntes alapon is hány embert sikerül megnyerni egy-egy újságíróügynek. Jellemző lesz a szabadúszó, vagy önfoglalkoztató újságírószerep. Ezzel párhuzamosan a nagy médiavállalatok szerepe csökkenni fog, viszont a nyilvánosság is megsínyli, mivel az információ körei szűkülnek az aggregátorjellegű médiaszájtok jelentőségének csökkenése következtében. A nagy médiacégeknél a híreket egyre inkább robotok fogják írni. A hagyományos újságírószerep pedig inkább egyfajta kurátori szereppé fog válni, amely magában hordozza azt is, hogy az újságíróknak jóval nagyobb rajongótáborai lesznek, mint egy-egy médiumnak.
2. A DIFM-Radical metszet technológiavezérelt környezetében az internet nagyvállalatai (Google, Facebook) átveszik az irányítást és a tartalomelosztás feletti uralmat. A Facebooknak nagyobb hatalma lesz, mint a kormányoknak, a fogyasztó a tartalmak eléréséért a saját személyes adataival, magánéletével fog fizetni. A lokális média tönkremegy és az oknyomozás is. Ugyanakkor a hírfogyasztás nem olvasás lesz, hanem interaktív hírfogyasztás.
3. A DIY-Reluctant metszetben a kisközösségeké és az állampolgároké a főszerep, kikövetelik maguknak a médiagyártás és az önkormányzat feletti hatalmat, így a kormányok és a nagy médiavállalatok szerepe jelentősen csökkenni fog. A hagyományos intézményrendszerekben való bizalom rendkívüli módon lecsökken, de ezzel párhuzamosan a technológiai fejlesztések gyorsasága is. Ez utóbbi azért, mert az embereket ez egyre kevésbé fogja érdekelni. De mivel az állampolgároké lesz a fő hatalom, ezért a professzionális újságírók iránti bizalom is zuhanni fog, az újságok szerepét pedig felváltják a közösségi hírszolgáltatások, sőt, a személyes, informális információcsere is. Így az újságírók száma radikálisan esni fog.
4. Az DIFM-Reluctant szegmens forgatókönyve szerint a nagy, hagyományos legacy-médiavállalatok adaptálódnak az új környezethez, elfogadják az új játékszabályokat. Sokkal több startuppal fognak együtt dolgozni, az újságírást kiszervezik kisebb közösségek számára. A médiavállalatok átláthatóbbá válnak. Az újságírók újra kitalálják magukat, szolgáltatókká válnak és nőni fog az olvasók száma is. A közösségi média viszont tönkremegy, mert mindenki kiábrándul belőle.

Kim Wannet azzal zárta a mondatot, hogy az újságok megmentése nem forgatókönyv, mert azokat senki nem menti meg. Az újságírást kell megmenteni.

Tézisek

A második előadást Christian-Mathias Wellbrock, a Hamburgi Egyetem médiamenedzsment szakirányának adjunktusa tartotta. Szerzőtársával, Michel Clementtel nemrég jelentettek meg egy vitairatot Tézisek a minőségi sajtó jövőjéről címmel. Minőségi sajtó alatt ők még mindig főként a hagyományos nyomtatott sajtót, és azok online verzióit értették, és elsősorban a német piac tanulságaiból indultak ki, de így is rendkívül érdekes meglátásaik voltak. Alapvetően három dimenziót vizsgáltak meg: a tartalmat, a finanszírozás fogyasztói oldalát és a reklámpiacot.

Összefoglalva:

1. Tartalom

- csak a sztárújságírókat alkalmazó lapok maradhatnak fent
- a sztárújságírók csak nagynevű márkáknál lesznek hajlandók dolgozni, mivel csak ezek adhatják meg nekik az erkölcsi és anyagi elismerést
- csökkennek az újságírásra fordított összegek
- csökkennek a szerkesztőségek létszámai
- sok szabadúszó lesz
- Bárhol bárki leközölhet tartalmat – ez pedig növeli a tartalomversenyt és lejjebb szorítja az árakat
- Az újságíróbrandek egyre erősebbek lesznek. Csak kevés sztárújságíró fog igazán sokat keresni, a legtöbben, még akkor is, ha brandek lesznek, a long tailbe fognak tartozni. Ennek ellenére a long tail továbbra is szeretne újságíró maradni, hátha belőlük is fizetett sztár lesz

2.  Fogyasztók

- a nagy kiadók nem fognak egyetlen nagy fizetőkaput (paywall) létrehozni, mert minél nagyobb az összefogás, annál nagyobb a kísértés mégis kimaradni belőle, hiszen a fogyasztó az ingyenes tartalmat fogja választani. A csapdahelyzet miatt a tartalom ingyenes marad.
- az online újságírók fizetése tovább fog csökkenni, mert az online gyártási költségekből nincs mit lefaragni, olyan alacsony.
- Csak exkluzív tartalmakért lehet pénzt kérni.
- Csak azok a médiacégek lesznek képesek túlélni, amelyek minőségi tartalomba fektetnek.
- A tartalomért való fizetés egyetlen útja az alacsony tranzakciós költségű micropayment. Ha a tranzakciót a bankok vagy a kártyaszolgáltatók jelentős költséggel terhelik meg, akkor az emberek úgy fogják érezni, hogy a tartalomhoz való hozzáférésen felül is kell fizetniük. (kicsit hasonló az eset a hazai zeneletöltő szolgáltatások bebukására)
- A regionális lapoknak jobb esélyeik vannak, mert értelemszerűen több helyi, kifejezetten a közösséget érintő tartalmat tudnak előállítani.

3. Reklám

- A nagy kiadók egyre több pénzt fektetnek az online médiába, de nem a tartalomba vagy az újságírói minőség javításába, hanem aggregátorokba.
- A profitorientált, kizárólag a reklámokból, vagy a reklámoknak élő lapok a jövőben még sokkal alacsonyabb minőségű újságírást kínálnak majd, mert a hirdetőket nem érdekli az újság minősége.
- A hirdetők igényei pedig nagyon olcsón is kielégíthetők.

Wellbrock az előadása után még egyszer leszögezte, hogy téziseik csak a hagyományos médiavállalatokra, kiadókra vonatkoznak.

Mobilról nem élvezhető

Az utolsó előadást Caleainn Barr, a Guardian Data projekt adatújságírója tartotta. Úgy látja, hogy az adatújságírás hosszabb távon hozhat pénzt, mert egyszerre többféle olvasót vonz, nagyon sok kattintást lehet vele generálni és az emberek tovább maradnak a szájton. A Guardian legnagyobb kihívása ezen a területen azonban az, hogy miközben a mobilról tartalmat fogyasztók száma rohamosan nő, az adatújságírásprojektek olvashatatlanok és élvezhetetlenek mobilról. Ez különösen Londonban okoz számukra problémát, ahol a lakosság túlnyomó többsége állandóan tömegközlekedik.

Az előadások után a szakemberek kerekasztalban vettek részt, majd zárásképpen Horvát János, a Független Újságírásért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Orbán Sándor, a Független Médiaközpont korábbi elnöke, Vorák Anita, a Direkt36 újságírója, Rácz Tibor, a HVG újságírója, végül Móricz Ilona, a Független Médiaközpont jelenlegi igazgatója tartott köszönőbeszédet.