Prof. Dr. Kásler Miklósnak, az emberi erőforrások miniszterének
Tisztelt Miniszter Úr!
Amikor gróf Széchényi Ferenc, „a legnagyobb magyar” édesapja 1802. november 25-én tett önzetlen adományával megalapította a mai Országos Széchényi Könyvtár jogelődjét, már a kortársak is úgy érezték, hogy a nemzeti művelődés kulcsfontosságú pillére jött létre. Mi, a humántudományok különböző területein dolgozó egyetemi oktatók, diákok, kutatók és a könyvtár olvasói közösségének más tagjai ezt kétszáz év múltán is így látjuk, most mégis azzal kell szembesülnünk, hogy ez a patinás, de mégis a jövőbe tekintő intézmény és a magyar kultúrában játszott kiemelkedő szerepe komoly veszélybe került.
A Nemzeti Könyvtárból az elmúlt hónapokban sorra érkeznek az aggasztó hírek. Az OSZK főigazgatója, Tüske László egy vele készített interjúban egyenesen így fogalmazott: „Az intézmény oly mértékben alulfinanszírozott, hogy az már kritikusnak tekinthető.” A legújabb értesülések már a könyvtár 700 millió forintos adósságállományáról szólnak, hiszen példátlan módon az utóbbi évtizedben közel negyedére csökkent az intézmény dologi költségvetése. Az mindenképpen világos, hogy nagy a baj. A Kézirattár és a Régi Nyomtatványok Tára állományának jelentős része több mint egy hete elérhetetlen, mert a mélyraktárba vezető gyorslift meghibásodott, és a liftszerelő cég a könyvtár – egy nemzeti intézmény! – „rossz adós” volta miatt nem hajlandó kiszállni. Az új olvasók a beiratkozáskor néhány napja papír olvasójegyet kapnak, mert átmenetileg nincs műanyag kártya. Az intézménynek lejárt a nyomdai közbeszerzése, és forráshiány miatt vélhetően nem tud újat indítani, ilyen kötelezettséget vállalni. Ez nemcsak a nagy múltú folyóiratok, évkönyvek, konferenciakötetek és az állományt bemutató díszalbumok megszűnésének veszélyével járna, de a napi alapműködéshez szükséges belső nyomtatványok megrendelését is akadályoztatja. Az utóbbi hetekben a könyvtárhoz tartozó külső gyorslift is beléptető személyzet nélkül maradt. Számunkra ezek a jelek mind arról árulkodnak, hogy az intézmény sötét jövő elé néz.
Az Országos Széchényi Könyvtár a maga 1,5 milliárd forintos költségvetési alaptámogatásával, mely bő egy évtizede változatlan, eddig is megengedhetetlenül sovány kenyéren élt. 150 millió forint pedig korábban sem volt elég a dologi költségekre, azt rendszerint más keretekből kellett kipótolni. Az utóbbi években az alapműködéshez szükséges források jelentős részét is csak különböző pályázatokból biztosították. A könyvtár mintegy négyszáznyolcvan dolgozójának negyven százaléka minimálbért kap munkájáért, a doktori fokozattal rendelkező munkatársak fizetése pedig átlagosan bruttó 250 ezer forint, ami véleményünk szerint nevetségesen és tűrhetetlenül kevés.
A bizonytalanságok másik forrását maga az 1985-ben birtokba vett épület jelenti, amely mostanra gépészetileg teljesen elavult. Egy ’80-as évekbeli technológiát (fűtés, áram, klimatizálás stb.) kellene a minimálisra csökkentett költségvetésből finanszírozni, miközben a 21. század olvasói-felhasználói igényeinek igyekeznek az ott dolgozó könyvtárosok a maguk elhivatottságával és az ügy iránti elkötelezettségükből fakadóan megfelelni. A nyílászárók megvetemedtek, a liftek életveszélyesek, a bútorzat (ideértve a közösségi tereket, olvasótermi, kiállítási és konferenciatereket is) az 1985-ös állapotokat őrizte meg, ami Európában példátlan és egyenesen szégyenteljes.
A nyolcadik emeleten nemrég rákkeltő azbeszt került elő, amelynek eltávolítása újabb anyagi terhet ró az intézményre. Tüske László 2014-ben, amikor a főigazgatói székbe került, még úgy hitte, hogy 2016 végére megszületnek a pontos tervek a könyvtárnak a várból való elköltöztetésére. Ez nem így történt. A várnegyedet megújító Hauszmann-terv munkálatai ugyan az épület szomszédságában jelenleg is folynak, sőt a Szent István-terem rekonstrukciója révén hamarosan közvetlenül is érinteni fogják azt, az OSZK vezetőit egyetlen alkalommal sem hívták meg a Hauszmann-bizottságba, mondván, úgyis hamarosan elköltöznek.
Nemrég kormányhatározat erősítette meg a helyben maradást, belső felújításra viszont azóta sem került sor, sőt, legújabban megint felmerült a legfontosabb, máig eldöntetlen kérdés: menni vagy maradni. Számunkra, olvasók, látogatók és felhasználók számára is az lenne a fontos, hogy akár a Budavári Palotában marad a Könyvtár, akár távoznia kell onnan, a hatalmas gyűjtemény tárolására és bemutatására megfelelő, méltó és a város felsőoktatási, tudományos intézményeiből könnyen és gyorsan megközelíthető helyszínen működhessen, mégpedig úgy, hogy a felújítás vagy költözés ideje alatt és azt követően ne váljon évekre vagy netán egy egész évtizedre elérhetetlenné. Mindez – az intézmény kiterjedt nemzetközi kapcsolatainak is köszönhetően – az országunkról kialakult képet is negatívan érintené.
Üdvözöljük az OSZK informatikai fejlesztésére és különösen az Országos Könyvtári Platform létrehozására irányuló több milliárd forintos projektet, azonban kellemetlenül érint minket, hogy az ennek keretében zajló, éppen csak elindult digitalizálás már mintegy fél éve megfoszt bennünket a kézikönyvtári állomány felétől, hiszen a nyolcadik emeleten kialakult szükséghelyzet miatt az Általános olvasóterembe költöztették be a szkennereket. Azzal kapcsolatban is vannak kétségeink, hogy a munkálatok valóban lezárulhatnak-e a tervezett céldátumig, 2019. június 30-ig, mert azok a kulturális közfoglalkoztatottak, akik a digitalizálási feladatokat javarészt végezték, március 1-től távozni kényszerültek. Vajon van-e úgy értelme milliárdokat elkölteni egy – egyébként fontos – technológiai ugrásra, hogy a könyvtár pénz híján a saját szervezeti és működési szabályzatában feltüntetett alapszolgáltatásokat sem tudja maradéktalanul ellátni? És vajon magára hagyható-e egy ekkora feladattal az intézmény, miközben nem az OSZK-ra vonatkozó, hanem országos fejlesztésről beszélünk? Mennyiben szorítja majd háttérbe ez az informatikai projekt a Tüske főigazgatóval készített interjúban is kiemelt egyéb alaptevékenységeket? Az OSZK ugyanis nemcsak forrás-, hanem erőforrás- és kapacitáshiánnyal is küzd, az intézményből a nevetségesen alacsony bérek miatt napi szintűvé lett a más intézményekbe való elvándorlás.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjeként Ön nyilván tisztában van azzal, hogy nemzeti könyvtárunk milyen sokrétű feladatkört lát el: nem pusztán olyan kincseink őrzője, mint a Halotti Beszéd, az Ómagyar Mária-siralom vagy éppen a Himnusz kézirata, hanem a magyar kultúra töretlen lendületű gyarapítója is: digitális adatszolgáltató, tudományos kutatóintézet, nemzetközi viszonylatokban is értékes szakkönyvkiadó, múzeumi engedéllyel rendelkező kiállítóhely, a könyvtártudomány hazai és Kárpát-medencei fellegvára és szervezője, valamint több kitűnő (intézményi együttműködés révén is támogatott) tudományos műhely otthona. Az intézmény az utóbbi évtizedekben nagy sikerű kiállításokkal is felhívta magára a figyelmet, közművelődési profilját pedig modern múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, illetve számos egyéb irodalom- és kultúrtörténeti programsorozattal bővítette. Ha működése akár átmenetileg is ellehetetlenülne, az az egész magyar nemzeti kultúrát érzékenyen érintené. Ezen látványos eredmények ellenére szakmai működését az anyagi források hiánya és a költözéssel kapcsolatos bizonytalanságok miatt talán már idén sem tudja folytatni. Az intézménynek évek óta nincsenek meg az alapvető éves pénzügyi keretei állománygyarapításra vagy nemzetközi cserére, rendezvényszervezésre és nyomdai szolgáltatásokra és e tevékenységek európai rangú biztosítására, miközben a leszakadás tragikusan látványos, nem pusztán Európa nyugatibb felével összevetésben, de a régióban, sőt Kelet-Európában is.
A fenti tényeket figyelembe véve mi, egyetemi oktatók, diákok, kutatók és az Országos Széchényi Könyvtár aggódó olvasói, látogatói arra kérjük a Miniszter Urat, hogy ne hagyja tovább érdemi válasz nélkül az intézmény vezetőségének kétségbeesett kéréseit, hanem az adósság rendezését lehetővé tevő gyorssegéllyel, a könyvtár anyagi helyzetének tartós konszolidálásával és jövőjének tisztázásával siessen a magyar művelődés és szűkölködő emberi erőforrásai segítségére. Szégyen lenne, ha a Széchényi Ferenc alapította nagy múltú intézménynek, annyi tudás letéteményesének továbbra is rongyos, a házban alig megtűrt koldusként kellene szolgálnia a nemzeti kultúra mindannyiunk számára oly fontos ügyét.
Budapest, 2019.04.01.
Az Országos Széchényi Könyvtár olvasói
Az aláírók listája az alábbi linken található:
https://adf2019.com/2019/04/02/nyilt-level-az-orszagos-szechenyi-konyvtar-mellett/