Csak Jókait olvasták többen, de az akadémiai irodalomtörténet nem akart tudni róla

11 perc

2020.06.23. 11:00

Valószínűleg nincs ember idehaza, aki nem ismeri a műveit, ha nem könyvből, hát filmből, rajzfilmből, tévésorozatból. Ötven éve halt Fekete István, a Vuk, a Tüskevár és számtalan népszerű regény szerzője. A kommunizmusban kezdetben nem volt "perspektivikus káder”, de később apolitikus művei hatalmas példányszámban jelenhettek meg.

Tudod, kedves olvasó, mit írt a hatkötetes akadémiai irodalomtörténet a Jókai után legolvasottabb magyar íróról? Ne találgass: semmit. Egyetlen szót sem. A magyar irodalom története (becenevén: a Spenót) hatodik kötetének a névmutatójában sem szerepel Fekete István, akinek a műveit addig is rengeteg, máig már vagy tízmillió példányban adták ki magyarul és még néhány millióban más nyelveken.

Az író még élt, amikor a Spenót utolsó kötete 1966-ban megjelent, és szembesülhetett azzal, hogy hatalmas olvasó- és rajongó tábora van ugyan, az ország apraja-nagyja imádja a műveiből készült mozi és tévéfilmeket, de az akadémiai irodalomtörténet számára nem létezik. E szembesülés után négy évvel halt meg. A természet láncdohányos szerelmesét ötven évvel ezelőtt, 1970. június 23-án, a Munka Érdemrend arany fokozatával megkoronázott hetvenedik születésnapja után pár hónappal vitte el a második szívinfarktus.

A 'Spenót" hiányos névjegyzéke /// A teljesség igénytelenségével

A negyvenes évek elején, Erdély visszatérése után a lapokban rendszerint erdélyi íróként emlegették őt, de nem volt az. Dunántúli sváb családból származott, a nagyapja még Schwartznak született. Fekete István Somogyban, Göllén látta meg a napvilágot, ahol az apja volt az oskolamester. Nem csak tanított, gazdálkodott is. És vadászott.

A fia örökölte tőle a pedagógiai furrort, az érzéket a gazdálkodáshoz és a vadászszenvedélyt. Három éves korából származnak az első vadászélményei. A vadászírók között is a legnépszerűbbek közé tartozott, szépirodalmi műveinek nagy részét is ismeretterjesztő szenvedéllyel írta, hogy olvasói minél jobban ismerjék, értsék a természet, az állatvilág működését, és a mezőgazdasági ismeretterjesztésben is úttörő szerepet vitt.

Mezőgazdász diplomát szerzett, és egy holland földbirtokos gazdatisztjeként Ajkán országra szóló eredményeket ért el. Modernizálta és föllendítette a birtokot. Tej- és sajtüzemet, valamint szeszfőzdét létesített, búzát nemesített, sorra nyerték a díjakat országos versenyeken a juhai.

Először csak szakcikkeket és vadászati beszámolókat írt Kittenberger Kálmán lapjába, a Nimródba, de aztán megállapodott családapaként, befutott szakemberként, harmincas éveinek derekán felfedezte magában a szépírót is. Gyorsan fölfedezte azt a külvilág is.

1936-ban a Gárdonyi-társaság, 1939-ben az Egyetemi Nyomda regénypályázatát nyerte meg, az előbbit A koppányi aga testamentumával, utóbbit a Zsellérekkel, amely 193 pályamű közül lett az első, és a korszak egyik legsikeresebb regényének bizonyult. Öt év alatt hét kiadásban kapkodták el, azután viszont fél évszázadot kellett várni, amíg ismét megjelenhetett az 1919-es vörös terrorról szóló részekkel együtt.