szerző:
Bicsérdi Ádám - Bodnár Zsolt
Tetszett a cikk?

A Drót győzelmével végére értünk a tévé új aranykorának legjobb sorozatait összegyűjtő 1080p Top 20 listánknak, itt az idő magyarázkodni. Miért maradt ki a 24, a House of Cards vagy a The Walking Dead? Böngésztünk a kommentek közt, és sorra vesszük a listáról épphogy lemaradt címeket.

A múlt héten véget ért a hvg.hu nagy visszaszámlálása, és kiderült, mit választottunk az új évezred eddigi legjobb sorozatának. A közel fél éven keresztül futó lista összeállítása persze szubjektív folyamat volt, így hiába igyekeztünk sok különböző igényt kielégíteni, voltak olyan közkedvelt, általunk is nagyra tartott sorozatok, amelyek kimaradtak a húszból. Kommentekben, üzenetekben is kaptunk hideget-meleget, hogy „X hogy kerülhetett fel a listára, amikor Y nincs rajta?”. Összeszedtünk tehát néhány címet, amit fájó szívvel hagytunk ki az 1080p Top 20-ból, de megemlítünk pár olyan esetet is, amikor egy-egy sorozat közel sem volt ahhoz, hogy felkerüljön a listára, az olvasók legnagyobb meglepetésére.

Először is legyünk túl az egyszerű magyarázaton. Nem sok, összesen kettő kritériumot szabtunk a rangsorolás előtt: a sorozatoknak futniuk kellett a kétezres években, illetve aktív széria esetében legalább három befejezett évaddal kellett rendelkezniük. Utóbbi miatt nem lehetett ott a húszban például a True Detective, a Fargo, a Black Mirror vagy a lista összeállításakor még meg sem jelent Stranger Things, annak ellenére, hogy több komment is érkezett, ami éppen ezeket hiányolta.

Igyekeztünk továbbá a megjelent cikkekben is elhelyezni néhány olyan sorozatot, amit az utolsó pillanatokban húztunk le a listáról. A veterán animációs sorozatok közül például csak a kétezres években is releváns duót vettük számításba (South Park és Family Guy), A Simpson család kárára. Börtönös sorozatból is bőven elég volt kettő (Orange Is the New Black és Oz), hiába szerettük A szökést is. De úgy éreztük, nem feltétlenül van helye a húszban két markáns komédiás önéletrajzi show-jának, így a Louie bekerült, de a hasonlóan zseniális, Larry David-féle Félig üres (Curb Your Enthusiasm) nem.

Curb Your Enthusiasm
HBO

Voltak olyan esetek, ahol a készítők álltak a kimaradás mögött. Hiába volt önmagában is elképesztően vicces a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation), mivel az egész tulajdonképpen a The Office közszférába illesztett, női főnökre cserélt változata volt, ráadásul az amerikai Office készítőitől, elsőbbséget élvezett az eredeti széria. Nagyobb dilemmát jelentett, hogy Aaron Sorkin melyik idealista sorozatával kerüljön be – végül azért verte meg a Híradósok Az elnök embereit, mert nagy szerepe volt a mozi és a tévé presztízshatárainak elmosódásában, és kevésbé fulladt ki a végére, mint a politikai show. David Simon és J.J. Abrams esetében már valamivel egyértelműbb volt a választás – hiába volt nagy kedvencünk a Treme és az Alias is, a Drót és a Lost mellett nem rúghattak labdába.

Előfordult, hogy olyan sorozatokat kértek rajtunk számon, amelyek valójában közelébe sem kerültek nálunk a húszhoz. Ide tartoznak olyan szériák, amelyek brilliáns kezdés után fokozatosan vesztették el önmagukat, és később hiába hozták vissza a szintet, nálunk eljátszották az esélyüket (The Walking Dead, Homeland), és olyanok, amelyek izgalmas koncepcióval operáltak ugyan, de idővel már nem tudtak semmi újat nyújtani (Dr. House, Kemény motorosok).

De talán az eddig említetteknél is sokkal közelebb állt az alábbi tíz sorozat ahhoz, hogy bekerüljön a Top 20-ba. (A sorozatokat nem rangsorolva, hanem az angol cím szerinti betűrendben mutatjuk be.)

24

A kvázi legyőzhetetlen Jack Bauer egyfajta modern szuperhősként került a köztudatba – ami Bruce Willis volt a kilencvenes években, az Kiefer Sutherland figurája a kétezresekben. A 2001-től 2010-ig futó széria a maga idejében nagyon innovatívnak számított, az átívelő történet és a valósidejű cselekményszövés a korszak egyik legizgalmasabb sorozatává emelte a terrorelhárítók sztoriját. Arról nem is beszélve, hogy David Palmer elnök népszerűsége nélkül lehet, hogy Obamát sem választották volna meg. Aki nagyon szomjazza a formátumot, az csekkolja a 24: Örökség című rebootot.

Archer

Hét évad kellett ahhoz, hogy az Emmy-bíráknak leessen, van élet a Simpsonson és a South Parkon túl is – idén ugyanis az Archer nyerte a legjobb animációs sorozat díját. A felnőtt közönséget célzó széria egyszerű kémparódiának indult, ám Adam Reed készítő hamar rájött, hogy olyan remek karaktereket teremtett (a kémszervezet-vezető, alkoholista Malory és fia, a beképzelt, szexfüggő és Kenny Loggins-mániás Sterling Archer csak kettő a sok közül), akik bármilyen környezetben megállják a helyüket – így később drogháborúba és a magánnyomozói ügyletekbe is belekeverednek. A különc, felnőtt humorú animáció helyét a listán viszont elvitte a BoJack Horseman.

Boardwalk Empire (Gengszterkorzó)

Terence Winter és Martin Scorsese bicskája legutóbb ugyan beletört a sorozatkészítésbe, de a Bakelit előtt volt egy hosszabbéletű show-juk is az HBO-n. A valós személyek történetén alapuló, 2009-től öt évadon keresztül futó Gengszterkorzó gyakorlatilag Scorsese maffiafilmjeinek tévés változata volt, és az alkoholtilalom idején játszódott Atlantic Cityben. Steve Buscemi korrupt vezérfigurája mellett egy sor felejthetetlen alakítást láthattunk (a három Michael – Pitt, Shannon és Stuhlbarg – mindent vitt), de az alvilági játszmák két nagyszerű évad után fárasztóvá váltak, még ha az utolsó szezonnal be is biztosította magát az utóbbi évek legjobb sorozatai között – épp csak a húszba nem fért be.

Dexter

A Dexter alkotóinak a már önmagában feszült alaphelyzet (egy vérmintaelemező rendőrségi szakértő, aki emellett precíz sorozatgyilkos) mellé "csak" a sztorit kellett felépíteni és garantált volt a világsiker. Az első évadokban ez tökéletesen sikerült, hiszen amellett, hogy a korábban a Sírhant művekben feltűnő Michael C. Hall Dexterének képtelenség volt nem szurkolni, a lebukás veszélye és a bűncselekmények összetettsége miatt az évadok önmagukban is megállták a helyüket. Sajnos azonban az óriási nézettség miatt nyolc évadig húzták történetet, és egy kifejezetten bántó, az első évadokhoz képest méltatlan lezárást kaptunk.

Flight of the Conchords (Slágermájerek)

A két komédiás zenei botladozásai sem felelnek meg teljesen a fent taglalt kritériumoknak, hiszen Jemaine Clement és Bret McKenzie, a két saját nevén szereplő új-zélandi figura New York-i szerencsétlenkedései két évadot éltek meg az HBO-n. De a 22 epizód akkora kultsiker lett, a részekben elhangzó számok utóéletéről nem is beszélve, hogy egyértelműen meghatározó vígjátéksorozatról beszélünk. Nem csoda, hogy a duó nemrég újra összeállt egy turné erejéig, és évről-évre felröppenek hírek arról, hogy mozifilm készülne Új-Zéland leghíresebb comedy-folk bandájának újabb kalandjairól.

Girls (Csajok)

Ami a Szex és New York volt a harmincas nőknek, az a Csajok a késő húszasoknak. A 2012-es indulás óta feminista ikonná vált Lena Dunham sorozata négy fiatal nő életét követi New Yorkban, az Y-generáció minden előnyével és átkával együtt. A tévé hagyományos nőképét átformáló széria sosem félt kockáztatni, híresen nyers humora és realizmusa emelte a tévétörténet legjobb női karaktereket felvonultató sorozatai közé. Az már a sors iróniája, hogy mégis egy férfi színész lett a legnagyobb sztár a sorozatból – itt tűnt fel a Star Wars 7 Kylo Renje, Adam Driver. A Csajok épp a hatodik, utolsó évadjára készül, ami jövő februártól nézhető az HBO-n.

House of Cards (Kártyavár)

Talán a lista legvitatottabb döntése volt, hogy végül lehagytuk a House of Cards-ot. A Netflix legelső saját sorozata egyben az egyik legsikeresebb is: akit nem hozott lázba az, hogy egy zseniális brit könyvön, és az arra épülő sorozaton alapszik, azt megnyerte Kevin Spacey, Robin Wright vagy az első részt rendező David Fincher neve. A negyedik falat is bátran lebontó, a hatalmat és a vele járó korrupciót, manipulációt kegyetlenül bemutató széria érdemein nincs mit vitatkozni, két hibátlan évad után azonban egyre megkérdőjelezhetőbb, irreálisabb döntésekbe hajszolta hőseit, miközben a főbb cselekményszálakban egyre kiszámíthatóbbá vált.

It’s Always Sunny in Philadelphia (Felhőtlen Philadelphia)

Hihetetlen, hogy a kétezres évek egyik legfrissebb humorú sorozata már a 12. évadjára készül. A taszítóbbnál taszítóbb, mégis őrülten vicces karaktereket bemutató Philly magasról tesz a politikai korrektségre és a tévés konvenciókra, elég csak a játékideje igen nagy százalékában meztelenül flangáló Danny DeVito képére gondolni. Nehéz körbeírni a négy semmirekellő által üzemeltetett ír kocsmában folyó történeteket, de talán az a mondat mindent elmond, amit egy kritikából emelt át hivatalos mottójává az FX-en futó sorozat: „Olyan, mint a Seinfeld bekokózva”.

Luther

A BBC nagy krimi-dobása, amelyet leginkább a címszereplő nyomozó, John Luther (a Drótban és itt is kiválóan játszó Idris Elba) személyisége vitt a hátán. A megszállottsága miatt zseniális, magánéletében azonban mélypontra jutó nyomozó épp elég muníciót szolgáltatott egy sötét, feszült bűnűgyi szériához néha törvényen kívüli akcióival. A legjobb részeket a sorozat első két évadában kaptuk, ugyanis Luther ekkor szembesül a vele egy kategóriában lévő, csodagyerekből gonosz, érzelemmentes gyilkossá váló Alice Morgannel (a jelenleg a The Affairben játszó Ruth Wilson kiváló alakítása). Kettejük folyamatosan változó viszonya adta igazán az epizódók sava-borsát, de a harmadik, és a mindössze kétrészes, tavalyi negyedik évad sem okozott csalódást.

Peep Show

A Channel 4 szitkomja sohasem lett igazán nagy közönségkedvenc, de hatása a későbbi komédiákra megkérdőjelezhetetlen, A kilenc évadot megélő, tizenkét éven át sugárzott széria nagy újítása az volt, hogy a két főszereplőt, Markot (David Mitchell) és Jezt (Robert Webb) a saját szemszögükből (POV) követheti a néző. Ezzel a technikai fogással és a belső narrációjuk segítségével két életképtelen londoni férfi élete rajzolódik ki, ahogy kínosabbnál kínosabb szituációkba keverednek, és bármennyire is a tökéletes ellentétei egymásnak, mindig kiderül, csak egymásra számíthatnak. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a britekre jellemző könyörtelen, és a korrektségtől a lehető legtávolabb álló humor jellemezte az epizódokat, akkor már talán értehtő, miért van itt a helye a felsorolásban a Peep Shownak.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!