A közösségi média komoly hatással van a gyerekek mentális egészségére, akár használják, akár nem

2020.02.24. · tudomány

Az elmúlt hetekben-hónapokban több tanulmány is foglalkozott az okostelefon- és közösségimédia-használat boomjának a mentális egészségre gyakorolt hatásaival. A kutatások szerint a kamaszkori depresszió és szorongás előfordulásának emelkedése egyenesen arányos a közösségi média térhódításával.

A felelős használat azonban akár pozitív egészségügyi hatásokkal is járhat. Az esetenként szorongáshoz, depresszióhoz vezető kóros telefonnézegetést terápiával is le lehet gyűrni, de a pszichológusok abban reménykednek, hogy magát a technológiát is ki lehet úgy aknázni, hogy ha már mentális problémákat okoz, segíteni is tudjon rajtuk.

Ha arra használod, amire kell, még egészséges is a közösségi média

Bár a közösségi média használatának társadalmi-pszichológiai hatásait vizsgáló kutatások leginkább a dózis-hatás összefüggésre szoktak koncentrálni, a Harvard Egyetem közegészségügyi iskolájának (T.H. Chan School of Public Health) kutatói 2019 novemberében egy új megközelítés eredményeit mutatták be. A tudósok egy precíz modell segítségével két csoportra osztották a kísérleti alanyaikat:

  • rutinfelhasználókra, akik beszélgetésre, értékes tartalomfogyasztásra használják a közösségi médiát;
  • és azokra, akik érzelmileg kötődnek hozzá, vagyis állandóan a telefonjukhoz nyúlnak, és sok időt töltenek mások profiljainak nézegetésével, vagy csak a feed céltalan pörgetésével.

Meglepő módon arra jutottak, hogy mindkét csoport tagjainak mentális egészségére hatással van a közzöségimédia-használat, csak ellenkező előjellel. A Harvard kutatói három mércét használtak (szociális jólét, pozitív mentális egészség, önbevalláson alapuló egészség), és az eredmény egyértelmű volt: a rutinhasználat mindhárom skálán a pozitív, míg az érzelmi kötődés mindhármon a negatív tartományba esett.

photo_camera Testvérek egymás között Fotó: AMELIE-BENOIST/BSIP

„Általánosabban fogalmazva, az eredmények azt sugallják, hogy amíg tudatos felhasználók vagyunk, a közösségi média rutinszerű használata önmagában nem probléma, sőt hasznos is lehet. Az egészségtelen közösségimédia-használat leküzdésén a viselkedésterápia segíthet. Az önszabályozási készségeket fejlesztő programok például már hasznosnak bizonyultak a problémás internet- és közösségimédia-használat terén”

mondta egy közleményben a kutatást vezető Mesfin Awoke Bekalu. A kutató szerint egy erős kapcsolati háló a közösségi médiában a mentális jólétet is segíti, a személyes találkozások szerepét átvevő online beszélgetések pedig az idő- és térbeli korlátok lebontásával megkönnyítik a kapcsolattartást, ami szintén jót tesz a mentális egészségnek. A negatív hatások ezzel szemben a közösségi médiát gyakran versenyként megélő fiataloknál jelentkeznek – ezek közé tartozik a depresszió, a szorongás vagy a FOMO is.

FOMO?

FOMO. A fear of missing out (FOMO), vagyis az attól való félelem, hogy kimaradunk bizonyos dolgokból, egy viszonylag fiatal jelenség a pszichológiában. Mai értelmében elsősorban azt takarja, hogy mivel a korábban fizikai jelenlétet igénylő társadalmi helyzetek online térbe költözésével egyszerűbb lett a kapcsolattartás, az interneten töltött idő szociális értékké vált, és így minden offline töltött perc a szorongás egyik fajtáját, a kimaradástól való félelmet idézheti elő.

A FOMO állt annak a Cyberpscyhology folyóiratban tavaly ősszel megjelent tanulmánynak a fókuszában is, amelyet a Texasi Egyetem és az indianai Purdue Egyetem pszichológusai és agykutatói jegyeztek. Egy egyetemi hallgatókon végzett kísérlet végén arra jutottak a kutatók, hogy a passzív közösségimédia-használat (vagyis az oldalak, appok végtelen görgetése, böngészése) két módon károsíthatja a mentális egészséget:

  • a tökéletesre csiszolt, a valósághoz képest torzított képet festő profilok böngészése az önértékelés csökkenéséhez vezethet, ami depresszív tünetekkel járhat;
  • az ismerősök aktivitása (másokkal közös fotók, kommentek, esemény-visszajelzések) pedig előidézheti a kimaradástól való félelmet, ami további szorongáshoz vezethet.

A Pennsylvaniai Egyetem klinikai pszichológusai egy 2018-as kísérletükben azzal próbálkoztak meg, hogy 143 hallgató mentális egészségét követik három héten keresztül, miután két csoportra osztották őket: az egyik tagjai naponta 30 percet tölthettek a közösségi oldalakon, a másikba tartozókat pedig a megszokott napi több órás képernyőidő tartására biztatták. A tanulmány megállapítja, hogy a közzösségimédia-használatában korlátozott csoport tagjainál jelentősen csökkent a magány és a depresszió mértéke a kezdeti értékekhez képest.

Igaz, a kísérlet végére mindkét csoportnál csökkent a szorongásra való hajlam, és ennek okait a kutatást vezető Melissa G. Hunt szerint a kísérlet tényéből fakadó nagyobb tudatosságban és önfegyelemben kell keresni, mivel a kontrollcsoport is kevesebb időt töltött az ismerősök böngészésével. „Amikor épp nem szippant be a kattintásokra éhes közösségi média, akkor lehetőséged van olyan dolgokra időt szakítani, amelyek sokkal nagyobb valószínűséggel okoznak örömöt az életedben” – mondta Hunt.

Már nem csak a felhasználóira van hatással a technológia, hanem azokra is, akik kimaradnak belőle

Február 10-én a Nature-ben jelent meg egy kommentár a témában, amelyben két neves kutató vitatta meg a digitális világ pszichológiai vonzatait – a cikkben a szociálpszichológia egyik legnagyobb élő alakja, a New York-i Egyetem professzora, Jonathan Haidt ütköztette a véleményét a digitális mentális egészséggel foglalkozó, az Oregoni Egyetemen pszichológiát oktató és kutató Nick Allenével. Míg Haidt elsősorban a közösségi média veszélyeire hívta fel a figyelmet a mentális egészség tekintetében, Allen szerint épp arra kell használni az online gyűjtött adatokat, hogy felhasználók életeit mentsék meg.

Haidt arra az egybevágó statisztikára építve érvel, hogy a kamaszok közösségimédia-használata 2009 és 2011 között nőtt a legnagyobb ütemben (2011-re a tinédzserek kétharmadát érintette), míg a kamaszoknál jelentkező depresszió, szorongás és önkárosítás aránya 2012-től kezdve ugrott meg látványosan. A kutató megjegyzi, hogy a mentális egészség romlása a lányoknál jelentősebb nagyobb mértékben jelentkezett, ami abból is következik, hogy a lányok statisztikailag hajlamosabbak versenyként tekinteni a közösségi jelenlétre.

Jonathan Haidt egy 2017-es díjátadón
photo_camera Jonathan Haidt egy 2017-es díjátadón Fotó: ROB KIM/AFP

A szociálpszichológus szerint az egyik legnagyobb probléma az, hogy a kutatók úgy tekintenek a közösségi média használatára, mint a cukorra: kis mennyiségben ártalmatlan, és csak akkor káros, ha gyerekek nagy dózisban fogyasztják. A cukorral ellentétben viszont a közösségi média nemcsak azokra van hatással, akik fogyasztják: „radikálisan átalakította a társasági kapcsolatokat, a családi viszonyokat és a mindennapi tevékenységeket” – írta Haidt.

A fia példájával élve azt állítja, hogy amikor egy 11 évesekből álló osztály tagjainak többsége már fent van az Instagramon, akkor már nem lehet csak a használatra alapuló kutatásokkal vizsgálni a technológia pszichés hatásait, mert a digitális közösségből kimaradó diákokat is érinti ez a társadalmi változás. A szakértő azt javasolja, hogy minél előbb kezdjenek el USA-szerte iskolai kísérleteket végezni, amelyek egyes 11-13 éves gyerekekből álló csoportok okostelefon- és közösségimédia-tilalmán keresztül vizsgálnák hosszabb távon a technológia hatását a mentális egészségre, a társasági kapcsolatokra és a tanulmányi eredményekre.

Az adataid menthetik meg az életed

A Haidttal vitatkozó Nick Allen ezzel szemben egyből a közösségi média mentális egészségre gyakorolt negatív hatásait kimutató kutatások hibáira mutatott rá, és szerinte kizárólag a közösségi média esetleges káros hatásaira koncentrálni olyan, mintha az autók esetében csak azt a kérdést tennénk fel, hogy meghalhatnak-e az emberek a vezetésük közben. „A káros hatások valósak lehetnek, de nem mesélik el az egész történetet” – írta.

Allen szerint a kutatók régóta küzdenek azzal, hogy nem jutnak hozzá elég jó minőségű adatokhoz, és erre a digitális technológia nyújthat megoldást. Mivel a mentális egészséget érintő felmérések és kutatások általában az alanyok önbevallásán alapulnak, a pontos, objektív adatok begyűjtését szinte lehetetlen megoldani, de az online viselkedést elemző technológia új irányt mutathat ebben.

photo_camera Az egészségügyi célú adatgyűjtést többek között az alvásélmény javításában is használják Fotó: Jaap Arriens/NurPhoto

Persze nem mindenki lenne hajlandó megosztani olyan érzékeny adatokat, mint a közösségi médiában folytatott minden tevékenységét, de Allen úgy véli, az ilyen felhasználói adathalmazok elemzésével olyan viselkedésformákra mutathatnak rá, amelyek időben való észlelése segíthet a felhasználóknak megelőzni a mentális károkat. „Az alvásmintákban vagy a társalgási stílusban bekövetkező apró változások például korai jelei lehetnek a romló mentális egészségnek” – írta.

A kutató szerint a mentális egészségügyi szolgáltatások még mindig úgy működnek, ahogy száz éve: az orvos akkor fogadja a pácienst, amikor van rá ideje, és nem akkor, amikor a páciensnek a legnagyobb szüksége lenne rá. Allen szerint az interneten keresztül forradalmasítani lehetne a pszichológiai beavatkozásokat, valós idejű mentálhigiénés segítségnyújtás és támogatás formájában. Allen reményei szerint a közösségi médiás tevékenységekből származó adatok alapján a jövőben akár öngyilkossági kísérleteket is időben akadályozhatnának meg a szakemberek.

Az öngyilkosság megelőzhető. Ha bajban van, kérjen segítséget!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás