Most került a kezembe egy tavalyi írás egy nagyszerű projektről, és most csodálkoztam rá egy (újabb) hiányosságra az iskolai gyakorlatban. Talán nem véletlen az ugyanazon téma kétoldali körbejárása… Cigány meseszakkör a könyvtárban és a roma identitás agyonhallgatása egy iskolai osztályban.
Iskolás lett a gyerekem, és van egy roma származású osztálytársa. Ahogy teltek a hetek, egyre többször került szóba nálunk otthon a cigányság kérdése… Leginkább azért, mert a kis osztálytársnak – valószínűleg – komoly kihívást jelentett éppen akkor a cigányságának megélése, identitásába illesztése, illetve annak felvállalása. A kis osztálytársnak állandó témája volt az ő cigánysága, s így a többieknek is ugyanez: az ő cigánysága.
Boldogan konstatáltam, hogy az olvasókönyvükben van cigány mese, nem is egy. Nagyon örültem, mert ezt jó alkalomnak éreztem, hogy a tanítóval, az órákon megismerhessék a cigány meseirodalmat, a történelmet, dalokat és az egész kultúrát.
Nem így lett. Egy mesét ugyan tényleg elolvastak, a gyerekek susmorogtak a „cigány mese” meghatározáson, de ennyi. A tanító nem talált ebben lehetőséget. Mivel a gyerekem itthon kérdezett, hát nekiláttam én magam, hogy megmutassam neki legalább azokat a cigány meséket, amiket én ismerek.
Ugyanebben az időben akadt a kezembe egy írás Simon Krisztina nagyszerű projektjéről: egy könyvtári cigány meseszakkörről. Már az megtetszett, hogy Simon Krisztina a könyvtárát (a József Atilla Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolában) nem csak könyvraktárrá alakította, hanem egy igazi közösségi térré, ahol lehet társasozni, sőt még kártyázni is.
Az ide betérő roma gyerekek egyszer azt mondták neki: olvasnak is, de csak „valami cigányosat”. Innen indult Simon Krisztina „Cigánymese szakköre”. A cigány bölcsődaloktól, a Paprika és Rózsa szerelmes történetén át, a cigányság vándorlási útvonalainak tanulmányozásáig és egy papírszínházas előadás megszületéséig sok csodálatos dolog, érzés, bizonyosság, ismeret és rácsodálkozás történt meg ezeken a foglalkozásokon afölött, hogy a cigányságnak is megvan az önálló irodalma, történelme, értéket hordozó kultúrája.
A projektzáró előadást a szülőknek tervezték a gyerekek. Papírszínházat készítettek, s „Yalvac Ural: Muzsikaárus gyerekek című történetétől még néha az én torkom is a sírás fojtogatta, annyira szépen bemutatta a barátságot, a kitartást, a boldogulás reményét és reménytelenségét.”- értékelte az előadást Simon Krisztina.
A meseszakkörön készített mese aztán bekerült Simon Krisztina és a gyerekek könyvtárába, és a mi családunk beszélgetéseibe is.
A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.
A Magyar Edzők Társasága által életre hívott, soron következő Sportszülők Akadémiája témája sokrétű, feszegeti a sportoló gyerek versenyhez való hozzáál... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
