Könyvtár és civil társadalom
Kis világmegmentés

„Senki sem várja el a könyvtáraktól, hogy megmentsék a világot, de nekünk most jó esélyünk van arra, hogy ezt megtegyük” – mondja Rebecca T. Miller és Rebekkah Smith Aldrich. A két egyesült államokbeli könyvtárszakértővel készült beszélgetés során megtudhatjuk, miért alaptalan az a hiedelem, hogy a digitalizálás feleslegessé teszi a könyvtárakat.

Sokan aggódnak a könyvtárak jövője miatt, és félnek, hogy az internet feleslegessé teszi a könyvtárakat a klasszikus formájukban. Így van ez? És ha nem, akkor hogyan változik meg a könyvtárak szerepe egy átalakulóban levő társadalomban?

Rebekkah Smith Aldrich: A könyvtárak emberekről szólnak, nem tárgyakról. A műveltség hordozói vagyunk, és arról gondoskodunk, hogy ehhez a műveltséghez hozzájussanak az emberek – mindegy, milyen formátumban és témában. A szomszédainkkal, a helyi szakértőkkel és a párbeszéd nyilvános helyszíneivel való kapcsolattartás mindig fontos lesz. A legjobb modern könyvtárak eleven, aktivitásra serkentő helyek, amelyek visszatükrözik és bevonják a munkájukba azt a társadalmat, amelyet szolgálni hivatottak. Azok a könyvtárak, amelyek nem közösségi találkahelyként határozzák meg a maguk szerepét, figyelmen kívül hagyják a könyvtárak jövőjének egyik reményteli aspektusát.
 
Rebecca T. Miller: Az internet elterjedése óta makacsul tartják magukat a könyvtárak hanyatlásáról szóló történetek – de ezek lényegében mítoszok. A könyvtárak társadalmi értéke valójában viszonylag állandó. A rendelkezésükre álló eszközök azonban – amelyek kiegészítik a könyvkínálatot, és forradalmi módon demokratizálják a hozzáférési lehetőségeket – jóval sokrétűbbek, megbízhatóbbak és izgalmasabbak lettek. Azonkívül példátlan hozzáférhetőségről gondoskodnak. Nem szabad elfelejteni, hogy először a nyilvános könyvtárak tették hozzáférhetővé az Egyesült Államokban a számítógépeket, és ők ismertették meg az embereket az új technikával. És a tudományos könyvtárak szolgáltatták a forrásokat a Google Bookshoz. Nem szabad a technika ellenfelének tekinteni a könyvtárakat, hiszen valójában kéz a kézben haladnak.
 
Önök úgy érvelnek, hogy senki sem várja el a könyvtáraktól, hogy megmentsék a világot, de azoknak mégis jó esélyük van arra, hogy ezt megtegyék. Mit értenek ezen?

Miller: Már nem is tudom, milyen gyakran mondta nekem valaki, hogy a könyvtár megmentette az életét, vagy meghatározta az életét, vagy segített neki, hogy önmagára találjon. Ezek egyéni tapasztalatok. Ha meggondoljuk, milyen megkerülhetetlenek és fontosak a könyvtárak annak a társadalomnak a jóléte számára, amelyet szolgálnak, akkor azt is elképzelhetjük, milyen hatásuk lehetne, ha elszánnák magukat arra, hogy segítsenek ennek a társadalomnak olyan sürgős problémák megoldásában, mint például a klímaváltozás.
 
Smith Aldrich: Gondoljunk csak arra, milyen sérülékeny ez a mi világunk. Minden területen – a politikában, a technikában, a gazdaságban, a környezetvédelemben vagy a társadalomban – változásokkal küszködünk. Ezek új lehetőségeket, és kihívásokat is jelenthetnek, attól függően, ki milyen társadalmi-gazdasági helyzetben van. A társadalmi kohézió döntő lesz a társadalom jóléte számára a következő évtizedekben – függetlenül azoktól a változásoktól, amelyekkel a társadalomnak szembe kell néznie –, és a könyvtárak kiváltképp alkalmasak arra, hogy a maguk környezetében erősítsék a társadalmi összetartozás érzését. Tudunk foglalkozni a helyi problémákkal, össze tudjuk hozni ezekben az ügyekben az embereket, rá tudjuk venni a szomszédokat, hogy fogadják el és becsüljék meg a kultúrák sokféleségét, és segíthetünk abban, hogy mindenki meghallgatásra találjon. Ezt a négy faktort az Egyesült Nemzetek klímatanácsa döntő jelentőségűnek minősítette a következő években való túlélésünk szempontjából.

Mi az összefüggés a könyvtárak és az ökológiai fenntarthatóság között?

Miller: A könyvtárak mindig is azon voltak, hogy a felhasználóikat és a közösségeket felkészítsék a jövőre. Olyan jövő előtt állunk, amelyet egy masszív, komplex probléma fenyeget – az ember okozta klímaváltozás. A könyvtárak az információigénynek szentelt intézmények globális hálózataként meggyőződésem szerint katalizátorai lehetnek egy olyan komolyan veendő mozgalomnak, amely fenntartható társadalmat akar megteremteni – amennyiben munkájukat ennek a célnak megfelelően végzik.
 
Smith Aldrich: Könyvtárként autentikus és értelmes módon kapcsolódnunk kell azoknak az embereknek az életéhez, akiket szolgálunk. Ez azt jelenti, hogy megértjük az élet építőköveinek értékét, azt jelenti, hogy tudomást veszünk a tágabb környezetünkről. Egy könyvtárnak azt a törekvést kell megtestesítenie, hogy szolgálja az embereket. Jelentéktelenek vagyunk, ha nem értjük meg, mi foglalkoztatja az embereket, vagy mivel kell a jövőben megküzdeniük. Ha a felhasználóinknak komolyan azt az üzenetet akarjuk továbbítani, hogy a szívünkön viseljük a jólétüket, és hogy megbízható intézmény vagyunk, amely nem él vissza a bizalmukkal és gondosan bánik a közpénzekkel, akkor a könyvtárainknak belülről fakadó törekvésként kell elősegíteniük az ökológiai fenntarthatóságot. Ha gondatlanul bánunk a természeti erőforrásokkal, ha a feleslegessé vált tárgyakat nem hasznosítjuk újra, ha nem tudjuk elmagyarázni másoknak a cselekedeteink hatását a természetre, akkor néhány évtized múlva már csak a károk enyhítésével foglalkozhatunk. Az első sorban fogunk állni, ha az a feladat, hogy mind több polgárnak segítsünk megoldani azokat az előre látható problémákat és ügyeket, amelyekre felkészülhettünk volna.
 
Önök részt vesznek a New York-i Könyvtárszövetség Fenntarthatósági Kezdeményezésében. Miről szól ez a dolog?

Miller: A kezdeményezés arra kívánja felkészíteni a könyvtárakat, hogy a figyelem középpontjába állítsák a klímaváltozást, és ezzel példát mutassanak a közösségeiknek. Gyakorlati szempontból a kezdeményezés arra koncentrál, hogy a probléma tudatosodjon, és a könyvtárosoknak, valamint az intézményeknek olyan eszközöket adjon a kezébe, amelyekkel a feladat megoldásán dolgozhatnak – az intézményen belül fenntarthatóságra ügyelő gondolkodással, azon kívül pedig úgy, hogy a fenntartható cselekvéssel példát mutatnak a közösségnek. Ezért hívtuk életre a Sustainability Certification (fenntarthatósági tanúsítvány) programot, amely vezérfonalként szolgál a könyvtáraknak a mindannyiunkat fenyegető környezeti válsággal való bánásmódhoz. Mint nemrég a Library Journalban beszámoltunk róla, a Hendrick Hudson Free Library a New York állambeli Montrose-ban – az első könyvtárak egyike, amely el akarja nyerni a tanúsítványt – 289 napelem-panelt szereltetett az új épületének a tetejére. Az épületben kijelzik az így előállított áram mennyiségét, hogy a látogatók számára is kézzelfogható legyen az ilyen intézkedések értelme. Mit tehetnek a könyvtárak munkatársai, hogy közvetítsék az emberek felé a törekvéseiket?

Miller: Érthetővé kell tenniük, mit nyújtanak az intézményeik, és azzal milyen befolyást gyakorolnak az emberekre és közösségekre, amelyeket szolgálnak. És nyitottnak kell lenniük a partnerségekre, hogy nagyobb súlya legyen a munkájuknak. A könyvtáraknak részt kell venniük a közösségeik jövőjéről folytatott beszélgetéseken, és segíteniük kell elérni a kitűzött célokat.
 
Smith Aldrich: Ezzel teljes mértékben egyetértek. Sokkal fontosabb arról beszélni, miért teszünk valamit, mint arról, mit teszünk. Azonkívül azt gondolom, ahhoz, hogy egy könyvtár vezetője sikeres legyen, „a fenntartható könyvtárak három E-jére” kell koncentrálnia: empower, engage, energize (képessé tenni, részvételre bírni, erőt adni). Ez a három ige írja le, hogyan kell végeznie a munkáját a könyvtár vezetőjének, hogy a beosztottjait és a könyvtár használóit inspirálja. Azt vettem észre, hogy a készség a másokkal való találkozásra lenyűgöző energiacserét képes elindítani – ha a munkánk arra irányul, hogy másokat képessé tegyünk, részvételre bírjunk, és erőt adjunk nekik, akkor cserébe ők is ugyanezt teszik a könyvtárért. Tapasztalatom szerint ez a „titkos hozzávaló” sok könyvtárat sikeressé tett azok közül, amelyekkel együtt dolgoztam.