Ez nem könyvtár, hanem egy nyilvános vécé

Korábban is írtunk már különleges, extravagáns bútorokról, mint például a bahawalpuri szexmaharadzsa meztelen nőkkel ékesített, kétségkívül lenyűgöző zenélő ágyáról, de a kifinomult európai ízléshez talán valamelyest közelebb áll ez a csodás enteriőr, ami első pillantásra úgy fest, mintha egy elegáns nagypolgári otthon gondosan berendezett könyvtárszobája lenne, holott valójában

egy budi.

A falon sorakozó, bőrből és fából készült műkönyvek csupán dekorációs célokat szolgálnak, a zsámolyon hanyagul felhalmozott súlyos kötetekből álló torony meg maga az illemhely, ahol ügyes-bajos dolgainkat intézhetjük (a tetején van egy kis lyuk is, csak az a képen nem annyira látszik). A páratlan mellékhelyiség Antwerpen belvárosában, a Den Wolsack épületegyüttes Hofkamer nevű részében található, amelyet valamikor a 18. század második felében újíttatott fel az akkori tulajdonos, a jómódú kereskedő és köztiszteletben álló városi tanácsos, Adrien van den Bogaert, az építész Engelbert Baets szakmai segítségével; ekkor készült – ki tudja, mi okból – könyvtárvécé is, amely június és szeptember között bármikor megtekinthető ma is, azonban rendeltetésszerűen használni sajnos nem szabad.  

Ez a nemkülönben mutatós darab pedig a 18. századi Franciaországból származik, és bár összecsukott állapotban megtévesztésig hasonlít egy jókora fóliánsra, bizonyára mindenki kitalálta már, hogy igazából egy igen praktikus hordozható toalett. Érdekes, hogy ennek is van holland vonatkozása, ugyanis a gerincén az olvasható, hogy Histoire des Pays Bas: ezt fordíthatjuk úgy is, hogy Hollandia történelme, ugyanakkor a Pays Bays (alföld) utalhat bizonyos alsóbb régiókra is – értjük, ugyebár, hát hogyne értenénk. Hogy ez a fantasztikus műtárgy kinek a megrendelésére készült, illetve, hogy ki volt a kivitelező, az sajnos nem derül ki, ahogy az sem, hogy jelenleg kinek a tulajdonában van (és az illető pontosan mire is használja).

Noha könyv alakú magyar vécéritkaságról nem tudunk, azt azért mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a világhírű színpadi szerző, Molnár Ferenc és felesége, Darvas Lili színésznő elég fontos szerepet kaptak Ralph Barton 1926-ban bemutatott Camille-jában, az első olyan filmalkotásban, amelyben hosszasan (vagy egyáltalán, bármennyi ideig) mutattak egy WC-csészét; szóval van mire büszkének lennünk.