Király Farkas: Amiről nem beszélünk
Az e-könyvek többet tudnak: végtelen a példányszámuk – ezért a nyomtatott könyvekkel ellentétben sosem fogynak el.
Olvasom, hogy a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-Medencei Igazgatósága 18 kiadó 29 könyvkéziratának elektronikus megjelentetéséhez járul hozzá az E-könyvtér programban. Körbenézek: bő három négyzetméteren belül öt darab e-könyv olvasására alkalmas eszközt számolok össze – egy asztali számítógép, egy laptop, két telefon, valamint két dedikált eszköz, azaz kifejezetten e-könyvek olvasására kitalált kütyü. Ha ezt látná Michael Hart!
Hart az e-könyvet tulajdonképpen véletlenül és unalmában találta fel. Az Illinois Egyetem hallgatója volt, ahol a fivére legjobb barátja dolgozott rendszergazdaként. Hartnak gyakorlatilag végtelen számítógépidőt utalt ki. A hetvenes évek elején ez nem volt olcsó mulatság, a neki kiosztott gépidő értékét utólag százezer és százmillió dollár közötti értékűre becsülték. Hart felhasználói fiókját július 4-én hozták létre – ő pedig valami jófejséggel meg akarta hálálni, gyorsan begépelte hát az amerikai Függetlenségi nyilatkozatot, amelynek egy nyomtatott másolatát aznap este nyomták a kezébe a sarki fűszeresnél, miután megnézte a függetlenség napi tűzijátékot. Eleinte mailen szerette volna szétküldeni ismerőseinek, de figyelmeztették, hogy lefagyaszthatja a rendszert, ezért inkább letölthetővé tette az e-szöveget. S lőn e-könyv, még ha csak 8610 karakternyi is az egész dokumentum (dátummal, szóközökkel). Idővel Hart más dolgozatokat is begépelt, így a Bibliát meg Homérosz, Shakespeare és Mark Twain műveit. A nyomtatást nem igénylő könyvek gyűjteményét, némileg ellentmondásosan, olyasvalakiről nevezte el, aki egyszerre találta fel a könyvnyomtatást és hackelte meg a jól menő könyvmásoló szakmát – a könyvtár ma is Project Gutenberg néven található meg a neten.
Minek ez az e-izé nekünk?, kérdezik eléggé gyakran. Hát olvasni, szoktam felelni. Á, a nyomtatott könyvet sosem fogja kiszorítani, legyintenek. Nem hát…
Az a helyzet, hogy méltatlanul kevés szó esik az e-könyvekről, könyves szakmán belül és kívül egyaránt. Ez az a terület, amelyet szinte minden beszélgetésből kifelejtenek: kétféle szöveg létezik, nyomtatott meg online, más nincs.
Csakhogy azok az olvasó emberek, jellemzően fiatalok, akik gyakran költöznek kis lakásból nem nagyobba, esetleg több száz kilométerre élnek a friss magyar könyveket tartó legközelebbi könyvtáraktól, nos, ők e-könyveket fogyasztanak. Hiszen az olvasás is fogyasztás, pláne, ha fizetünk a(z e-)könyvért. Persze tény, hogy a kelet-közép-európai mentalitásban még erősen benne van az a gondolat, miszerint a dolgokat jobb megszerezni, mint megvásárolni, és mivel a könyvgyártás során a kéziratok elkerülhetetlenül digitalizált állapotba kerülnek, a megszerzésük többnyire nem okoz gondot. Ahogy az is igaz, hogy a hazai e-könyvek beárazása a piaci valóságtól teljesen elrugaszkodott. Mégis van valamiféle jó irányú növekedés, lehet valamilyen ígéretes elmozdulás az e-könyvek világában.
Az E-könyvtér kezdeményezése mindenkinek jó. A legjobb benne az, hogy hiánypótló. A kisebb könyvkiadókat javarészben támogató NKA nem szokta e-könyvek kiadását támogatni, onnan inkább a könyvek online olvashatóvá tételének költségeire juttatnak támogatást. Persze az is fontos küldetés, mivel a kiadók egyszeri támogatással létrehoznak egy gyakorlatilag nulla helyen végtelen ideig tárolható, emellett kereshető szöveget. Az e-könyvek viszont ennél is többet tudnak: végtelen a példányszámuk – ezért a nyomtatott könyvekkel ellentétben sosem fogynak el –, ráadásul offline olvashatók, ezerszámra hordozhatók.
Az E-könyvtér 29 könyve vélhetően elfér egy körömnyi pendrive töredékén, az e-olvasóm tárhelyének egy pici polcán. Mindenképpen készülök a beszerzésükre.
