szerző:
Tetszett a cikk?

Felmérések szerint ott, ahol komoly szexuális nevelést kapnak a gyerekek, sokkal később és felelősebben kezdenek el szexelni. A biológiaórán tanultak nálunk sokszor megkésve érkeznek, a szülőknek, tanároknak pedig rendes kifejezéseik sincsenek a téma elmagyarázására. Érdemes-e megvédeni a gyereket a korai ismeretektől? És egyáltalán, mi az, hogy korai?

Ha más erénye nem is volt a fütyis színező körül kialakult vitának, annyi mindenképpen, hogy újra előtérbe került a gyerekek szexuális felvilágosítása és annak hiánya. A színezőről szóló cikkek kommentjeiből kiderült: igenis van arra igény, hogy mind a szülők, mind a gyerekek a helyén tudják kezelni a szexuális nevelést.

Tény, hogy a biológiaórán tanultak sokszor megkésve érkeznek: az emberi testtel foglalkozó 7-8. osztályos tananyagnál a gyerekek többsége már túl van az első menstruáción vagy az első magömlésen. Később, mikor újra előkerülnek az ivarszervek a középiskolában, akkor gyakran már túl vannak az első szexuális aktuson is.

Olyan, hogy szexuális felvilágosítás nincs is

„Maga a felvilágosítás fogalma is abszurd egy kicsit: előtte sötét volt, utána pedig világos lesz? Megmondom, hogy a fütyi hová kerül, és akkor utána jó? Ilyen nincsen. Nevelés van: beszélgetnünk kell hosszan, bizalmat kiépítve. E nevelés legfőbb színtere szerintem a család, de ha lenne egy jó nevelési program az iskolában, az fontos támogatást nyújthatna mindenkinek. Ami ma van, az kevés, későn jön, és rosszul célzott. Most van egy nagyon szűk, fogamzásgátlásra, betegségekre fókuszáló és sokszor inadekvát felvilágosító óra, ehhez képest valójában szerintem bármi segít” – mondja Andics Attila, az Ars Erotica Alapítvány iskolai foglalkozásainak vezetője. A nevelés mellett az alapítvány módszertani képzéssel is segíti a pedagógusokat.

A szexualitás nem csak ránk, a gyerekekre is ömlik: nehéz akár az iskolából is hazamenni úgy, hogy ne jöjjön szembe több meztelen testet ábrázoló óriásplakát. Abban a szakértők is egyetértenek, hogy ha nem is a tanároktól vagy a szülőktől, de valahogyan hozzájutnak a gyerekek az információhoz. „Az egészséges testi-lelki fejlődéshez szükséges, hogy a gyerekek tudják, mi történik bennük, kérdezhessenek, és rájuk szabott, de valódi információt kaphassanak. A gyerekeknek joguk van a tájékoztatáshoz, és ebbe a szexualitás is beletartozik” – mondja Németh Barbara, a nemrég indult szexedukációs portál, a Yelon vezetője. A honlapon különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy biztonságos kompromisszumot kössenek, azaz a 10 éves gyerek számára se legyen ijesztő vagy káros egy felsőbb korosztályoknak szóló tartalom.

Fülöp Máté

A szexuális nevelés nem csak a banánra húzott óvszerről szól

A szakemberek szerint a felvilágosítás mumusa, vagyis hogy hogyan történik maga az aktus, szinte jelentéktelen dolog, amikor a nevelésről beszélünk. Andics elmondta, foglalkozásaikon bár eljutnak a fütyi-punci kérdésig, de az oda vezető út az, ami valójában fontos: „Arról beszélgetünk, hogy mitől érezzük magunkat biztonságban, milyen dolgokban vagyunk sokfélék. Fontos, hogy a gyerekek megtanulják észlelni a testük jelzéseit, tiszteletben tartani a saját és a másik határait. Hogy mit jelent nemet vagy igent mondani, és hogy a nemet mondás mindig erősebb kell, hogy legyen.”

E foglalkozásoknak nem arról kell szólniuk, hogy a felnőttek megmondják a tutit: ők inkább szemléletet formálnak és készségeket fejlesztenek. A gyakorlatok során a gyerekek megélik, hogy nem mindenki ugyanarra vágyik, és hogy az, amit éreznek, normális. De gyakorolják azt is, hogy szemben állnak egymással, és csak annyira engedik közel a másikat, amíg az jól esik – és ha már nem, gyakorolni kell azt is, hogyan tegyenek egy lépést hátra.

„Hogy kölcsönösség, védettség jellemzi-e a szexuális kapcsolatait, hogy képes-e például megkülönböztetni a pozitív és a kártékony szexuális viselkedést, hogy el tudja utasítani a​​ szexualitással kapcsolatos előítéleteket, sztereotípiákat

– szerintem sokkal inkább ezek a fontosak, mint hogy mi hova megy be. Egyébként legtöbbször, mire én odaérek, azt már úgyis tudják.”

Németh szerint egyébként a nemi nevelés nullaéves kortól kezdődik. „Mire valaki eljut odáig, hogy felhúzza az óvszert, már nagyon sok mindent tud a testről, az intimitásról, a kapcsolatokról. Ennek része már az is, hogy egy kisgyerek megtanulja​-e kifejezni érzéseit, szükségleteit. De egy gyerek azzal is tanul a teste határairól, hogy meddig f​ürdik együtt ​a szülővel vagy a tesóval,​ mikor alhat szülei ágyában, vagy az óvodában megkérdezik-e tőle, hogy pisilés után hogyan segíthetnek” – mondja Németh.

Yelon.hu

A Yelonnál hetente három alkalommal chatügyeletet tartanak: ilyenkor a gyerekek regisztráció nélkül tehetnek fel kérdéseket, a beszélgetéseknek pedig nem marad nyoma. A portál vezetője hozzáfűzte azt is, hogy ritka az, amikor ​csupán egy konkrét információért jönnek a gyerekek, a lelki dolgok foglalkoztatják inkább őket. „A szerelem, a barátság nagyon népszerű témák a chaten, például: «hogyan jelezzem neki, hogy tetszik», vagy «barátok vagyunk, de többet érzek iránta». Sok a kérdés a testképpel kapcsolatban is: «az enyém ilyen, ez normális?» De gyakran találkozunk azzal is, hogy valaki nem tetszik magának. Azt látjuk, hogy rengeteg a szorongás a gyerekekben.”

Mit tudnak a gyerekek? Miért hisszük, hogy nem tudnak semmit?

Andics szerint egy 30 fős osztályban sokfélét tapasztaltak már a gyerekek. „A nyolcévesek között is van olyan, aki húzott óvszert répára. Valaki látott szatírt vagy prostituáltat az utcán, van, aki hallotta a híradóban, hogy mit csinált a pedofil, van, aki már undorodott valakitől, mert megtudta, hogy leszbikus. Van, aki hallott a gyerekét a kukába dobó fiatalról, van, aki látott már mást maszturbálni az edzőtáborban. De persze van egy csomó olyan gyerek is, aki ezeket a szavakat akkor hallja először. A kilencéves lányok egy része már menstruál. Ebben a korban az a kisfiú, akinek fitymaszűkülete van, találkozni fog azzal a problémával, hogy nem tudja rendesen felhúzni a makkján a fitymát, és erről akkor senki nem beszélget vele."

Érdekes, hogy a nemi szerveinkre egy sor csúnya szavunk van, alig vannak szalonképes kifejezéseink a szexualitással kapcsolatban. Orvosi szavakkal dobálózni és trágárkodni könnyű, de olyat találni, amit nyugodt szívvel mondunk a padtársunknak, nehéz. Pedig nem arról van szó, hogy ezekről rossz beszélni. Már egészen kiskorban óriási a csúnya kifejezések repertoárja. Tehetünk úgy, mintha ezek pont a mi gyerekünket nem érintenék, de valójában illene magunkba néznünk, és bevallanunk, hogy kicsit félünk ezzel a helyzettel valamit is kezdeni.

Shutterstock

„Szerintem sokkal nagyobb jót tehetünk azzal, ha elébe megyünk a dolgoknak, és biztonságosan, értelmesen, megbízható felnőttként beszélünk nekik arról, hogy mi történik, mint azzal, hogyha nem adunk eszközöket a gyerekek kezébe akkorra, mikor már szükségük lenne rá.

Hamis illúzióink vannak azzal kapcsolatban, hogy mit milyen hamar kéne, a 12 éves gyerekek nagy része már simán nézett pornót"

– állítja Andics.

Felvilágosítás = nemi vágy?

Mindenki jót akar a gyerekének, és legtöbbször azzal próbáljuk védeni őket, hogy kerüljük azokat a dolgokat, amelyek esetleg veszélybe sodornák őket. A nemzetközi felmérésekből egyértelműen kiderül, hogy ahol több témát lefedő, rendes szexuális nevelést kapnak a gyerekek, ott sokkal később és felelősebben kezdenek el szexelni. Nem arról van szó, hogy ha valakinek felnyitjuk a szemét, hogy hogyan kell szexelni, azt akkor felelőtlenül bajba sodorjuk, és hirtelen elkezdenek szexuális vágyai lenni, sokkal inkább arról, hogy megérti, ezek olyan dolgok, amelyekhez felelősséget kell vállalni, és onnantól kezdve lesznek eszközei vagy szavai arra, hogy megkérdezzen olyan dolgokat, amelyek eddig szorongatták, de nem merték megkérdezni” – mondja Andics.

A Yelon csapatának fontos, hogy olyan cikkek jelenjenek meg az oldalon, amelyek a szexualitás pozitív oldalát erősítik, de szükség esetén egy gyerek mérlegelni tudja a kockázatokat. Hogy az oldalon megjelenő tartalom mindenki számára biztonságos, de érthető is legyen, többféle szakemberből álló szakmai csapat, és gyerekszerkesztő is átnézi a cikkeket. „Szeretnénk, ha a tartalmainkból és a chatbeszélgetésekből látnák a gyerekek, hogy komolyan vesszük a kérdéseiket, figyelünk rájuk, és partnerként kezeljük őket. Ehhez el kell felejteni a tankönyvi, felülről jövő hangnemet és a méhecskéket, virágnyelvet is. Van egy kép a fejemben, hogy a későbbi generációk majd összenevetnek, hogy «Emlékszel? A Yelonon olvastuk», hasonlóan, ahogy a mai fiatal felnőttek teszik az Ifjúsági vagy a Bravo magazin kapcsán.” Igyekeznek tartani azt az egyensúlyt, hogy ne mondjanak többet, mint amennyire egy cikk célcsoportjának szüksége van. A gyerekek kíváncsiságából indulnak ki.

„A gyerekek nagyon jól jelzik, hogy mi és mennyi érdekli őket, az, hogy erre a szülő elég érzékeny-e, már izgalmas kérdés.

A túl sok információ is teher, de az se jó, ha teljesen tabu marad a szexualitás.

Általában igaz, hogy bizonytalanságban hagyni a gyerekeket a legrosszabb. Ezzel a kisebbek fantáziájának engedjük át a teret, ami olykor sokkal ijesztőbb, mint a valóság, a nagyobbaknál pedig a kortársak, az internet vagy a pornó lehetnek a fő támpontok.”

Hogyan segítsünk a gyereknek?

„Mindenkinek, aki felnőttként gyerek közelében van, elképesztő lehetőségei vannak, hogy szexuális nevelősködjön, és nem kell hozzá több tudás, mint ami amúgy bennünk van, inkább több bátorság. Azzal, ha őszinték vagyunk, és megmutatunk dolgokat magunkból, nem teszünk rosszat – mondja Andics, és hozzáteszi, az alapvető felelősségünk abban van, hogy ne építsünk olyan meggyőződéseket a gyerekekbe, hogy bizonyos dolgokról nem szabad beszélni, bizonyos dolgokat nem szabad megkérdezni.