A Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Jövőképesség Kutatóközpontja 2018. március 23-24. között, világhírű előadók részvételével rendezte meg első nemzetközi konferenciáját, Social Futuring – Connecting Global Potentials címmel. A multidiszciplináris tudományos rendezvény célja egyfelől a társadalmi jövőképesség koncepciójának bemutatása, másfelől a témával foglalkozó tudományos diskurzus kezdeményezése volt. A Központ itt mutatta be a ConNext2050 elnevezésű projektjét is, amelynek fő célja a Social Futuring Index létrehozása.

(A képen balról jobbra: Csák János, Aczél Petra, Huang Ping, Barabási Albert-László, George Friedman, Szántó Zoltán Oszkár, Szabadhegy Péter)

Mit jelent a társadalmi jövőképesség, milyen egy jövőképes társadalom? Hogyan kezelhető ez az összetett kérdés? Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektorának az ember jövőjéről, a „bölcsesség” jelentőségéről, az értelmezési keretek újragondolásáról szóló nyitóelőadása után Csák János címzetes egyetemi tanár, a ConNext2050 projekt vezetője beszélt a társadalmi jövőképesség normatív megközelítéséről. A társadalmi jövőképesség legjobban úgy ragadható meg, mint a jó élet a rend egységében (good life in a unity of order). E tekintetben nem lényegtelen, mit tekintünk a jó, teljes élet feltételének, mit gondolunk a növekedés tárgyáról, szükségességéről és mikéntjéről. Csák János előadásában arról beszélt, hogy a jövőképesség indexet négy dimenzióban, négy normatív standard felállításával ragadhatjuk meg: az egymáshoz való kötődés, a gondoskodás, a biztonság és az elégedettség fogalmain keresztül.

A konferencia keynote előadója volt George Friedman, az ismert amerikai geopolitikai szakértő, Huang Ping, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Európai Tanulmányok Intézetének vezetője, és Barabási Albert-László hálózatkutató, a Northeastern University professzora.

George Friedman előadásában azt emelte ki, hogy a jövő előrejelzése szempontjából megkerülhetetlen a múltunk megismerése és megértése. Mint mondta, mindannyian azt szeretjük, amibe születtünk, azokat a hagyományokat, kulturális értékeket, hiedelmeket találjuk vonzónak és követendőnek, amelyekkel szocializációnk során találkoztunk. Mindez nem csak a geopolitikai előrejelzések számára szolgálhat fontos információval, hanem a társadalmi jövőnk megértéséhez is. George Friedman az európai országok, az Egyesült Államok és Oroszország példáján mutatta be, hogy a nemzetállamok viselkedésének megértéséhez a szükségleteiket, a történelmük és a pillanat korlátozó hatásait kell megismernünk. Huang Ping a társadalmi tényező fontosságát hangsúlyozta az országok eredményességének, a régiók sikerének azonosításában. Előadásában kiemelte a kulturális különbségekben rejlő kihívásokat, ugyanakkor hangsúlyozta a jó élet vonásainak egyetemességét is. Felhívta a figyelmet azokra az intellektuális forrásokra is, amelyek az egyes kultúrák értelmezését, megközelítését lehetővé teszik. Egyúttal kiemelte, hogy nagy lehetőséget lát a társadalmi jövőképesség fogalmában, és annak indexként való felhasználásában.

Barabási Albert-László hamarosan megjelenő könyvéből adott rövid ízelítőt a konferencia résztvevőinek: kutatócsoportjával arra a kérdésre keresték a választ, hogyan mérhető a siker, és mit tudunk az elismerés és a teljesítmény összefüggéseiről. Ehhez tudósok életútját és publikációs teljesítményét vizsgálták meg, az elismerés pedig a kapott hivatkozások számát jelentette. Kutatásuk azzal a tanulsággal szolgált, hogy a „teljesítmény rajtad múlik, az elismerés viszont rajtunk”: míg az emberi teljesítőképesség korlátos, addig a siker korlátlan mértékű lehet. A siker, vagyis egy-egy teljesítmény elismerése erőteljesen múlik annak észlelésén, és minden esetben egy közösség döntésének eredménye. Barabási és munkatársai úgy találták, hogy azokon a területeken, ahol a teljesítmény könnyen mérhető, a siker egyértelműen ennek tulajdonítható (pl. sport), míg a nehezen mérhető teljesítményeknél a fogadó közeg észlelésének, a társadalmi hálózatokban való pozíciónak a szerepe jelentős (pl. művészetek). A tudományos munka félúton van e két végpont között.

A konferencián előadott Szántó Zoltán Oszkár, a Kutatóközpont vezetője, egyetemünk oktatási rektorhelyettese is. Előadásában kiemelte, hogy a Központ célja nem a jövő megjóslása, hanem a jövőre való felkészülés feltételeinek elemzése különböző társadalmi entitások esetében. A társadalmi jövőképesség pontos definícióját bemutatva kiemelte, hogy a jövőképesség része az is, hogy értelmezze, előrevetítse, befolyásolja és generálja a jövő változásait. Hangsúlyozta a jövőképesség társadalmi szintjét, majd bemutatta e készség- és tevékenységkomplexum kulcstényezőit, proaktív, aktív és passzív formáit, illetve ismertette a Kutatóközpont által kidolgozott komplex elméleti keretrendszert. Aczél Petra, a Központ vezető kutatója diszkurzív szempontból közelített a témához: mint mondta, „új szavainkkal új világokat is teremtünk”, így igen fontos, hogy az újonnan megalkotott jövőképesség fogalma miként illeszkedik a már használatban lévő terminusok közé, milyen hasonlóságokat és különbségeket mutat ezekhez képest. Előadásában azt mutatta be, hogy az új multidiszciplináris kutatási terület elnevezésében milyen unikális jelentéselemek azonosíthatók, amelyek szükségessé tették a ’jövőképesség’ kifejezés létrehozását.

A Központ folyamatosan publikálja tanulmányait, és közzéteszi eseményeit weboldalán, a www.socialfuturing.com-on.

Baksa Máté