Bár a hétvégén egyértelműen a Corvinus-modell kiterjesztéséről beszélt egy rendezvényen Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, ez információink szerint nem azt jelenti, hogy minden magyarországi felsőoktatási intézmény alapítványi kézbe kerülne, ahogyan a budapesti egyetem (amelynek átalakításáról először a 168 Óra írt egy hónapja, majd szeptember közepére a kormány is elismerte).

A miniszter a HOÖK országos közgyűlésén egészen pontosan egyébként úgy fogalmazott, hogy a Corvinus új működési modelljéhez vezető folyamatot kellene az egész magyarországi felsőoktatásra kiterjeszteni, azért, hogy az intézmények a jelenleginél hatékonyabban és egyszerűbben, vagyis versenyképesebben tudjanak működni.

A Debreceni Egyetem épülete

Stiller Ákos

A folyamat kiterjesztése valójában információink szerint pedig arról szól, hogy a nehézkes államháztartási intézményi formából kell "kiszabadítani" előbb-utóbb az egyetemeket.

A Corvinus alapítványi modellje – ha lesz is egy-két hasonló intézmény – nem lesz általános (részben azért sem, mert az átalakításba jelentős összeget öl az állam is, az általános cél viszont az, hogy az állami forrásoktól minél kevésbé függjenek az intézmények), helyette egy másik modellt alkalmazva úgynevezett alapítói jogokkal rendelkező egyetemeket hoznának létre a mostaniakból.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az intézmények létrehoznák a saját működési szervezetüket, ami a lehet akár egy zrt, egy nonprofit kft., vagy akár egy profitorientált kft. is, ezzel az állam fenntartói szerepe megszűnne.

A piaci modellt követő felállásban a hallgatókkal, illetve akkreditációval "bíró" felsőoktatási intézmény szolgáltatóként, az állam pedig megrendelőként működne, és szerződést kötne egy adott intézménnyel, mondjuk arról, hogy az "leszállít" 150 villamosmérnököt 5 évvel későbbre.

A Debreceni Egyetem egyik könyvtárának olvasóterme

MTI / Czeglédi Zsolt

Az "elvégzett munka" mennyisége után az állam fizet az intézménynek, amely a képzéshez kapcsolódó költségein túl ebből finanszírozhatja például saját ösztöndíjprogramjait (ezek váltanák fel ugyanis az államilag támogatott képzéseket), üzleti vállalkozásként viszont az államtól megrendelteken túl is indíthat költségtérítés képzéseket – az ebből befolyó bevételével pedig maga gazdálkodik.

Az új működési modellben az oktatók státusza is változna: a jelenlegi közalkalmazotti jogviszony helyett „rendes” munkavállalókként, a munka törvénykönyvének szabályai szerint foglalkoztatnák őket, ugyanúgy, mint a gazdasági szférában dolgozókat.

A kancellári rendszer vége?

Az átalakításokkal megszűnne, értelmét vesztené az előző ciklusban erős konfliktusok árán bevezetett kancellári rendszer is a felsőoktatásban: az intézmények élére miniszterelnöki döntéssel kinevezett gazdasági vezetők ma a fenntartó, az állam érdekeit képviselik, illetve vagyonát védik. Mivel azonban az alapítói jogokkal rendelkező egyetemeknél már nem az állam a fenntartó, minden felelősség a társaság vezetőjéé lesz, akinek emiatt "erős érdeke", hogy alkalmas pénzügyi vezetőt találjon maga mellé.

A folyamat információink szerint ugyanakkor nem lesz olyan gyors, mint a Corvinus esetében, és semmiképp nem zárul le 2019-re: minden egyes intézménynél külön – és alaposan – fel kell majd mérni, hogy mely gazdasági forma lenne a legmegfelelőbb, és hogyan tudna átállni az újfajta működési modellre.

Előadás a Debreceni Egyetemen

Stiller Ákos

Az egyetemek állami intézményi státusából fakadó hátrányait egyébként már az Emmi Fokozatváltás a felsőoktatásban című, a terület átalakításának lehetséges irányairól írt 2016-os munkaanyaga is megemlítette.

A dokumentum két éve nemcsak arról írt, hogy "a költségvetés tehermentesítése érdekében növelni kell a nem közösségi típusú források részarányát az intézmények működésében", hanem arról is, hogy

"a bevételek kezelhetősége és az intézmények érdekeltségének megteremtése érdekében lazítani kell az államháztartási gazdálkodási kötöttségeket".

Az anyag példaként említette a vagyongazdálkodás, a vagyonkezelés, a zárolások, az éven túli felhasználás vagy a beszerzési korlátozások gyakorlatát, amelyekben saját hatáskörben – a fenntartó jóváhagyása nélkül – ma nem léphet egy-egy egyetem, amikor pedig állami jóváhagyással végül igen, az rendkívül hosszú időbe telik, ez pedig összességében rendkívül rugalmatlanná teszi, és nemzetközi viszonylatban versenyhátrányba kényszeríti az intézményeket.

Ha a 2016-os munkaanyagot érvényesnek tekinthetjük, akkor a fenntartó-, illetve működésiforma-váltáson túl is nagy változások előtt áll a magyar felsőoktatás. Folytatódhat például a párhuzamos képzések leépítése és a már a második Orbán-kormány alatt elkezdődött profiltisztítás: a dokumentum szerint 2030-ra összességében "megszűnik az intézmények közötti értelmetlen rivalizálás, és a párhuzamosan működtetett, gazdaságtalan képzések helyett egyértelmű lesz az oktatási feladatok összehangolása".

Az intézményeknek ehhez határozott képzési profillal kell rendelkezniük, a rendelkezésre álló állami források jelentős részét pedig arra a néhány területre kell fókuszálniuk, "amely már bizonyított a nemzetközi megmérettetésben".