A Virginia állambeli Charlottesville-ben augusztus 12-én tartott szélsőjobboldali, részben neonáci csoportok által szervezett tüntetés során a tüntetők és a velük szemben fellépő ellentüntetők között erőszakos cselekményekre került sor. Donald Trump amerikai elnök nem kimondottan a rasszista szélsőségeseket, hanem „mindkét oldal” erőszakcselekményeit ítélte el. Elemzésünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy az online média segítette-e a téma megértését, a széleskörű tájékozódást és az olvasók, nézők megalapozott véleményformálását. Az elemzés a havonta jelentkező Mérték Médiaombudsman sorozat harmadik része.

A Mérték Médiaelemző Műhely a Google Digital News Initiative Innovation Fund támogatásával egy olyan online médiakörnyezet kialakítására törekszik, amely a kritikus gondolkodást és az objektivitás iránti igényt mind a médiafogyasztók, mind az újságírók oldalán erősíti. A projekt egyik része egy olyan, médiaombudsman-szerű felület kialakítása, amely kritikus elemzéseket közöl egyes eseményeknek az online médiában való feldolgozásáról, az eseményhez kapcsolódó cikkekről, szerkesztőségi tartalmakról. Az egyes elemzések egy aktuális téma online médiában való megjelenését vizsgálják. A cél nem egy konkrét médium vagy újságíró tevékenységének értékelése, hanem széles körben tárgyalt események feldolgozásának lehető legteljesebb körű elemzése.

Az Amerikai Egyesült Államokban, a Virginia állambeli Charlottesville-ben augusztus 12-én tartott szélsőjobboldali, részben neonáci csoportok által szervezett tüntetés során ‒ amelynek meghirdetett célja a tiltakozás volt azon döntés ellen, amely a XIX. századi amerikai polgárháborús rabszolgatartó déliek katonai főparancsnoka, Robert Lee tábornok szobrának a város egyik parkjából való eltávolításáról született – a tüntetők és a velük szemben fellépő ellentüntetők között erőszakos cselekményekre került sor. Egy férfi, aki a fehérek felsőbbrendűségét valló csoportokkal hozható összefüggésbe, autóval a tömegbe hajtott, egy embert megölt, legkevesebb 19-et megsebesített. Donald Trump amerikai elnök nem kimondottan a rasszista szélsőségeseket, hanem „mindkét oldal” erőszakcselekményeit ítélte el. Az erre érkező bírálatok nyomán védelmébe vette ezt az álláspontját, amiből bírálói azt a következtetést vonták le, hogy az elnök morális egyenlőségjelet tett a fehér szupremácia hirdetői és az ellenük tiltakozók közé.

Az általunk vizsgált médiumok – a 24.hu, a 444.hu, a 888.hu, az alfahir.hu, az atlatszo.hu, a hvg.hu, az index.hu, az mno.hu és az origo.hu – nagyon eltérő számban és terjedelemben foglalkoztak a témával a vizsgált időszakban.

A téma kezelésében a legaktívabb a hvg.hu volt, amely 23 cikket szentelt a kérdésnek a vizsgált időszakban. Ezt követte az index.hu és a 24.hu, 18, illetve 15 cikk megjelentetésével. Ezzel szemben a 888.hu mindössze 10 cikk erejéig foglalkozott a kérdéssel, az origo.hu pedig egyetlen írást sem közölt az egész ügyről. A viszonylag „szűkszavúak” csoportján belül az alfahir.hu 6, az mno.hu 8 cikket írt a témában.

A 101 cikk között mindössze 4 olyan akadt, amely nem más forrás átvétele és valamilyen mélységű feldolgozása alapján készült, hanem önálló, saját tevékenység produktumának tekinthető. Ezek közül egyik az index.hu augusztus 16-án, vagyis az események után bő három nappal közzétett elemzése, „Megvédtek egy szobrot, megöltek egy nőt” címmel. A másik három írás egyike a hvg.hu oldalon megjelent, a történteket egy bizonyos szemszögből értelmező véleménycikk, további kettő pedig erre való, ugyanezen médiumnál megjelent reagálás.

A téma kiemelt, illetve viszonylag mellékes ügyként kezelése – sőt, egy esetben teljes mellőzése – mögött elég világosan kimutatható az egyes médiumok politikai irányultsága szerinti logikai vonal. Nem tekinthető túlzott leegyszerűsítésnek, ha megállapítjuk, hogy az eltérés fő törésvonala a kormánykritikusság, illetve kormányoldaliság mentén húzódik, mégpedig abban az értelemben, hogy az általában kormánykritikus médiumok részletesebben taglalták, a magyar kormányzatnak rendszerint pártját fogó médiumok pedig inkább mellőzték a Donald Trump számára összességében eléggé kínos ügyet.

Miután a magyar kormányfő nyíltan Trump pártjára állt már az elnökválasztási kampány idején, a magyar médiának a hazai politikára vonatkozó beállítottsága elég egyértelműen tükröződik az amerikai politika megítélésén is: a magyar kormányálláspontot általában pártoló portálok inkább Trump, a kormánykritikus portálok inkább az elnök demokrata ellenfelei mellett állnak.

Szembeötlő, hogy miközben a kormányoldaliként besorolt 888.hu mindössze 10 cikk erejéig ugyan, de legalább foglalkozott a kérdéssel, addig az origo.hu egyetlen egy írást sem közölt az egész ügyről. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a 888.hu a kormányoldaliság sokkal inkább „bulváros” válfaját képviseli, mint a keményen politizáló origo.hu, és a 888.hu egyszerűen nem negligálhatta a drámai képekben is megragadható, erőszakcselekményektől zsúfolt, sok online felületen taglalt témát.

Ezzel a kormányoldali-kormánykritikus felosztási logikával nem indokolható, hogy a szintén rendszerint kormánykritikus mno.hu is elég kevés, mindössze nyolc cikkben foglalkozott a témával. A magyarázat az lehet, hogy az mno.hu mögött álló Magyar Nemzet, mint nyomtatott politikai napilap, azokat a témákat igyekszik jobban kifejteni, amelyekben érdemi önálló értesülést adhat hozzá az interneten bárki által elérhető információkhoz. Ez a Virginia állambeli eseménysor és annak washingtoni utóélete pedig nyilvánvalóan nem ilyen volt.

A Donald Trumppal – és az őt rendre méltató magyar kormányzati irányvonallal ‒ szemben alapvetően kritikus magyar média nagy figyelmet szentelt Charlottesville-nek, és kidomborította, hogy az amerikai elnök következetlen, részletelemeiben egymásnak időnként ellentmondó megnyilatkozásai között viszonylag jól kimutatható a szélsőjobboldal felelősségének relativizálási szándéka, a szélsőséges gyűlöletkeltők és a velük szemben fellépők közötti morális egyenlőségtétel szándéka. Rávilágított egyúttal arra, hogy Trump bizonyos hálával tartozik az amerikai szélsőjobbnak, mert az nem jelentéktelen mértékben hozzájárult elnökké választásához.

A Trumpot inkább támogató magyar kormányoldali – vagy nem feltétlenül kormányoldali, de mégis jobboldali ‒ média (utóbbinak minősíthető az alfahir.hu) ezzel szemben az eseményekről csak a feltétlenül szükséges mértékű beszámolók lehetőség szerinti gyors letudását tekintette feladatának, a történtek rendbontás jellegét igyekezett kidomborítani. A színvonalasabb írások a „mindkét tábornak megvan a maga csőcseléke” szemléletet sugározta, és ebből következően arra talált inkább érveket, hogy az elnök helyesen értékelte a történteket, amikor mindkét oldal felelősségéről beszélt. A bulvárszintű, olcsó propagandától sem visszariadó média ugyanakkor e téma kapcsán is eljutott a liberális összeesküvés, illetve „Soros György keze” vizionálásáig.

Az MTI és a BBC viszonylag nagy arányú felhasználása azt eredményezte, hogy a szóhasználatban viszonylag kevéssé tértek el egymástól az egyébként különböző politikai szemléletű, dominanciájú portálok. A „náci” minősítést például nem csupán a baloldali liberális média használta, a „zsidókat” nem csupán a jobboldali média említette. A különbözőség inkább abban mutatkozott meg, hogy a címben, illetve vezető bekezdésben – leadben – történő kiemelés során eltérő elemekre helyezték a hangsúlyokat.

A forráshasználat érdekes jelensége, hogy mivel amerikai témáról van szó, és Amerikában a politikusok között felettébb elterjedt – egyelőre sokkal elterjedtebb, mint Magyarországon – a nagyon rövid üzenetek közzétételére alkalmas Twitter használata, az ilyen bejegyzések, a tweetek a hagyományos hírforrásokkal gyakorlatilag egyenrangú hírforrásokká léptek elő az online médiában. Volt olyan beszámoló, amely a Trump-nyilatkozatra született reagálásokat ismertetve lényegében a szövegtestbe bemásolt Twitter-bejegyzések egymásutánjából állt, némi összekötő szöveggel kiegészítve.

A teljes elemzés a Mérték honlapján érhető el.