A benyomásformálás, az ítéletalkotás és a döntéshozás folyamatait át- meg áthatják az ún. kognitív torzítások vagy gondolkodási hibák. Ezek mind olyan logikusnak tűnő, ám valójában önkényes következtetési technikák, amelyek minden problémára gyorsan kínálnak egy korántsem megbízható megoldást. A pszichológusok mindeddig 175 ilyen torzítást azonosítottak már, mostanra pedig a forrásuk is nyilvánvalóvá vált…

A gondolkodási hibák elkövetése teljesen természetes velejárója az emberi elmének. Feltehetően azért olyan népszerűek, mert automatikusan is működtethetőek, így folyamatosan takarékoskodó agyunk minimális erőfeszítéssel képes alkalmazni őket. Csakhogy korántsem veszélytelenek! A rendszeres használatuk ugyanis sekélyessé, előítéletessé, következetlenné, ellentmondásossá és befolyásolhatóvá tesz minket. Arról nem is beszélve, hogy milyen borzalmas döntésekhez vezetnek… De akkor mégis mi a fenéért alkalmazzuk őket? Hát azért, mert:

1. Túl sok információval vagyunk körülvéve

Túlságosan sok és túlságosan sokféle inger ér minket egyszerre – ráadásul a nap minden egyes másodpercében! Nekünk azonban folyamatosan szelektálnunk kell őket a túlélésünk és a boldogulásunk érdekében. Ahhoz, hogy mindez gyorsan és gördülékenyen menjen, az agyunk piszkos kis trükköket alkalmaz a hasznos információk beengedésére és a haszontalan ingerek kiszűrésére. Éppen ezért:

  • legelőször mindig a látványos, bizarr, vicces és/vagy emberszerű dolgok ragadják meg a figyelmünket,
  • azonnal észrevesszük, ha valamilyen szempontból változás áll be az aktuális körülményekben,
  • sokkal könnyebben észleljük azokat a részleteket, amelyek gyakrabban ismétlődnek, illetve amelyek már „ugrásra készen állnak” a fejünkben,
  • elsőként mindig azokra az információkra figyelünk fel, amelyek megerősítik az elvárásainkat és a hiedelmeinket,
  • valamint sokkal könnyebben vesszük észre a különféle hibákat mások viselkedésében, mint a saját személyiségünkben.

2. Túl kevés jelentést találunk az ingerekben

A világegyetem egy meglehetősen zavarba ejtő hely, mivel a beáramló információtengernek számtalan eltérő (egymásnak sokszor ellentmondó) értelmezése lehet. Nekünk mégis értelmet kell találnunk benne, nehogy eltévedjünk a végtelennek tűnő útvesztőjében. Így hát összekötjük a pontokat, feltöltjük a réseket és befejezzük a történeteket – még akkor is, ha azok csak és kizárólag számunkra értelmesek. Mindezek miatt:

  • még a töredékes ingerekben is komplett mintázatokat veszünk észre,
  • minduntalan általánosságokkal, sztereotípiákkal és korábbi megfigyelésekkel egészítjük ki a hiányos részeket,
  • végletesen leegyszerűsítjük a különféle számokat és valószínűségeket,
  • sokkal jobbnak gondoljuk azokat a dolgokat, amelyek számunkra kedvesek és/vagy ismerősek,
  • a múltunkra és a jövőnkre is kiterjesztjük a jelenbeli feltételezéseinket,
  • valamint azt hisszük, hogy képesek vagyunk „olvasni” mások gondolataiban és érzelmeiben.

3. Okosan kell tárolnunk az emlékeinket

Ahogyan említettük: a világ rengeteg értelmetlen információval áraszt el minket, nekünk azonban egyáltalán nincs szükségünk mindegyikre. Pláne akkor nem, ha a jövőnket vesszük figyelembe. Praktikus szempontból elvégre azokat az adatokat kellene csak megőriznünk a fejünkben, amelyek később még hasznosak lehetnek. Minden más egyfajta „zaj” csupán az emlékezetünkben, amely bármikor megzavarhatja a mentális tevékenységeinket. Mi éppen ezért a következő módokon tartunk köztük rendet:

  • elvetjük a részleteket a lényeg megtalálása és megtartása érdekében,
  • alapelemeire butítjuk le a hosszú listákat és a bonyolult rendszereket,
  • alaposan átszerkesztjük az emlékeinket az események megtörténtét követően,
  • valamint teljesen eltérően tároljuk a tapasztalatainkat annak tekintetében, hogy hogyan éltük meg őket eredetileg.

4. Gyorsan kell reagálnunk az eseményekre

Annak ellenére, hogy az ingerek záporában és az idő szorításában kell leélnünk az életünket, egy pillanatra sem engedhetjük, hogy mindez megbénítson bennünket. Fel kell mérnünk a helyzeteket, észre kell vennünk a jeleket, be kell jósolnunk a következményeket, ki kell dolgoznunk a lépéseket, végső soron pedig meg kell valósítanunk a terveinket… A legtöbb esetben azonban jóval kevesebb idő áll a rendelkezésünkre, mint amennyire valóban szükségünk lenne, így hát ismét be kell vetnünk néhány pszichés cselt. Egészen pontosan a következőket:

  • elég fontosnak, magabiztosnak és hatékonynak kell éreznünk magunkat,
  • preferálnunk kell a közeli és azonnal elérhető dolgokat – szemben a távoli és csak később megszerezhető forrásokkal,
  • szeretnünk kell az egyszerű és egyértelmű válaszokat – szemben a bonyolult és zavaros opciókkal,
  • minden áron be kell fejeznünk azokat a folyamatokat, amelyekbe egyszer már belefektettük az időnket és az energiánkat,
  • valamint el kell kerülnünk a visszafordíthatatlan döntésekből származó hibákat, s meg kell őriznünk a saját csoportunkon belüli státuszunkat.

Jól látható, hogy a különféle hibák és torzítások eredendően azért jöttek létre, hogy mentális szempontból megkönnyítsék kicsit az életünket. Nem egy esetben azonban ezek inkább tévútra csalnak, mintsem előnyhöz juttatnak minket. Például felszínes észlelésre, spekulatív értelmezésre, pontatlan emlékezésre és elhamarkodott cselekvésre késztetnek – amelyek rövid távon ugyan hasznosak lehetnek, hosszú távon azonban biztos kudarcra vannak ítélve. Már csak ezért is érdemes tisztában lennünk az imént felsorolt kockázati tényezőkkel.

Forrás:
https://medium.com/better-humans/cognitive-bias-cheat-sheet-55a472476b18

Kezdd el a 20 részes ingyenes vezetői minitréninget most, és válj eredményesebb vezetővé

Hogyan építs csapatot? Hogyan kommunikálj? Hogyan prezentálj? Mire építsd a vállalkozásod? 20 leckés gyorstalpaló Bárdos Andrással és Bruck Gáborral.