Végre egy jó hír a magyar oktatásról! A 2016-os PIRLS (Progress in International Reading Literacy Study) kedden ismertetett felmérése szerint Magyarország az egyike azon 18 országnak, ahol javult a 4.-esek szövegértése. Míg 2001-ben 543, 2006-ban 551, 2011-ben pedig 539 pontot értek el a magyar tanulók átlagosan, a 2016-os vizsgálaton 554 pontot. Vagyis 3 ponttal többet, mint az eddigi legjobb, 2006-os adat (ez nem szignifikáns különbség), és 15-tel többet, mint az előző, 2011-es.

A legjobban olvasó 4. évfolyamos diákok Oroszországban (581 pont), Szingapúrban (576 pont), Hongkongban (569 pont), Írországban (567 pont), Finnországban (566 pont), Lengyelországban (565) és Észak-Írországban (565) élnek, a felmért országok közül Magyarország a 9-16. helyen szerepel, míg öt évvel ezelőtt még csak a 13-22. helyen álltunk.

Pirls

A mérésben élményszerző és információszerző szövegekkel kapcsolatos feladatokat oldottak meg a tanulók. A magyar diákok az előzőben sokkal jobb eredményt értek el, de az információszerző feladatban is javultak valamelyest az eredmények. Hagyományosan a lányok jobban teljesítenek szövegértésben, ez most is így volt, de Magyarországon a különbségek kisebbek, mint a többi országban általában – mondta el Balázsi Ildikó, az Oktatási Hivatal Köznevelési Elemzési Főosztályának főosztályvezetője a mérést ismertető sajtótájékoztatón.

A teszt ereményeinek javulása összefügg azzal, hogy az iskolák állami fenntartásba kerültek, így biztonságosabbá vált a működésük – emelte ki Palkovics László oktatási államtitkár, aki szerint ugyanígy a pedagógus-életpályamodell eredményeit is tetten érhetjük sikerben.

"Azok a vélemények, amelyek szerint a magyar iskolarendszernek különböző problémái vannak, nem igazolódtak" – mondta.

A mérésből az is kiderült, hogy Magyarországon és Dániában járnak a gyerekek leghosszabb ideig óvodába, nálunk a 93 százalékuk járt 3 évig. Ez azért fontos, mert minden kutatás azt bizonyítja, hogy az óvodáztatás kihat a későbbi tanulói teljesítményekre. Az is kiderült a PIRLS háttérkérdőíveiből, hogy Magyarországon a községekben tanuló diákok teljesítménye romlik, igaz ez "együtt jár" a családok szociális helyzetével.

Némileg meglepőnek tűnik, hogy a PIRLS adatai szerint a tanítók elégedettek (49 százalék) vagy nagyon elégedettek (48 százalék) a hivatásukkal, mindössze 3 százalék mondta, hogy nem elégedett. Nemzetkező szinten mind a nagyon elégedett mind a nagyon nem elégedett tanítók aránya nagyobb. A magyar tanítók átlagosan több időt töltenek a pályán (24 évet), mint a nemzetközi átlag.

A javuló eredmények valóban jó hírt jelentenek, másfelől a PIRLS rávilágít egy óriási problémára. Az rendben van, hogy az alsó tagozat végén jól teljesítünk, ám, ha jól meggondoljuk, felhőtlen örömre még sincs okunk, hiszen ettől még az alapképzés után továbbra is katasztrofális a magyar gyerekek szövegértése. (Mint láttuk, több mint minden negyedik diák funkcionális analfabétaként kerül ki az általános iskolából). És, ha nem történik semmi, ugyanezek a tanulók öt év múlva, a PISA 2021-en várhatóan ugyanolyan rossz (ha nem rosszabb) eredményt érnek majd el, mint a két éve 15 évesek. Ahogy a 2006-ban - majdnem az ideihez hasonlóan - jó PIRLS-eredményt elérő generáció is néhány év múlva, a PISA-teszteken csúnyán leszerepelt olvasás-szövegértésben.

PISA vs. PIRLS

A két nemzetközi tanulói teljesítményvizsgálat több szempontból is nehezen összehasonlítható. A legfontosabb különbséget már említettük: míg a PIRLS a negyedik osztályosokat méri, a PISA (Programme for International Student Assessment) a 15 éveseket.

A másik nagy különbség, hogy míg a PIRLS-vizsgálat tesztfüzeteiben található – irodalmi és információszerzést célzó – szövegek igyekeznek az iskolában tanultakhoz igazodni, a PISA-tesztek elsősorban a felhasználható tudást mérik, azaz a tankönyvekben megszokott szövegekhez képest a tanulók számára újszerű feladatokat tartalmaznak.

Kissé leegyszerűsítve: a PIRLS azt méri, a tanulók mennyire felelnek meg az iskola által támasztott elvárásoknak, a PISA azt, hogy a tanulók mennyire felelnek meg többek közt a munkaerőpiaci (de úgy általában is az élet minden területén szükséges) követelményeknek.

A korábbi eredmények

A 2001-ben kialakított 500 pontos PIRLS-skálaátlaghoz viszonyítva, mint láttuk, mindig a nemzetközi átlag felett teljesítettünk. A PISA-méréseken viszont rendre az OECD-átlag alatt teljesítettek a magyar 15 évesek. A 2000-es, 2003-as és 2006-os, 2009-es, 2012-es eredményeink (480, 482, 482, 494, 488 pont) az OECD-átlaga alatt voltak.

AFP / RIA Novosti / Konstantin Chalabov

A legutóbbi, 2015-ös mérésen pedig negatív csúcsot értek el a magyar 15 évesek: összesen 470 pontot hoztak össze.

Tehát 2009-ig javult valamit az átlag (de nem érte el a nemzetközi átlagot), onnantól zuhan.

Felvetődik a kérdés, mi történik a felső tagozaton?

A két vizsgálat (a PIRLS és a PISA) tehát nehezen összehasonlítható, már csak azért is, mert nem ugyanazok az országok szerepelnek a két mérésen, de mégis érdemes azon elgondolkodni, hogy míg a 4. évfolyam végén a magyar diákoknak nemzetközi összehasonlításban még nincs oka szégyenkezni, az általános iskola végére csúfos eredményeket érnek el.

A pszichológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy az olyan kulturális alapkészségeket, mint az olvasás, nem lehet gyorsan elsajátíttatni, ahhoz idő kell. A PISA-n jól szereplő országok nem is hagyják abba négy év után az olvasástanítást.

„Svédországban, ha a gyerek nem érti hatodikban a szöveges feladatot, akkor megáll az osztály és gyakorolják az értő olvasást. Ki lehet mutatni, hogy az érettségizett svéd gyerekek sokkal jobbak értő olvasásból, mint a magyar diplomások. Itthon ezzel szemben azt látjuk, hogy különböző helyi intézmények, hogy létük jogosultágát biztosítsák, kijárnak mérni iskolákba, hogy elég gyorsan megtanulnak-e ott írni és olvasni a gyerekek, sőt – ami még borzalmasabb –, azt is mérik, hogy elég gyorsan olvasnak-e, írnak-e” – magyarázta Vekerdy Tamás egy korábbi interjúban.

Ezt erősíti az is, hogy a PIRLS-vizsgálatokon rendszeresen azt tapasztalják a kutatók, hogy a 4. osztályosok az élményszerző olvasmányokhoz képest lényegesen gyengébben értik meg a tudományos jellegű szövegeket. A magyar nyelv és irodalom tantárgy oktatásának ugyanis nem elsődleges célja a szövegértés fejlesztése különféle jellegű szövegeken. Ennek ellenére, amikor felsőbe lépnek a diákok, rögtön tudományos jellegű szövegekkel is találkoznak, aminek a megértésére nem nagyon vannak felkészítve. 5. osztályba lépve – mintha elvágták volna – nem jut idő, energia, figyelem a készségek fejlesztésére.

Túry Gergely

Siker, siker?

Mind a PIRLS-, mind a PISA-vizsgálat fontos tükröt mutat a magyar oktatási rendszerről. Mint ahogy – jellegében a PIRLS-höz hasonló – TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study) is. Nem mindegy azonban, milyen következtetést vonunk le a különböző kutatásokból, hiszen azok célja más és más.

Azt mondani a PIRLS mostani adatai után, hogy jó úton van a magyar oktatás minimum csúsztatás.

Arra már gondolni sem merünk, hogy az oktatáspolitika nem érti, mi a különbség a 4.-es, az iskolai tananyagot visszakérdező vizsgálat, és az iskolából kikerülők életben felhasználható tudását mérő tesztek között.

Könnyű, mondjuk, a svédeknek, finneknek, akik a PIRLS-ön és a PISA-n is az élbolyban szerepelnek. Igaz, ezekben az országokban nem áll le 10 éves kor után a készségfejlesztés. Ellentétben a PIRLS-ön már többedszer az élen végzett oroszokkal, akik – a magyarokhoz hasonlóan – a PISA-n igencsak leszerepeltek.

Van viszont egy olyan aspektusa a nemzetközi felméréseknek, amiben Magyarország is következetes képet mutat. Mind a PISA, mind a TIMSS, mind a PIRLS azt bizonyítja, hogy azok közé az országok közé tartozunk, ahol az iskola a legkevésbé tudja kiegyenlíteni a családi hátrányokat, ahol a legnagyobbak az iskolák közötti különbségek. Magyarországon ugyanis a tanulók közötti válogatás, a társadalmi háttér szerinti szelekció nagyon korán elkezdődik.