A zene szavak előtt és szavakon túl is működik
Oldja a szorongást, erősíti az önbizalmat, teret ad a dühnek, az agressziónak és a szomorúságnak. A zeneterápia olyan megoldási stratégiákhoz segít hozzá, amelyek számos élethelyzetben és kibillent lelkiállapotban visszavezethetik az embert saját magához.
Január végén sokkolta a világot, amikor kiderült, hogy az amerikai David Turpin és felesége tizenhárom gyereküket tartották láncra verve: a hét ma már nagykorú és hat kiskorú gyereket évekig kínozták. A szülőket letartóztatták, a gyerekeket kórházba szállították. Nyilvánvalóan hatalmas feladat lesz feloldani bennük a traumát.
Amit már most tudunk, hogy a szakemberek egy elég meglepő eszközhöz nyúltak: nemrég a CNN számolt be arról, hogy a felnőtt gyerekek a zeneterápia segítségével gyógyulnak, Tom Petty és John Denver dalait gitározzák és éneklik. Bár nem tudjuk, hogy a Turpin gyerekek esetében a zeneterápia vezető kezelési mód, vagy csak kiegészítésként használják, utánajártunk, Magyarországon mennyire lenne elképzelhető, hogy súlyosan traumatizált gyerekeket zene segítségével gyógyítsanak.
A terápia szó sokakból még mindig ellenérzést vált ki, de az elmúlt években mintha kicsit változott volna a hazai hozzáállás. A zeneterápiáról mint lehetséges gyógymódról ehhez képest kevés szó esik, pedig a hatékonyságát már jó néhány esetben bizonyították. Elsősorban a gyógypedagógiában, a fejlesztésben alkalmazzák, de hatékony a pszichiátriában, a rehabilitációban és a geriátriában is.
Szavak nélkül beszélgetni
Varga Ágnes zeneterapeuta, gyógypedagógus szerint a zeneterápia hatékonysága abban rejlik, hogy nem szóbeli kifejezés útján zajlik, és ezáltal új dimenziót teremt. A zeneterapeuta a páciensből dolgozik: a terápiás célt, a munkamódot és a módszert is hozzá igazítja.
A zeneterápia megkülönböztetendő a zenepedagógiától, hiszen itt a zene nem cél, hanem eszköz. A kliens részéről nincs is szükség hangszertudásra. Nagyon sokféle terápiás cél létezik a prevenciótól a rehabilitációig, gyakorlatilag 0-tól 99 éves korig, ezeket a terapeuta és a páciens együtt határozza meg. A zeneterápiás cél számos esetben valamilyen készség vagy képesség fejlesztése.
„Ha például egy hallássérült kisgyerekről van szó, akkor a hallási figyelmén, vagy a hallási differenciáló képességén és a beszédén lehet dolgozni. Egy autizmus spektrum zavaros kisgyereknél többek között a kapcsolatteremtésre, az érzelmek megélésére és kifejezésére koncentrálhatunk. Időseknél az időskor harmonikus megélése lehet a cél, míg egy kamaszcsoportban a problémamegosztás, az önbizalom-erősítés, kis ovisoknál az anyáról való leválás megsegítése.”
Varga Ágnes hozzáteszi, sohasem egyetlen foglalkozáson történik a terápiás változás, hanem egy hosszabb folyamatról beszélünk, amelynek íve van: a bizalomépítést követően kezdődhet a munkafázis, ahol a lényegi változás történik, majd a folyamat a leválás szakaszában zárul.
Nagy önbizalom, nagy gitár
Mi történik egy foglalkozáson? A kliens járhat egyénileg vagy csoportban is zeneterápiára, amelynek több formája is lehet. Az aktív zeneterápián mindkét fél zenél, akár hangszeren, akár testhangokkal. A receptív terápián a kliensek nem játszanak, csupán zenét hallgatnak, de ez lehet akár a terapeuta improvizációja is. A komplex terápiánál pedig kombinálják a kettőt egymással, vagy más művészeti ágakkal: például zenére festenek, de a zene remekül kombinálható tánccal, mozgással, drámával is.
Kívülről nézve nehezen megfogható a folyamat. Varga Ágnes páciensei között volt egy kislány, aki nem tett mást, mint a kezébe vett egy óceándobot, majd hosszú percekig hangosan rázta a feje fölött. Fémes, durva hangja volt, de csak rázta és rázta, így adta ki magából azt a feszültséget, amely összegyűlt benne és nem tudta megfogalmazni. Nem volt szükség szavakra, a kislány mégis zokogott és megélhette, hogy szeretet, biztonság övezi, ahol kiadhatja és átdolgozhatja a kellemetlen élményeit. Ilyenkor többféleképpen reagálhat a terapeuta: behozhat egy lágyabb óceánhangot simogató mozdulatokkal, egy kellemes harmóniát egy másik hangszeren, vagy elkezdhet dúdolni. A reakció attól függ, hogy a gyerek az adott pillanatban mire nyitott.
A terápia alatt a gyerek minden mozdulata, gesztusa mesél, és a terapeuta számára fontos információt hordoz – de nem a folyamatos analizálás a cél. „Kicsi vagy nagy hangszert fog a kezébe? Nagyon érdekes látni, hogy hogy változik a hangszer mérete a terápiában: kezdetben a legnagyobb gitárt akarja, amely nagyobb és hangosabb az enyémnél, vagy a legkisebbet, aztán ez változhat a későbbiekben. A hangszerméret szimbolizálhatja az önbizalmat, vagy egy vágyott szerepet is, és mindig a folyamat és az adott helyzet kontextusában érdemes szemlélni.”
A zene: biztonság
Nem cél, hogy a zeneterápia a pszichoterápiát helyettesítse, de egy pszichés probléma esetén igen hatékony nonverbális eszköz lehet. Ha valaki többször is megéli, hogy a zenében biztonságban van, hogy a zenei közegben megoldási stratégiákat talál, akkor az erős élménymintát ad és a kliens énerejének épüléséhez vezet.
„A zene nyújtotta harmónia mellett a terapeuta gyakran provokál olyan helyzeteket, amelyben disszonancia van, amelyre a kliens megtanul reagálni, kitalál különböző megküzdési stratégiákat, és amit megél a zenében, azt kiterjeszti az életre. A zene által pedig olyan problémák kerülnek a felszínre, amelyekről talán nem is tud, nem akar tudni, vagy amelyeket nem tud megfogalmazni. A zene szavak előtt és szavakon túl működik” – mondja Varga Ágnes.
„Sokszor az a legcélravezetőbb, ha pszichológussal, orvossal, képzőművész-terapeutával karöltve, csapatban állhatunk fel a gyerek körül. Így működik ez szerencsés esetben a kórházi körülmények között, bármilyen trauma feldolgozásában, vagy például egy stroke utáni rehabilitációban.”
A terapeuta nem zenebohóc
Varga Ágnes zeneterapeutaként sokféle hozzáállással találkozott már, de úgy véli, hogy az utóbbi időben egyre inkább a kölcsönös elfogadás irányába változik a helyzet a szakemberi közösségen belül is. Korábban dolgozott például egy gyerekhematológiai osztályon, ahol eleinte zenével szórakoztató segítőnek tartották. „Megkérdeztem, kihez menjek, mondták, hogy ’ó, menj Pistikéhez, ő most nagyon jól van, biztos örülne neked’. Hosszú idő alatt jutottunk el oda, hogy ’te figyelj, az Imike nincs jól, hozzá bemehetnél, nagy szüksége lenne rád’.”
Ezeken az osztályokon legtöbbször súlyos állapotban fekszenek a gyerekek, steril és félsteril körülmények között. Nekik az a legfontosabb, hogy biztonságot adjon neki. „Hogy szeressük és megértsük őt. Mert halálfélelme van, mert egyfolytában szurkálják, mert minden reggel korán keltik hőmérőzni, mert hónapok óta nem volt friss levegőn, de még az ablakot sem nyithatta ki, pedig előtte órákat szaladgált a szabad ég alatt, és a kortársai mind ezt csinálják.”
Varga Ágnes itt ismerkedett meg egy kisfiúval, akivel egyrészt azon dolgozott, hogy oldja a szorongásait, erősítse az önbizalmát, másrészt, hogy teret adjon neki arra, hogy kiengedhesse a dühét, az agresszióját és a szomorúságát.
„Egy gyereket mindig a saját családi rendszerében kell szemlélni. Mikor hónapokig bent van egy szétbombázott család, olyan céljaink vannak, mint a hospitalizáció oldása, az édesanya énerejének növelése, a beteg kedélyállapotának javítása. Gyógyulás esetén aztán a zene jó eszköze a kinti életre való felkészülésnek is. Az orvosok gyógyítanak, végzik a dolgukat, és példaértékű, ahogyan dolgoznak, de a gyerek lelkének felkészítése a kinti életre túlmutat ezen és másfajta gondoskodást kíván meg. Tragikus kimenetelű esetben pedig a szülők, a család megtámogatása, a gyászfolyamatra való felkészítése is a feladatunk” – mondja Varga Ágnes, aki sajnos már többször veszített el kis beteget.
„Volt olyan, hogy annyira működött a zenei csatorna, hogy a kisgyerekkel még az utolsó napokban is zenéltünk, amikor jobbára már csak csukott szemmel feküdt. Ha nem saját magam látom, valószínűleg nem hiszem el, de zenélni felült az ágyon, oxigénmaszkban énekelt, tapsolt: boldog volt az utolsó napokban is.”
Ki lehet zeneterapeuta?
A Magyar Zeneterápiás Egyesület nemzetközi referenseként Varga Ágnes azt tapasztalta, hogy nemcsak itthon, hanem globálisan is probléma, hogy szinte bárki mondhatja magáról, hogy zeneterapeuta. A végzettség, a diploma ezért elengedhetetlen szűrő.
Fontos ugyanis, hogy megfelelő keretek között, megfelelő szakemberek végezzék a foglalkozásokat, ehhez pedig pszichológiai, gyógypedagógiai és zenei ismeretekre, gyakorlati tapasztalatokra egyaránt szükség van. Míg Magyarországon nincs törvényi szabályozás arra, ki állíthatja magáról, hogy zeneterapeuta, addig sok országban már jóval előrehaladottabb a helyzet: Ausztriában a zeneterápia a logopédiához hasonlóan társadalombiztosítás által támogatott foglalkozás, jelen van a pszichiátriákon, a nevelési tanácsadókban. A zeneterápia itthon is elérhető néhány intézményben, de legtöbbször magánúton kell megoldani.
„A zenének, a zenélésnek önmagában is van terápiás értéke, ezt mindannyian tapasztalhattuk. De a zeneterápiás munka felelősség” – mondja Varga Ágnes. Annak érdekében, hogy a páciensek tudják, ki van a zeneterápia mögött, a Magyar Zeneterápiás Egyesület szeretné a közeljövőben összeállítani a zeneterapeuta végzettségű szakemberek listáját.
