Mit tehet egy férfi, hogy több gyermek szülessen Magyarországon?

Nagy vihart kavart nyilatkozatok szerint a nők legfontosabb hivatása a szülés és a család, és akkor születhet több gyermek Magyarországon, ha a nők elsősorban ennek a hivatásuknak élnek. A Defacto személyes véleménye szerint nem a férfiak dolga megmondani, hogy hol a nők helye. Ettől függetlenül azonban érdemes megvizsgálni, hogy igazuk van-e a gyermekvállalást ily módon sürgető közéleti személyiségeknek: ott születik-e több gyerek, ahol a nemi szerepek a hagyományos mintákat követik?

A válaszhoz egy egyszerű, a világ fejlett országait összehasonlító elemzésről számolunk be James Feyrer, Bruce Sacerdote és Ariel Dora Stern cikke alapján. A szerzők azt vizsgálták, hogy mitől függ egy ország teljes termékenységi arányszáma – a jelenlegi mintázatok alapján várható, egy nőre eső gyermekek száma.

Első ábránk a teljes termékenységi arányszámot (függőleges tengely) mutatja 17 fejlett országban 2000-ben, annak függvényében, hogy a kisgyermekes családban élő anyák válaszai alapján a házimunka és a gyereknevelés mekkora hányadát végzik a férfiak (vízszintes tengely).

Az ábra szoros pozitív kapcsolatot mutat a születésszám és a családapák házimunkában való részvétele között.  Japánban, ahol egy átlagos apuka a házimunka 17 százalékát végzi, a teljes termékenységi arány 1,4. Dániában, ahol egy átlagos apuka a házimunka 28 százalékát végzi, a teljes termékenységi arány 1,8. A kapcsolat átlagosan hasonló, mint e két ország példájában: azokban az országokban, ahol 10 százalékponttal nagyobb arányban vesznek részt a férfiak a házimunkában, átlagosan körülbelül 0,4-gyel magasabb a teljes termékenységi arány.

Ez a szoros kapcsolat felvet egy általánosabb lehetőséget. A kis termékenységű országokban talán nem az a baj, hogy a nők túl nagy része dolgozik a munkapiacon, hanem az, hogy a férfiak nem támogatják őket eléggé a munka melletti gyermekvállalásban. Sőt, még az is lehet, hogy ott születik a legtöbb gyermek, ahol összességében is támogatják a nőket az új, munkapiacon aktív szerepükben.

Hogy ezt a lehetőséget megvizsgáljuk, második ábránk az 1995-re vonatkozó teljes termékenységi arányt (függőleges tengely) mutatja a 20–39 éves nők munkapiaci részvételének (vízszintes tengely) a függvényében. A nők munkapiaci részvételét az aktivitási arányukkal, azaz a munkapiacon dolgozó vagy aktívan munkát kereső nők arányával mérjük.

Ez az ábra is egyértelmű, szoros összefüggést mutat: ott születik több gyermek, ahol a szülőképes korban levő nők nagyobb arányban aktívak a munkapiacon.  Azokban az országokban, ahol 25 százalékponttal nagyobb arányban aktívak a nők a munkapiacon, átlagosan körülbelül 0,4-gyel magasabb a teljes termékenységi arány (az országok közül kilógó Írországot leszámítva).

A fenti tények egy megváltozott világot tükröznek. Az 1970-es években a fejlett országokban még ott született több gyermek, ahol a nők kisebb hányada dolgozott a munkapiacon. Manapság azonban már ott, ahol a férfiak támogatják a nőket új szerepeikben. Ezt az értelmezést már nemcsak nemzetközi összehasonlítás, hanem országon belüli különbségeket vizsgáló tanulmányok is alátámasztják.  Bár az ország intézményei egységesek, a francia nemzetiségű svájci nők – akiket a társadalmi normák inkább támogatnak a gyermek melletti munkavállalásban – nagyobb  arányban dolgoznak, és nagyobb arányban is szülnek gyermeket, mint a hozzájuk közel élő német nemzetiségű svájci nők. És a rendelkezésre álló adatok alapján a magyar egygyermekes családok körében is ott születik gyakrabban második gyermek, ahol az apuka inkább segít a háztartásban.

A mi közszereplőinknek sem a múltban kellene élniük. Azon kellene gondolkodnunk mindannyiunknak, hogyan lehetne egyszerre segíteni a nők munkapiaci érvényesülését és a férfiak intenzívebb részvételét az otthoni munkamegosztásban.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni,  kattintson ide!