szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Még úgy is több közszolgát tart majd el az Orbán-kormány a három évvel korábbi létszámhoz képest, hogy közel hattucatnyi intézményt tol be a minisztériumok alá vagy szüntet meg. Az csupán aprópénz, amennyit ezzel megtakarít a kormány, de a politikai akaratot sokkal határozattabban lehet majd keresztülvinni a jelenleg még félig-meddig önállóan működő műhelyeken.

A kormány a bürokráciacsökkentő intézkedései során olyan sok intézményt, és főleg olyan sokszínű tevékenységet vett egy kalap alá, hogy az intézkedésben rendkívül nehéz felfedezni bármilyen általános célt. Csak egy találomra kiragadott példával élve: a Magyar Nyelvstratégiai Intézet beszántása nehezen összehasonlítható lépés az Országos Egészségbiztosítási Pénztár minisztériumba való beolvasztásával.

Automatikusan nem következik abból szinte semmi, hogy egy állami hivatal jogilag önállóan működik, vagy például egy minisztérium főosztályaként végzi el ugyanazt a feladatot, a szervezet mindkét esetben dolgozhat hatékonyan vagy akár pazarló módon.

Iratok egy állami intézmény raktárában
Fazekas István
Nem is kell máshova menni dolgozni
Azzal, hogy egy minisztérium szervezetébe betagoznak egy eddigi háttérinzményt, nem jelenti azt feltétlenül, hogy más épületbe kell menniük dolgozni a közszolgáknak. Az adóhatóságot épp év elején tették be a nemzetgazdasági tárcába, annak egyik államtitkársága alá, az eddig elnökhelyettesi poszt ugyan megszünt, helyettes államtitkár lett a titulusa az adóhatóság operatív irányítóinak, de ők továbbra is a NAV Központi Hivatalába járnak be dolgozni – ahogyan a beosztottjaik is –, ahogyan korábban. A NAV-ot vezető Tállai András államtitkár autója ugyancsak ugyanott parkol év elejétől, mint eddig: a minisztérium épülete előtt.

A parancsot végre kell hajtani, nincs mese

Az Orbán-kormány számos eddigi intézkedése egyértelműsíti, hogy a minél nagyobb centralizáció pártján áll, elég csak az iskolák Klik alá rendelésére, vagy az önálló adóhatóság minisztérium alá vonására gondolni. Ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a mostani lépés is, a több mint 70 állami intézmény jogi státuszának hirtelen megváltoztatása.

Az egyetlen látható vezérelvnek az tűnik, hogy az érintett hivatalok veszítsék el az önállóságukat, de hogy ez pontosan milyen következményekkel jár az Orbán-kormány rendszerében, az valószínűleg 70 különböző történetet takar majd. A minisztériumokhoz kerülő intézmények az adott tárcához sokkal közelebb lesznek, mint eddig voltak. Ez pedig jó alkalmat biztosíthat arra, hogy a politikai akaratot könnyebben hajtsák végre az eddig teljesen vagy félig-meddig önállóan működő műhelyekben.

A korábbi példákból látható, hogy amikor formálisan is megszűnik az önálló költségvetés alkotásának, vagy az önálló gazdálkodásnak a lehetősége, akkor a gyeplőt a korábbinál szorosabbra lehet fogni. Ha ezt jól csinálják, akkor a közvetlenebb irányítási lehetőség következtében akár még javulhat is a hatékonyság, ha viszont rosszul, vagy visszaélnek a helyzettel, akkor az intézmények teljesen elvesztik az érdekérvényesítő képességüket, és gyakorlatilag bármit meg lehet velük tenni. Nem lesznek már meg azok a kvázi saját intézményeik irányítása felett rendelkező intézményvezetők, akik a saját érdekeikért ki tudtak állni, a minisztériumi lobbizásba kívülállóként tudtak beszállni. Amikor valakit osztályvezetőként hív raportra a közvetlen főnöke, akkor sokkal könnyebb őt a szőnyeg szélére állítani. Ezt az eddigi egyeztetési szintet az integrációval egy csapásra kiiktathatja a kormány.

Aprópénz, amit ezzel megspórolnak

Elvileg felmerülhet, hogy az átszervezéssel együtt járó elbocsátások révén spórolni fog az állam, érdemben kevesebb pénzbe fog kerülni az adófizetőknek a közszolgák eltartása. Ez azonban aligha lesz így. Annyit tudunk a Miniszterelnökség tájékoztatása alapján, hogy a beolvadó háttérintézmények bérköltségének 80 százalékán vennék át a minisztériumok a feladatok ellátását. Ez pedig nem jelenthet nagyon mást – mert a béreket a köztisztviselői, kormánytisztviselői bértábla miatt nem nagyon lehet csökkenteni –, mint hogy az érintettek 20 százalékát utcára teszik. Megpróbálhatjuk megbecsülni, ez mekkora megtakarításhoz vezetne.

Gyurcsány is nagy svunggal rontott neki az intézményeknek

Legutóbb – az akkori válságkezelésnek nagy lendülettel nekiugró – második Gyurcsány-kormány lengetett be hasonló léptékű intézményi cséphadarást. Beiktatása után nem sokkal, 2006. júniusában elő is rukkolt az Új Egyensúly Programjával, amiben – egy sor további, köztük az adózást, az egészségügyi és a szociális szférát érintő megszorítás mellett – jelentős intézmény-megszüntetés és -összevonás mellett a minisztériumok működésének erőteljes racionalizálását is kilátásba helyezte.

A program azt ígérte, hogy a “szétszórt, olykor párhuzamosan működő intézményrendszer regionális átszervezésével, összevonásával, a feleslegesek megszüntetésével a mainál hatékonyabb, kisebb költséggel színvonalasabb szolgáltatást nyújtó szervezetek jönnek létre”. Úgy kalkuláltak, hogy a minisztériumok igazgatási költségeinek csökkentése 80 milliárd forintot hoz a konyhára. Az összesen 119, hasonló feladatot ellátó intézmény összevonása 4 ezerrel kevesebb alkalmazottat és 10 milliárd forint megspórolását ígérte. Feladatainak indokolatlansága miatt 32 intézményt terveztek bezárni, ettől további 12 milliárd forint megtakarítást reméltek 4100 alkalmazott elbocsátása mellett.

A háttérintézményekben 50 ezren dolgoznak. A kormány- vagy köztisztviselők nettó átlagbére 180-200 ezer forint között mozog átlagosan a statisztikai hivatal adatai szerint. Egy ilyen közszolga elbocsátásakor a megtakarítás a nettó bér harmada-fele (a nettó bér nagy részét elkölti az ember, a vásárlás révén áfával gazdagodik az állam, meg a cégek nyereségadója is az államkasszába csorog). Így jön ki, hogy 7-12 milliárd forinttal lehet olcsóbb évente az állam fenntartása – és ez felső becslés. Ez aprópénz költségvetési szinten – elég csak arra gondolni, hogy a most mindent vivő csok támogatásokra szakértői becslés szerint is évi 150-200 milliárd forintot elszórhat a kormány, vagy hogy a teljes közszféra bére idén 2500 milliárd forintnál is többet emészt fel.

Az intézménymegszüntetés és –beolvasztási projekt végén még mindig több közszolga dolgozhat, mint három éve. 2010-től 2013-ig apadt a – közfoglalkoztatottak nélkül értendő – közszféra létszáma, azóta azonban úgy 30 ezerrel többen élnek az állami fizetésből. Nézzék csak:

Ezért nem lehet nagyon fizetést csökkenteni

Mivel az állami hivatalokban jellemzően a köztisztviselői bértábla alapján kapják a fizetésüket a dolgozók, és ebben a nagy mátrixban többnyire azt a minimum összeget kapják az alkalmazottak, amelyik kockába a végzettségük és feladatuk szerint beleesnek, nem nagyon képzelhető el az, hogy a többséget egyáltalán lehetséges csökkentett fizetéssel átvenni.

A jogutód fenntartó (az esetek többségében itt valamelyik minisztérium) az alkalmazottakat elvileg a fennálló szerződéseikkel együtt kell, hogy megkapja, vagyis azon csak ugyanúgy tud változtatni, mint az elődje (praktikusan közös megállapodásra lenne szükség). Mivel azonban a bértábla nem változik, és abban nem lehet tetszés szerint ugráltatni az embereket, az új fenntartó egyszerűen képtelen lesz csökkenteni annak a fizetését, aki már most is a bértábla szerinti minimumot keresi. Az intézményvezetők akár egy alacsonyabb kategóriájú minisztériumi beosztásba is „eshetnek”, de az érintettek döntő többségét adó alkalmazottaknak vélhetően ugyanazon a szinten kell maradniuk, vagyis rajtuk aligha foghat sok pénzt az állam.

Lázár János közszféra közszolga állami intézmények