Új vezető a József Attila Könyvtárban

- A középiskolás éveinket itt töltöttük a könyvtárban. Itt készültünk az órákra, itt tartottuk a baráti beszélgetéseket, és itt nézegettük a felvételi tájékoztatót. Aztán nem csak hogy könyvtáros lettem, de pont ebbe az épületbe kerültem vissza főiskola után - mondja Tóth Éva.

- Miért jó könyvtárosnak lenni? Mert csend van?

- Nem. Régen csend volt, de most nem ez jellemző a könyvtárakra, itt zajlik az élet. A gyerekkönyvtárba is úgy jönnek a szülők a gyerekekkel, hogy itt mindig történik valami. Jellemzően inkább napi, egésznapos programok vannak. A felnőtt könyvtárban is nagyon sok és sokféle rendezvény van.

Tóth Éva magáénak is érzi a József Attila Könyvtárt

- Nem félti a könyvtárat a digitális áttöréstől?

- Van veszélye, de már régóta együtt működik a kettő. A felmérések azt állapították meg, hogy a kultúra és az információ fogyasztása párhuzamos. Aki sokat használ internetet, az keresi az újságot, a könyveket is. Azt gondolom, hogy önmagában az internet nem elégíti ki az igényesebbeket, akik több információra éhesek. Mindig lesz, aki megszagolja a könyvet. A könyvtárnak van egy információ-átadó oldala és kulturális oldala is.

- Van olyan markáns terve, amit megvalósítana?

- Igen, de ez már elindult. Mindenképpen szeretnénk a kulturális intézményekkel erősebben együttműködni. Nekünk a helyi dolgokkal kell nagyon sokat foglalkoznunk, és a helyi közösséget kell kiszolgálni. Ez igaz az állományunkra és a rendezvényeinkre is. Előnyt élveznek a helyben lévő alkotók, szerzők.

- Miért pályázott? Változtatni akar?

- A változás folyamatos. Már korábban elkezdtük, és folytatni akarom. Úgy érzem, hogy aki magáénak érzi, jobb gazdája lesz a háznak. Nekünk a könyvtár már a második otthonunk. Néha azt gondolom, talán első is, hiszen talán több időt töltünk itt, mint otthon. Felelősséget vállalni pedig kötelező.

- Innen szeretne nyugdíjba menni?

- Könyvtárosként könyvtárból. Mivel ez az én szeretett könyvtáram, a válasz igen.