Hogyan működik a csúcskategóriás könyvdiplomácia?
Hollandia és Magyarország sem földrajzilag, sem nyelvileg nincs közel egymáshoz, ehhez képest igazán meglepő, hogy akármelyik magyar művet szánják is külföldi piacra a magyar könyvkiadók, a hollandok az elsők között csapnak le rá. Nem véletlenül: a magyar íróknak egyfajta kultusza alakult ki Hollandiában. Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye például már 39 újrakiadást élt meg. De a könyves vonzalom kölcsönös, van ugyanis olyan magyar kiadó, amelyik presztízskérdést csinál abból, hogy a holland gyerekirodalom része legyen a repertoárjának.
Az elmúlt húsz évben, az újrakiadásokat is beleszámolva, összesen 265 könyvet fordítottak le hollandról magyarra a holland irodalmi alap, a Nederlands Letterenfonds statisztikái szerint. Bár a nagy nyelvekre, az angolra és főleg a holland irodalommal szoros kapcsolatban álló németre lényegesen nagyobb mennyiségben ültetik át a holland irodalmat (angolra 1526, németre 2824 címet fordítottak), a közép-európai nyelvek mezőnyében már a magyar diktálja a tempót. Románra 73, csehre 193, szlovákra csupán 48 holland irodalmi alkotást fordítottak le a vizsgált időszakban, de még a magyar lakosság közel négyszeresével bíró Lengyelországban is kevesebb a megjelent holland könyv (215 cím).
Nemcsak mi vagyunk azonban fogékonyak az ő irodalmukra, a hollandok is meglehetősen nyitottnak tűnnek a miénkre.
Sárközy Bence, a Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatója szerint, ha meg akarnak jelentetni néhány másik külföldi országban egy magyar könyvet, akkor a hollandok szinte biztosan az elsők között jelentkeznek be. Ennek okát azonban szerinte nem a magyar irodalom kivételezett helyzetében kell keresni, hanem inkább abban, hogy Hollandia egy nagyon könyvszerető országnak számít.
Míg Magyarországon már az is szép teljesítmény egy könyvtől, ha 5 és 10 ezer közötti példányszámban el tudnak adni belőle, 10 ezer fölött meg már végtelenül boldog a kiadó, addig a hollandoknál a több százezres eladás sem ritka. Ehhez képest itthon igen kevésszer esik meg, hogy egy könyvből százezer példányszám felett adnak el – ilyen teljesítményre Sárközy szerint csak néhány szerző, például Dan Brown, Frei Tamás, Orvos-Tóth Noémi, Bödőcs Tibor vagy J.K. Rowling képes.
Térhódítás könyvekkel
A holland intenzív olvasói kultúra eredménye, hogy ott az állam komoly diplomáciai perspektívát is lát az irodalomban. Ha pedig ezt kombináljuk a remek fordítóinkkal, adunk hozzá néhány jó szemű, jó ízlésű, lelkes szerkesztőt, máris megkapjuk a megoldást, hogy miért is kerül arányaiban sok holland könyv a hazai boltokba.
Kis nyelvek esetében nemcsak a történelmi véletleneken, de a véletlen találkozásokon, az egyes embereken is múlik az irodalmi transzfer működőképessége. Kezdjük onnan, hogy a holland kiadói piac az EU-an az egyik legkompetitívebb, aminek fő oka, hogy hatalmas a verseny a külföldi könyvek mielőbbi megjelentetéséért. Sárközy Bence el is magyarázza, hogy miért. „Hollandiában az egész társadalom úgy olvassa az angol nyelvet, mint a sajátját. Ennél fogva, ha egy sikerkönyv jelenik meg külföldön, a holland kiadók mindent megtesznek, hogy a fordításokat az angol verzióval egy időben, azonnal publikálják. Az angol-amerikai könyvek beszállítása Hollandiába nagyon komoly iparág, százezres példányokban is el tudnak ezekből a könyvekből adni. Ezért kell a kiadóknak nagyon tudatosan építkezniük, ami egyedülálló.”
A kiadókat tehát egy Magyarországról nézve szokatlanul kiélezett verseny tartja frissen, ezzel egy időben pedig az állam sok energiát fordít a könyvek exportjára.
Hollandia konkrétan löki ki az irodalmát a világba, mert tudja, hogy ez ‘kulturális tőke’, jót tesz egy ország nimbuszának, ha sokat fordítanak tőle
– fogalmazza meg a lényeget Réthelyi Orsolya, az ELTE Néderlandisztika Tanszékének vezetője.
Minden szál a holland irodalmi alaphoz vezet. A Letterenfonds szisztematikusan képezi az adott célország fordítóit, például nagyvonalú ösztöndíjakkal juthatnak ki a magyar fordítók Hollandiába. Wekerle Szabolcs műfordító szerint akár évente is ki lehet menni két hónapra a nyugat-európai országba, ha van az embernek érvényes szerződése egy holland könyv fordítására. „Amszterdam legjobb városrészében kapsz szállást, meseszerű az egész. Az a céljuk, hogy minél inkább merülj el a holland közegben, mert akkor lesz jó a fordításod”.
Sárközy Bence elmeséli, hogy ha könyvet vesznek egy holland kiadótól hazai megjelentetés céljából, akkor szinte azonnal kapcsolatba kerülnek az irodalmi alappal is. A Letterenfonds pedig a könyv promóciójára és a szerző Magyarországra utaztatására is biztosít forrást, és ami ennél is fontosabb: javasol egy olyan magyar műfordítót, akit az alapítvány elég jónak tart az adott könyvhöz. „Konyhakész csomagot kap a magyar kiadó amellett, hogy megvesz egy jó művet. Nem azt mondják, hogy adj ki egy holland könyvet, és én adok rá pénzt, hanem előbb megismerik a kiadói profilodat, és ez alapján tesznek ajánlatokat.”
Mindemellett a hollandoknak is vannak kiemelkedően jó íróik, ráadásul olyanok, akik Amerikában is bestseller szerzővé tudtak válni – például Hermann Koch A vacsorájával –, ami igazán nagy szó, tekintve, hogy az amerikai piacot a világirodalom igen kevéssé érdekli.
Az ugyanakkor, hogy Magyarországon nagy számban jelenik meg a holland irodalom, nem jelenti azt, hogy több könyvet olvasnánk tőlük, mint mondjuk, a németektől, amerikaiaktól vagy a spanyolajkú szerzőktől. Sárközy azt mondja, „nem nagyon van olyan holland könyv itthon, amely több mint háromezer példányban fogyott volna”.
A legismertebb holland írónak Arnon Grunberg (Anyajegyek, Tirza, Uborkaszezon) számít, aki ugyan New Yorkban él, de regényeit továbbra is hollandul írja. Fordítója, Wekerle Szabolcs szerint „Grunberg még a rosszabb könyveiben is biztosan uralja a szöveget, filmszerű leírásai vannak, kevés eszközzel, de szépen tud felfesteni jeleneteket. Sokszor nagyon mélyre megy: nem kíméli sem magát, sem az olvasót, néha már a perverzitás határát súrolva ír komoly dolgokról. A médiában pedig egy nagyon jól eladható, szellemes figura.”
Amit irigylünk tőlük: a szabadság
És van itt még valami, amit Hollandia nagyon tud. Gyerek- és ifjúsági irodalmat csinálni. Ebben világviszonylatban is kiemelkedően jók, nem véletlen, hogy a holland és a flamand szerzőktől magyarra fordított irodalomnak nagyjából az egyötöde gyerekirodalom.
Tonke Dragt Levél a királynak című könyvéből például a Netflix készített fantasy sorozatot, de Wekerle emlékeztet, hogy a könyv bekerült a Nemzeti Alaptanterv ajánlott irodalomlistájára, Hollandiában pedig alapmű. „Egy 16 éves fiúról szól, aki a lovaggá ütése előtti éjszaka belekeveredik egy nemes kalandba. Egy nagyon fontos levelet kell eljuttatnia egy másik ország királyának. Ez egy lassú, komótos, hagyományos értelemben vett lovagtörténet, érdekes, hogy megfogja a mai gyerekeket is, talán azért, mert nagyon szépen beszél az olyan alapértékekről, mint bátorság, tisztesség, barátság.”
Nagy becsben tartott kincsei a Pagony kiadónak is a holland gyerekkönyvek. Fontosnak tartják, hogy minden évben legyenek új holland címeik. Ez náluk presztízskérdés – fejti ki Győri Hanna, a kiadó szerkesztője. Abszolút sikerként könyvelik el, hogy megismertették a magyar olvasókkal Annie M. G. Schmidt életművét, aki akkora névnek számít a saját hazájában, mint Erich Kästner a németeknél vagy Janikovszky Éva nálunk. „Az egész életszemlélete, szabadságfelfogása, az, hogy a felnőttvilágot iróniával szemléli, nagyon szimpatikus nekünk. A szövegei pedig olyanok, hogy tanítani lehetne általuk, miként kell karaktert ábrázolni, dramaturgiát felépíteni” – mondja a szerkesztő.
Elsőként 2011-ben jelentették meg tőle a Szutyoksári című mesekönyvet, és mai napig ebből a holland kötetből fogyott a legtöbb a kiadónál, Annie M. G. Schmidtől pedig eddig összesen 41 ezer könyvet adtak el.
Új sikeres szerzőként jelent meg tavaly a Pagonynál Anet Huizing is, akinek a Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? című regényét volt iskola, amely beemelte a választható irodalmak közé. Nem mellesleg ezt a művet szeretné vászonra vinni egy nemzetközi koprodukció keretében Lakos Nóra rendező is (erről itt írtunk).
Na de mit tudnak a holland gyerekkönyvek, amit a magyarok nem? Győri Hanna így fogalmazza meg: „A hollandok bármilyen témával foglalkoznak, és semmivel sem a téma kedvéért foglalkoznak”.
Ez azt jelenti, hogy a gyerekkönyvekben semmi sem tabutéma, lehet beszélni az alkoholizmusról, a drogfüggőségről vagy a menekültek problémáiról is, de nem direkt módon. „A lényeg a jó történeten van, és a gyerekszereplőnek csak úgy mellesleg elváltak a szülei, vagy drogos az apukája, vagy esetleg vannak bevándorlók az osztályában. Ezek ugyanúgy részei az életének, mint az, hogy egyébként finomat vacsorázik az anyukájával. Nem csinálnak a problémákból fekete-fehér drámát. A magyar gyerekkönyvekben nagyon sokszor óvni akarják az olvasókat a negatív érzelmeket kiváltó témáktól, vagy túl didaktikusan számolnak be róluk. Persze, a holland irodalom egy nyitottabb társadalomnak íródik, ezért tudják ezeket a témákat nagyobb természetességgel belefűzni a gyerekszereplők életébe.”
Az írás Hollandia magyarországi nagykövetsége és a hvg.hu együttműködésében készült.
