hvg.hu: Tudjuk egyáltalán, mi számít szexuális abúzusnak? Mi az, amit ez a könyv meg akar értetni pontosan a szülőkkel és a gyerekekkel?

Paulik Mónika: Több szint van. Vannak alaptémák, például az intim testrészek, és hogy azokhoz nem érhet más, akár a szülő sem. Már erről is nagyon kevés szó esik általában, és persze a szexről sem nagyon beszélgetnek a szülők a gyerekekkel. Ennek a témának egy lényegesen árnyaltabb megközelítése, hogy bármilyen olyan érintés, ami a gyerekeknek nem komfortos, de nem mer rá nemet mondani, az nem oké. És ha merne is nemet mondafni, akkor sokszor a felnőttek hajlamosak ezt nem tudomásul venni, „adj már puszit a Mari néninek”, mert egy kedves gyereknek muszáj puszit adni, vagy ugyan utálja a meggyes pitét, de nem illik nem enni a nagyinál, hát „légyszi, kóstold meg”.

hvg.hu: Tehát bármilyen olyan testi kontaktus beletartozik a könyv témájába, ami nem kényelmes-kellemes, kényszerített dolog a gyereknek. És a mese segít a szülőnek-gyereknek, hogy erről beszélgethessen?

P. M.: Igen, és az is célunk, hogy a szülőkben is történjen meg egy tudatformálás: a gyerek teste az övé, arról neki van joga dönteni.

Paulik Mónika és Vincze Zsuzsi

Reviczky Zsolt

Vincze Zsuzsi: Szerintem ez a legfontosabb, mert a Mari néninek adott puszi még nem abúzus, de a gyerek döntse el, hogy mi az az érintés, amelyt ő megenged. Illetve nekünk, szülőknek kell megmondani, hogy mi az, amit már nem lehet megengedni, vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, és ha azt már meghaladja egy érintés, akkor az már a tiltott kategória.

hvg.hu: Több helyen is olvasható, hogy minden ötödik, más kutatások szerint minden tizedik gyerek szenvedett már el szexuális abúzust. Mennyire lehet ezt kutatni, a számok mennyire tükrözik a valóságot?

P. M.: Egy 2011-es kutatás alapján mondjuk, hogy az 5-10 százalék általános adat, Európában nagyjából bárhol ennyi. A napvilágra került esetek száma persze kisebb, nagy a látencia.

hvg.hu: Az hogyan magyarázható, hogy a gyerekek erről nem beszélnek a szüleiknek sem? Hiszen biztos van olyan szülő, aki azt gondolja, engem ez a probléma nem érint, megkérdezem a gyerekem, ő elmondja, ha valami baja van.

V. Zs.: Szerintem megkérdezni nem szokta senki, inkább az a helyzet, hogy a gyerekben sem tudatosul, hogy itt valami gond van. Sokan csak később, kamasz- vagy felnőttkorban realizálják, hogy ott valami rossz történt, molesztálták őket, és nem is gondolták, hogy ez nem fért volna bele a dologba. A mesénknek épp az az egyik célja, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét arra, mindig beszélni kell egy bizalmi személlyel arról, ha úgy érezi, hogy valami nem stimmel. Persze, hogy mikortól rossz egy "kapcsolatteremtési forma", érintés egy felnőtt vagy akár egy nagyobb gyerek részéről, azt annak is fontos tudni, aki sosem kerül ilyen helyzetbe.

P. M.: Ebben az a nehéz felnőtt fejjel, hogy nekünk ezek már evidenciák, amiket elfelejtünk átadni a gyereknek. Kedvenc példám, amikor először leültem a lányommal társasjátékozni, kiraktunk mindent, majd közöltem, hogy az kezd, aki a legnagyobbat dobja. Erre megfogott valamit, ami a keze ügyébe került, és átdobta a szoba másik sarkába. Bennakadt a levegő egy pillanatra, hogy ezt most miért csinálta, majd elkezdtem mondani, hogy a dobókockával kell dobni  erre utánavágta a dobókockát. És ugyanígy arról sem szoktunk beszélni a gyerekünkkel, hogy az ő nemi szervéhez nem érhet senki. És az sem evidens, hogy egy gyerek tudja, a testrészei között különbség van – és ha történik vele valami, akkor lehet, hogy csak egy homályos érzete van, hogy valami furcsa, ismeretlen dolog történt, de 6-7 éves korban ezt még nem tudják hova tenni.

liliesabatorsag.com/

Tehát bennem is megfogalmazódott, hogy beszélnem kéne a lányommal ezekről. Ahogy elmondjuk, hogy ne nyúljon a konnektorba, de ott adódik egy helyzet, itt viszont nincs olyan helyzet általában, ezért sokaknak eszébe se jut. Szerintem a legátfogóbb, közérthető anyag, amit mindenkinek ajánlok ebben a témában a NANE Egyesület kiadványa.

V. Zs.: Sok embernél ez annyiban kimerül, hogy rászól a gyerekre, ezt vagy azt nem szabad. A szexuális kérdéseket hárítjuk, a magyarázat viszont elmarad, mert nem is igazán tudjuk, honnan fussunk neki.

P. M.: Azért is nehéz erről beszélni, mert a gyerek nem feltétlen figyel oda, ha leülök vele, hogy most akkor beszélgessünk, akár meg is ijeszthetem. A mesére viszont figyelnek, az foglalkoztatja őket.

V. Zs.: Ez a könyv másik üzenete egyébként, hogy vannak jó és vannak rossz titkok, és ha egy másik gyerek esetleg azt mondja a mi gyerekünknek, hogy ami történt, az titok, és nem szabad elmondani senkinek, ez nem jelenti azt, hogy azt be is kell tartani. A titoktartási szabály nem mindig kötelezően betartandó. Sőt, a rossz titkokat el kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben bízik, mert csak akkor lehet segíteni.

hvg.hu: Tesztelték a mesét?

P. M.: Nagyon sok pszichológus olvasta a mesét, és nagyon lelkesek voltak, örültek annak, hogy végre elérhető lesz egy ilyen könyv. Amin ment a gondolkodás, hogy mennyire írjuk le a molesztálást. Nyilván itt a szinte sehogy, vagy az épphogy között volt a skála. Végül nagyobb terepet hagytunk a szülői beszélgetésnek. Az ő feladatuk lesz például, hogy elmondják az intim testrészekre vonatkozó szabályokat, vagy beszélgessenek a rossz érintésekről. Nem arról van szó, hogy odaadom a gyereknek, elolvassa, én meg hátradőlhetek – meg kell beszélni a mesét, ez egy nagyon jó alap egy beszélgetéshez. A könyv része egy szülői segédlet is, amely segíthet ebben. Én elolvastam a 7 éves lányomnak, neki a fő konfliktus nem volt hangsúlyos, ott magyarázni kellett, de ez is volt a cél. Önállóan működött viszont a történet másik mondanivalója a rossz és jó titokkal, arra nagyon figyelt. Amúgy meg imádta a cirkuszt, meg a varázslatot.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Milyen életkori határok között ajánlják a könyvet?

V. Zs.: Kisiskolás korosztálynak, 6+-osoknak.

hvg.hu: Miért döntöttek a közösségi finanszírozás mellett, a kiadók nem érdeklődtek?

V. Zs.: Úgy döntöttünk, hogy nem keressük meg a kiadókat, amelyek szeretnek biztosra menni. Attól tartottunk, hogy nem szívesen vállalnának fel egy olyan témát, amire nem biztos, hogy nagy lesz a kereslet. Így viszont a pénzgyűjtéssel együtt a kereslet is megteremtődik.

hvg.hu: Arról mit mondanak az adatok, hogy a szexuális abúzusban melyik nem milyen arányban érintett?

P. M.: Ha jól tudom egyharmad fiú-kétharmad lány arányról írnak. Tehát nem igaz, hogy csak lányokat érint. Amit még fontos fejben tartani, hogy az esetek 90 százalékában a gyerek ismeri az elkövetőt, tehát nem vadidegen, és nem is feltétlen pedofil az illető.

Reviczky Zsolt

V. Zs.: Sok ember fejében ez a történet a mutogatós bácsira szűkül, hogy akkor mi a teendő, ha egyszer megjelenik – de valójában ez nagyon ritkán fordul elő. A közvetlen családból érkeznek az elkövetők: nagybácsi, nagypapa, apuka, anyuka új élettársa, idősebb játszótárs, a szomszéd fiú. Sokan azt gondolják, azért nem érinti őket ez a kérdés, mert vigyáznak a gyerekükre, pedig a szülő nem tud mindig jelen lenni.

P. M.: A gyerekben is benne van: biztosan elhiszik nekem, hogy (a példa kedvéért) a nagypapa mit csinált velem? És persze ő szereti is a nagypapát, bajt sem akar neki okozni, szóval magán az abúzuson túl is egy nagyon összetett lelki teher kerül ilyenkor a gyerekre.

V. Zs.: A gyerek nem tudja hova tenni a dolgot, ez a kettősség nagy feszültséggel jár, a molesztáló pedig megpróbálja a gyereket a hatása alákeríteni, visszaélni ezzel a pozitív viszonnyal, érzelmileg zsarolni őt. “Ugye nem akarod, hogy többé ne láthassuk egymást?”

P. M.: Meg hát a szülő oldaláról sem egyszerű, mert mi van akkor, ha a gyerek kiböki, hogy hát igen, a nagypapa ezt meg azt csinálta, akkor mit reagálsz rá? Bécsben egy könyvesboltban sok, a témáról szóló könyvet láttunk, ott egyébként sokkal fiatalabb korban kezdik az erről való beszélgetést, például a fürdőruhaszabállyal – egy kétéves gyereknek ezt így lehet a legegyszerűbben elmagyarázni, hogy amit a fürdőruha lefed, oda más nem nyúlhat. De volt egy könyv, egy konkrétabb témával foglalkozott, amely megnevezett egy elkövetőt, anyuka új pasiját, és azt a tanácsot adja a gyereknek, ne is anyukához forduljon, hanem keressen valaki mást, akiben megbízik.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Ha megjelenik a könyv, és a hatására kiderül egy családban, hogy mondjuk a nagypapa bizony tiltott dolgokat csinál, akkor segít az olvasónak-szülőnek abban, hova fordulhat?

P. M.: Lesz egy útmutató a könyvben, amelyben az is megfogalmazódik, hogy higgy a gyereknek, még ha megrémít is, amit hallasz, és ne legyints rá. És ez bizony nehéz, nincs ennek bejáratott útja, az iskolában sem, sokszor az osztályfőnök is tanácstalan, a szülők pedig tehetetlennek érzik magukat. De segélyvonalszámok is elérhetők, amelyeken tanácsot kaphatnak a szülők. Tervezünk a weboldalunkon szakértők, pszichológusok bevonásával kérdés-felelet jellegű “tanácsadó” részt is, típuskérdésekkel.

V. Zs.: Azért is fontos a gyerekekkel a testükről vagy a korosztályukhoz igazodva különböző szinten a szexualitásról beszélni, hogy meglegyen az a szókészletük, amellyel ki tudják magukat fejezni ebben a témában. Sokuknak a saját nemi szervük megnevezése is nehézséget okoz – akkor miképp várjuk el, hogy elmeséljenek intim történeteket, ha még a megfelelő szókincsük sincs meg hozzá?

P. M.: A Beszélj róla oldalon sok száz történet olvasható, és nekem az volt a legdöbbenetesebb, hogy a gyerekek titka maradt a sok szörnyűség, és ezzel a titokkal, elszigetelődve nőttek fel. Emiatt aztán mindnek rettenetes viszonya volt az anyjával. Volt, hogy egy kisgyerek fizikai tüneteket produkált, az anya két évig járatta vizsgálatokra, orvosokhoz, hogy kiderítse, mi a baj, aztán feladta. A gyerek felnőtt, két gyereke van, és leírja, tudja, hogy nem tehet az anyja arról, hogy nem segített, de mégis gyűlöli emiatt. És ennél is rettenetesebb, amikor nem hisznek a gyereknek vagy őt magát hibáztatják. Ez az oldal nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elkészüljön ez a mesekönyv.

"Ha egy ilyen 40 évvel ezelőtt kiderül egy kis faluban, az legalább olyan teher, mint őrizni a titkot"

Nemzetközi statisztikák szerint minden 6.-7. lányt és minden 10. fiút bántalmaznak szexuálisan 18 éves kora előtt. Az esetek döntő többségében az elkövető családtag, nevelőszülő, apa, nagyszülő. A látencia óriási, itthon tavaly 156 esetben indult nyomozás gyermekek szexuális bántalmazása miatt. A bántalmazott kisgyerekek gyakran magukat hibáztatják a történtekért, sokan csak felnőtt korukban mesélik el, mi történt velük, a feldolgozás évtizedekig tarthat.

"Az orgazmus az egyik, amit a legnehezebb feldolgozni"

"Csak megsimogattam a kislány mellét", "de a gyerek is akarta!" - ilyen és ehhez hasonló érvelésekkel találkozott egy bíró a gyerekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásos tárgyalásokon. Van, hogy a család ellenében kell végigvinni az eljárást, mert az egész família összezár az áldozattal szemben.