A Gazdálkodástudományi Kar januári Kutatási Hét programsorozatának egyik izgalmas állomásán a résztvevők személyes történeteiből, megéléseiből bontakoztak ki munkahipotézisek a társadalmunk helyzetére és működésére vonatkozóan. Baksa Máté saját szemüvegén keresztül mutatja be a Listening Post eseményen tapasztaltakat, majd az egyik szervezőt, Gelei Andrást, a Vezetéstudományi Intézet docensét kérdezi.

A terembe lépve az első, amit megláttam, sok-sok szék volt a tér közepén. Nem sorokba vagy körbe rendezve, hanem össze-vissza egymás felé és egymásnak háttal. Miután mindenki helyet foglalt, a szervezők ismertették a program célját és menetét, és hamarosan azt is megtudtuk, mi a jelentősége a székek szokatlan elrendezésének. A szervezők arra kértek bennünket, hogy osszuk meg, milyen dolgok foglalkoztatnak minket a különböző társadalmi szerepeinkben, 2019 hajnalán. Történeteinkkel nem egymás történeteire válaszoltunk – ezt szolgálta a dialógusokat kizáró térelrendezés – így bár az elhangzottak nyilván hatottak ránk, nem kellett kapcsolódnunk mások élményeihez. A székem kifelé nézett, így a résztvevők többségét nem láttam, mégsem vágtunk egymás szavába. Volt, aki több történetet is elmesélt, és olyan is, aki egyet sem: a különböző szólamokból mégis érdekes zenemű született. A történetek megosztását követően párokban majd kisebb csoportokban dolgoztunk azon, hogy összegyűjtsük a közös témákat és a köztük lévő legfontosabb mintázatokat. Megpróbáltuk átjárni társadalmi köreink hagymamodelljének különböző rétegeit az egyéntől, a kisebb közösségeken át a társadalom egészéig. Mi történik a társadalomban, és ez hogyan csapódik le bennem? Mi történik bennem, és ez hogyan hat a világra? Igyekeztünk benézni a jelenségek mögé, okokat és összefüggéseket kerestünk, hogy munkahipotéziseket készítsünk közös helyzetünkről és működésünkről. Számomra különleges, egymásra hangolódó élmény volt a Listening Post programja, ahol hasonló, sok szempontból mégis különböző emberekkel gondolkodhattam közösen. A közösen megformált képet továbbítják majd a szervezők, így ez nagyobb nemzeti és globális helyzetképek részévé válik.

A Listening Post rendezvény szellemiségéről, céljairól és tudományos különlegességéről az egyik szervezőt, Gelei Andrást kérdeztem.

Mi a Listening Post módszertan háttere? Mire és miért alkalmas pontosan? Mi a célja?
A Listening Post egy szocioanalitikus eszköz. Abban az értelemben analitikus, hogy a mélyebben lévő, rejtett, tudattalan dinamikáknak a feltárására törekszik, de a klasszikus pszichoanalízissel szemben nem egyéni, hanem közösségi és társadalmi szinten. A cél a feltárt pszichoszociális tartalmak, vagyis érzések, érzetek, megélések megértése, az ezekkel való munka és a tanulás. A Listening Post során résztvevői és társ-kutatói szerepekben vagyunk jelen egyszerre, mindannyian részt veszünk a beszélgetésben is. Ilyen értelemben tehát részvételi kutatásnak számít, miközben módszertanilag és elméletileg is nagyon szilárd alapokon áll: mögötte van a pszichoanalízis, a nyíltrendszer-elmélet és a Group Relations irányzat felhalmozott tudása.

Ki hozta létre a Listening Postot?
Bár többen vitatják, hogy ki „találta fel” a Listening Post módszertant, leginkább talán mégis a brit OPUS (Organization for Promoting Understanding of Society, www.opus.org.uk) szervezethez köthető. Az OPUS már 2004 óta készít a különböző országok elemzései alapján globális riportokat, de a nemzeti jelentések is elérhetőek a weboldalán. Az Egyesült Királyságban 1999-ben volt az első alkalom – és ott minimum negyedévente ma is megrendezik; de itt Magyarországon is többszöri alkalommal szerveztük már meg. Az újév elején, ugyanazon a héten a világ több mint húsz országában tartanak Listening Post alkalmakat.

A cél viszont nem is annyira a riportok elkészítése, hanem maga a folyamat. A programon olyan mély tartalmak kerülnek a felszínre, amelyek megismerése és közös megértése a tanulást szolgálja, illetve az erről való beszélgetés és együtt-gondolkodás segíti a feldolgozást, így talán gyógyító hatása is van.

Mik voltak a legérdekesebb eredmények? Mik az általános, éveken átívelő tapasztalatok?
Az idei évben például olyan témákat vitattunk meg részletesebben, mint a jövővel kapcsolatos bizonytalanság, ami adódhat a környezetünk felfokozott változásából vagy akár a gazdasági, anyagi helyzetből is; a társadalom polarizálódása, töredezettsége, valamint a digitalizáció széleskörű hatásai mindannyiunk életére. Általában azt tapasztalom, hogy a Listening Post alkalmakon tetten érhető egyfajta kezdeti pesszimizmus. Ez abból adódik, hogy nagyon pontosan kibontakozik a valóság, amit a módszertan nem akar sem szebbnek, sem rosszabbnak láttatni, mint amilyen. Ami bennünk és a világban van, az egyszerre szép és nyomasztó, félelmetes és perspektívát adó. Egy ilyen közegben mégis hamarabb jönnek elő az árnyékok, a tabuk, az elfojtott dolgok – utána viszont feltárul a lehetőség vagy a szépség is. Ez két okból is fontos. Egyrészt megmutatja a konstruktív és destruktív erők egyensúlyát: nem létezik öröm szomorúság nélkül, nem tudjuk értékelni a dolgokat a hiány megtapasztalása nélkül. Másrészt, ahogy Erich Frommot idézve szoktam mondani a hallgatóimnak: a valódi tudás mindig a kiábrándulással, a hamis ábrándok elveszítésével kezdődik.

Mi a módszertan tudományos értéke, érdekessége?
Mint kutatási eszköz a Listening Post egyszerre megértés- és beavatkozásorientált. Az akciókutatók szerint ez az igazi tudás, mert a résztvevők nem passzív információ-adók, hanem közösen konstruálják a tudást és magukat a kérdéseket is. Együtt van a kutató és a kutatott, a reflexió és a cselekvés. Nem egy távoli kutató értelmezi, hogy mi van a kutatás alanyaiban, hanem velük közösen, együtt teszik ezt meg. Ez pedig bizonyos szempontból minden másnál érvényesebb tudást eredményez. Persze a tudás meghatározásakor is érdemes ellépnünk a pusztán kognitív értelmezésektől egy átfogóbb, megéléseket, érzéseket és érzelmeket is magában foglaló tudáskép felé. A társadalomkutatásban régi dilemma a „rigour or relevance” kérdése. E tekintetben – legalábbis kvantitatív, természettudományos szempontból – a Listening Post kevésbé rigorózus, de mindenképpen nagyon releváns. A Listening Post során nem „helyes” világmagyarázatokat akarunk kialakítani, hanem értelmezési kísérleteket teszünk, munkahipotéziseket alkotunk. Ezeknek az az egyik legfontosabb előnye, hogy sokkal nagyobb mozgósító erővel bírnak, mint egy klasszikus tudományos tézis: ami már lezárt, eldöntött, sokkal kevésbé indít cselekvésre és további önvizsgálatra, mint valami, ami még félig nyitott és kiegészíthető, ami belülről megmozgat, amivel további „dolgunk van”.

Baksa Máté