Kezdőlap heti kitekintő

Példamutató könyvtárosok interjúsorozat: Arany-Nagy Zsuzsanna

A Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE), 2006 óta díjazza a kiemelkedő munkát végző könyvtárostanárokat. A 20 éves jubileumon alapított KTE emlékérmet minden évben négy kategóriában osztják ki a beérkezett felterjesztések alapján. Az év ígéretes könyvtárostanára díjat 2015-ben nyerte el utoljára kolléga. Azóta a fiatal (33 évnél ifjabb) könyvtárostanárokat kiemelő díjra nem érkezett jelölés. Nagy öröm, hogy négy év után újra van olyan pályakezdő kolléga, akit környezete ezúton is meg akar erősíteni, így folytatódhat az ifjú könyvtárostanárokat bemutató interjúsorozatunk. Dömsödy Andrea írása.

A korábban megszokott kérdésekre most Arany-Nagy Zsuzsanna a Budapest IX. Kerületi Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium iskolai könyvtárosa válaszol.

  • Mikor kapta meg a KTE  emlékérmet és mit jelentett az ön számára az érem?

2019 őszén kaptam Emlékérmet, amely nagy meglepetés volt számomra. Megtiszteltetés volt ott állni, miközben a laudációt  hallgattam. Meg vagyok róla győződve, hogy a leírtaknak fele sem igaz. Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent csináltam az elmúlt három évben, amióta ebben az iskolában dolgozom. Felsorolva, nagyon hosszú és sokszínű a lista. 

Az emlékérem szakmailag egy lökést adott, ráerősített arra, amit már eddig is tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, könyvtárostanár szeretnék lenni.

Kép: Dömsödy Andrea
  • Hogyan fogadta a környezete, hogy emlékérmet kapott? Változott-e valami?

Mindenki máshogy. Én meglepett voltam, ők büszkék. Rengeteg gratulációt, dicséretet kaptam. Támogatást, megerősítéseket kaptam tőlük, hogy a helyemen vagyok, folytassam az utamat.

  • Hogyan lett könyvtárostanár?

A Pécsi Tudományegyetem informatikus könyvtáros alap- és mesterképzésén szereztem diplomát. Végzős mesterszakos hallgató voltam, amikor állást kerestem Budapesten, közelgő költözésünk miatt. Mire a Szent-Györgyi  álláshirdetését megláttam, addigra több helyen, több könyvtárban voltam állásinterjún, több-kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy pedagógus végzettség nélkül kevés lehetőségem van iskolában elhelyezkedni, de megláttam az álláshirdetést, könyvtáros asszisztens státuszba kerestek munkatársat. Amikor elnyertem az állást, világossá vált számomra, hogy nem kerülhetem el a pedagógus diploma megszerzését, noha sosem tudtam elképzelni magamat tanárként. Az informatikus könyvtáros mesterképzés végeztével szeptemberben megkezdtem tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, rövidciklusú pedagógusképzésben, könyvtárostanár szakon.

  • Hogyan indult pályája? (Örömök, nehézségek, segítők …)

Az iskola tantestülete nyitott és befogadó volt velem szemben. Nagy örömmel fogadták, hogy az iskolai könyvtár az érkezésem után ismét minden nap reggel fél 8-tól délután 4-ig nyitva lesz és várja az olvasóit. Rengeteg segítséget, útmutatást kaptam és kapok a tantestület tagjai mellett könyvtárostanár kolléganőmtől, Tóth Viktóriától, aki a maga 30+ éves könyvtárostanári tapasztalatait igyekszik velem megosztani.

Talán ez volt a legnehezebb. Megjegyezni mindent, amire szükség van egy szervezett működéshez. A munkafolyamatokat, melyik lépés követi az előzőt, az állomány rendszerezésének logikáját. Legnagyobb örömömre, az iskola diákjai készséggel segítettek. Olyan mértékű nálunk a könyvtárhasználat, hogy gyorsan megtanultam a mese- és tudós könyvtárunk elrendezését annyira, hogy csukott szemmel, oda sem nézve találjak meg könyveket alsósainknak.

  • Hogyan buzdítja a gyerekeket az olvasásra?

Szívesen szervezek nekik olvasásnépszerűsítő játékokat. Télvíz idején ilyen az állandó játékunk az “Adventi olvasó naptár”. Egy nap, egy könyv, egy kérdés. A játék végén, a téli szünet előtti utolsó napon nyerteseket sorsolunk. A játék idén már annyira sikeres volt, hogy végzőseink is bekapcsolódtak a játékba.

Igyekszem izgalmas történeteket ajánlani, ha látom, hogy valaki tanácstalanul nézelődik a polcok között. 

Aktívan segítek a kötelező olvasmányok játékos, modern feldolgozásában. Könyvtárhasználati szakóra keretében foglaltuk össze Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művét, ahol pl: először Nyilas Misi nevében korabeli felhívást kellett írniuk a reskontó megtalálására, amelyet aztán napjaink nyelvezetének megfelelően, Facebook-poszt jelleggel kellett átfogalmazniuk. 
Szabadulószoba-jelleggel dolgoztuk fel Tatay Sándor Kinizsi Pál c. művét és Mátyás király korát tavasszal az egyik harmadik évfolyamos osztállyal, akiknek az egyik problémája az volt, hogy túl kevés volt a feladatok mennyisége, amelynek megoldása egyébként két és fél órán át tartott nekik. 
Kép: Dömsödy Andrea
  • Milyen más pályán tudná magát még elképzelni?

Kislány koromban szerettem volna fodrász lenni. A legnagyobb elhivatottságot azonban a zenetarnári hivatás iránt éreztem. Komoly lépéseket is tettem felé, ám a középiskolai felvételi idején mégis úgy hozta az élet, hogy nem a zeneiskolába felvételiztem. De ez nem jelenti azt, hogy nem tudnám magam elképzelni zenetanárként.

  • Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?

Fontos szerepet játszik az életemben a zene. Évekig Aba Város Fúvószenekarának tagja voltam, hazai koncerteken, külföldi utazások, nyári táborok szervezésében vettem részt ezáltal. Noha a hangszerem már nincs meg, még mindig megdobban a szívem egy-egy ismerős, a múltban általam is játszott dallam hallatán. 

Szabadidőmben szívesen utazom a párommal, kirándulok, de a konstans iskolai “zaj” után nagyon jól esik otthon, csendben olvasni vagy sütni, főzni valami finomat.

  • Melyik a kedvenc könyve? Miért? Hogyan, miért ajánlaná másoknak?

Nem szeretem a “melyik a kedvenc…” típusú kérdéseket, mert nehezen válaszolok rájuk. Mindig is szerettem a könyveket, hiszen bibliofil családból származom. Otthon érzem magam valahol, ahol könyvek vesznek körül. Ennek ellenére tizenéves koromig nem szerettem olvasni. Lassú és unalmas volt számomra egy-egy történet. Egy napon a falusi könyvtárban dolgozó könyvtárosunk, Joli néni édesanyám kezébe nyomott egy könyvet (Manjusha Pawagi: A lány, aki utálta a könyveket ) azzal az üzenettel, hogy ezt el kell olvasnom. Akkor értettem meg igazán, mi is van a könyvekben, betűkön kívül. Koromnál fogva a Harry Potter generációhoz tartozom, a nagy áttörést – nálam is – a kis varázsló kalandozásának története hozta meg. Addig meséltem a könyvekről, addig célozgattam, míg a karácsonyfa alatt egyszercsak ott termett az első kötet, majd szép sorban az összes többi is a polcra vándorolt. A legkedvesebb könyvem talán mégis, az említett sorozaton túl Saint-Exupérytől A kis herceg. Már felnőttként, egyetemista koromban olvastam, ám a történet teljesen magával ragadott.  A legkedvesebb mozzanat számomra rögtön a könyv elején van. A jelenet remekül rávilágít a gyermek és felnőtt által látott különbségekre, a fantázia meglétére és annak fontosságára. A nyitott és zárt óriáskígyóról készült rajz, amelynek hasában egy elefánt lapul. Az bizony nem kalap! Szerintem ez volt az a történetegység, amelynek köszönhetően pedagógusként képes vagyok több oldalról is szemlélni a gyermekek problémáit. És A kis herceg története segített abban, hogy megmaradjon bennem is az a bizonyos varázs, ami gyermekkorban mindenkiben megvan, de a felnőtté válás során sokan elveszítik.

  • JÖVŐKÉP

Milyen szakmai kihívás áll éppen ön előtt? Min dolgozik éppen?

Mire vágyik most? Melyek a tervei a szakmával kapcsolatban?

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működő Irodalomtudományi Doktori Iskola Könyvtártudományi Programján elsőéves doktorandusz hallgató vagyok. Rövidtávú céljaim között szerepel a doktori iskola sikeres teljesítése. 

Ezen kívül jelenleg fut az Abacusan Stúdió VándoRobot programjára benyújtott pályázatunk megvalósítása, amelynek keretében egy 10 hetes intervallumban 5-6. évfolyamon robotika szakkört indítottunk két informatikus kollégámmal a Stúdió által biztosított eszközkészleteket felhasználva. A program sikeres, így megfontolandó, hogy a pályázat lejárta után más eszközökkel folytassuk a szakkört. 

Emellett céljaim közt szerepel – könyvtárostanár kolléganőmmel karöltve -, hogy könyvtárunk közösségi tér funkcióit fejlesszük és kihasználjuk. Potenciált látunk olvasókör, biblioterápiás foglalkozássorozatok, esetleg társasjáték-délutánok megvalósításában. Az, hogy ebből mit sikerül véghez vinnünk, még a jövő zenéje. 

Az interjúsorozat korábbi cikkei

Előző cikkMese a Fellegvárról, ahol digitálisan varázsolhatsz
Következő cikkA nyertes osztályokat idén is 400.000 forinttal jutalmazzák az Adj Egy Ötöst! programban