Hír

Túl a horizonton – Beyond the Horizon online beszélgetéssorozat. Találkozás Eric Klinenberggel

Eric Klinenberg

Az angliai Devon és Torbay könyvtári hálózatát fenntartó Libraries Unlimited (Határtalan könyvtárak) nevű szervezet az Eventbrite online konferenciaszervező cég felületén zoomos interaktív beszélgetéssorozatot indított. A Beyond the Horizon sorozat keretében a könyvtárügy öt úttörő alakjával folytatott interaktív beszélgetésbe lehetett bekapcsolódni.

Az első előadó 2020. június 18-án Eric Klinenberg szociológus, író, egyetemi tanár, a New York-i Egyetem keretein belül működő interdiszciplinális kutatóintézet (Institute for Public Knowledge) igazgatója volt. Klinenberg az 1995-ös – a fekete idős lakosság körében kiemelkedően magas halálozási aránnyal járó – chicagói hőhullám társadalmi jelenségeit vizsgáló, 2002-ben megjelent Heat Wave: A Social Autopsy of Disaster in Chicago (magyar nyelvű összefoglaló) című könyvével vált híressé. Magyarul eddig A magam útján - Miért jó egyedül élni című kötete, illetve az Aziz Ansari humoristával közösen írt Modern románc című műve jelent meg. Legutóbbi munkája, a Palaces for the People: How social infrastructure can help fight inequality, polarization, and the decline of civic life szolgált az online beszélgetés kiindulópontjául. Klinenberggel Isobel Hunter, a Libraries Connected brit könyvtárműködtető szervezet ügyvezető igazgatója beszélgetett.

 

Eric Klinenberg mondanivalójának középpontjában a szociális infrastruktúra állt. Akárcsak a közművek vagy a kommunikációs infrastruktúra, ez a tényező is alapvető összekötő eleme társadalomnak, hiszen meghatározza, milyen mértékben kapcsolódunk egymáshoz, ez pedig befolyással van az egészségünkre, a jólétünkre és az életkilátásainkra is. A gyülekezési helyek általában spontán közösségépülést eredményeznek. Egy-egy fizikai tér (park, játszótér vagy könyvtár) jelenléte kimutathatóan növelheti a várható élettartamot, és javíthatja a bűnözési statisztikákat is. Elhanyagolásuk ellenben negatív hatással jár, például az USA-ban az 1970-es években a parkok, játszóterek veszélyes helyekké váltak, és a könyvtárak szolgáltatási színvonala is visszaesett. (Klinenberg aláhúzta, hogy az Egyesült Államokban a szociális szféra nem azt jelenti, mint Európában, ahol ennek intézményrendszere jóval szélesebb körű, és kiterjedtebb szociális hálóról is beszélhetünk.)

Az atomizálódott, elidegenedett társadalmakkal szemben a jól működő szociális infrastruktúrával rendelkező társadalmak sikeresebben kezelik a válságokat. Eric Klinenberg eredetileg nem tervezett könyvtárakkal foglalkozni, de ahogy a közösségeket kutatta, arra a felismerésre jutott, hogy a könyvtárak jelentik szinte az egyetlen teret, amely ingyenesen hozzáférhető mindenki számára, és ahol a személyzet segítőkészen áll minden kérdéshez. Meglátása szerint szinte senkit sem zárnak ki a közkönyvtárból, csak kirívóan deviáns viselkedés esetén, ami nagyon nagy szó. Az inklúzió és a nyitottság fémjelzik tehát a könyvtárakat, amelyek így alapvető demokratikus terek a közösség számára.

Napjainkban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság különösen mély válságot él át, amihez a társadalmi polarizáció mellett a koronavírus-járvány is hozzájárul. Ebben a kontextusban azt tapasztalhatjuk, hogy ahol korábban jól működött a szociális infrastruktúra, ott most is jelen van a szolidaritás a közösségekben. Szó szerint életek múlhatnak azon, hogy bekopogunk-e valakihez, akit már régen nem láttunk. Félő azonban, hogy az óhatatlan gazdasági megszorítások a szociális infrastruktúrát, így a könyvtárakat is el fogják érni. Ezért érvelni kell a döntéshozóknak, hogy a könyvtárak és hasonló intézmények létfontosságúak, krízishelyzetben is. Fenntartásuk, működtetésük megtérül, hiszen a széteső szociális infrastruktúra negatív következményeit csak magas ráfordítással tudjuk kezelni – gondoljunk csak az egészségügy vagy a büntetés-végrehajtás áttételes költségeire. Eric Klinenberg arra hivatkozott, hogy ha az elhanyagolt épületeket felújítják vagy a helyüket parkosítják, az adott környéken csökken a bűnözés. A chicagói hőhullám esete is azt bizonyította, hogy a jó szociális infrastruktúrával bíró szomszédságok könnyebben átvészelik a nehéz időszakokat.

A koronavírus-járvány hatására a könyvtárak világszerte bezártak. De a könyvtárosok ez alatt az idő alatt is arra törekedtek, hogy fenntartsák a szociális szerepüket, például az Egyesült Királyságban csomagokat osztottak, rátelefonáltak a hátrányos helyzetű használókra, hogy megkérdezzék, jól vannak-e, illetve online rendezvényeket szerveztek. Az USA-ban a könyvtárosok szintén gyorsan reagáltak, és például zoomos álláskeresési szemináriumokat tartottak. Működhet-e azonban a szociális infrastruktúra fizikai tér nélkül? Eric Klinenberg szerint nem: az internet és a közösségi média – bármit is állítanak a nagy technikai vállalatok – nem szociális infrastruktúrát kínálnak, és csak kiegészítik, de nem pótolják a közösségi életet. Ahhoz ugyanis egyszerűen szükség van a fizikai térre és a személyes találkozásokra.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy alá kellene becsülnünk a technológia szerepét. Ellenkezőleg: az internetnek ma már közszolgáltatásnak kellene lennie, ám az USA-ban több millió embernek nincs internet-hozzáférése, továbbá a családokban nem rendelkezik mindenki saját eszközzel. (Ennek hiánya a járvány miatt bevezetett távoktatás során mutatkozott meg.) Mindez elmélyíti a társadalmi szakadékot. Könyvtárosként meg kell becsülnünk azt, amit a korszerű technológia adni tud, és digitális szolgáltatásokat kell nyújtanunk (például e-könyveket, hangoskönyveket kölcsönöznünk), de ehhez az kell, hogy a lakosságnak körében általános legyen az internet-hozzáférés.

Nem tudjuk, hogyan alakul a járványhelyzet, ám a könyvtáraknak el kellene érniük, hogy legalább kültéri rendezvényekkel nyissanak ki a nyáron, hogy újra biztosíthassák a személyes találkozás lehetőségét. Még a jövő zenéje, hogy a könyvtárak megerősödve kerülnek-e ki ebből a válságból, bebizonyítva a fontosságukat, vagy hanyatlásnak indulnak a forráselvonások, illetve az emberek közösségi helyektől való félelme miatt. Eric Klinenberg mindenesetre abban bízik, hogy a válság rávilágít a szociális infrastruktúra fontosságára.

 

Ezután a hallgatóság kérdezhetett a meghívott előadótól. Az egyik kolléga azt firtatta, hogy a könyvek és az olvasás milyen szerepet töltenek be a szociális infrastruktúrában. Eric Klinenberg szerint a könyvek fontosak (az írástudás, a logika, az érvelés hangsúlyozásával), ám a közkönyvtáraknak folyton fejlődniük kell, középpontjukban már nem mindig a könyvek, inkább a rendezvények állnak. Kijelentette azonban azt is, hogy a könyvek a jövőben is a könyvtár gerincét fogják adni.

A következő kérdésre, hogy mitől lesz valaki jó vezető, Klinenberg azt válaszolta, hogy a józanság, az alázat és az inklúzió melletti elkötelezettség mindenképpen alapértéknek számítanak. Ha a könyvtár az egyetemes emberi méltóság üzenetét közvetíti és minőségi pubiklus teret biztosít, a használók is ahhoz méltóan fognak viselkedni, és kevesebb atrocitásra kerül sor. Az előadó kiemelte, hogy az inklúzió megvalósításával, a közösség megismerésével a különböző kisebbségek is biztonságos és befogadó helynek fogják érezni a könyvtárat.

Egy másik kérdező arra volt kíváncsi, hogy mi az előadó véleménye a kulturális és közösségi terek centralizációjáról. Eric Klinenberg szerint ugyan lehet, hogy olcsóbb fenntartani a centralizált, nagyobb intézményeket, de a lokális, decentralizált struktúra a célravezető, hiszen az emberek a saját szomszédságukba gyalog tudnak elmenni, ezért az ottani intézményhez fognak kapcsolódni. Találkozási helyért, internethozzáférésért, megbízható könyvtárosokért a fiókkönyvtárakba fognak menni – egy információ- és bizalomhiányos társadalomban ezért ne zárjuk be a helyi fiókkönyvtárakat! A könyvtárak az amerikai kultúra alapvető építőkövei, és sosem volt rájuk akkora szükség, mint most.

Végezetül több kérdés a COVID-19 miatti bezárkózás negatív hatására irányult. Klinenberg szerint a digitális platformok és szolgáltatások jók ugyan, de nem helyettesítik a fizikai tereket és találkozásokat. A “társadalmi távolságtartás” (social distancing) helyett is inkább fizikai távolságtartásról és társadalmi szolidaritásról kellene beszélni, és ha lehet, a járvány alatt is kilépni az utcára (maszkban), és találkozni másokkal (tartva a kellő távolságot), hiszen alapvetően társas lények vagyunk, akik közösségben tudnak a legjobban működni – ennek pedig a könyvtárak a kitüntetett színterei.

 

A beszélgetéssorozat 2020. június 25-én folytatódott Erik Boekesteijn, a Holland Nemzeti Könyvtár főtanácsadója, a chesteri Storyhouse igazgatótanácsának tagja és a Steijn&Tonijn gyermekkönyvkiadó társtulajdonosa, valamint Nick Poole, a brit könyvtárszakmai szervezet, a CILIP (Chartered Institute of Library and Information Professionals) elnöke részvételével.

 

Készítették:

Bódog András és Szabó Piroska (Könyvtártudományi Szakkönyvtár)

Share

További oldalak

 

Kapcsolat

Cím: 1016 Budapest, Szent György tér 4-6. (Budavári Palota F épület)
Postacím: 1276 Budapest, Pf. 1205

Tel: +36 1 224-3725

Corporate Site - This is a contributing Drupal Theme
Design by WeebPal.