Nőhelyzet

Nőhelyzet

Nőhelyzet

Antoni Rita a feminista témákkal foglalkozó Nőkért Egyesület elnöke hosszú évek óta aktívan tesz a magyar „nő-helyzet” előmozdításán, az ő gondolataira voltam kíváncsi bizonyos kérdések kapcsán.

Antoni Rita a Nőkért Egyesület elnöke

Forrás: https://qlit.hu/hogy-vagy-antoni-rita-feminizmus/

Ritát már gyerekként is foglalkoztatták a nőket érintő kérdések, például nehezményezte, hogy kevés a nőíró az irodalom-tananyagban. Később önszorgalomból a szegedi Somogyi Könyvtár Nőkérdés c. polcán sorakozó könyvekből tájékozódott (amit azóta szerencsésen átneveztek Nemek helyzete polccá). Naomi Woolf A szépség kultusza c. műve volt az első igazán nagy hatással bíró feminista olvasmánya.

A Szegedi Tudományegyetem angol szakán, a gender studies szakirány kurzusain tudományos formát öltöttek mindazok a gondolatok, feminista elképzelések, amelyek már régóta foglalkoztatták Ritát. Majd az igény, hogy az egyetem falain kívül, szélesebb rétegekhez is elérjen mindez a tudás, Nőkért.hu formájában öltött testet, amelyet 12 éve önerőből épít az oldal mögött álló csapat. 

2013-tól a szerkesztőség a Nőkért Egyesület keretében folytatta a múltra vonatkozó ismeretterjesztés és a jelenre irányuló aktivizmus kettős munkáját. Aktívan lobbiztak a médiában észlelhető erőszakbagatellizáló megnyilvánulások ellen, valamint a hatékony áldozatvédelmi intézkedéseket összegző Isztambuli Egyezmény magyar jogrendbe illesztéséért. Emellett közéleti beszélgetéseket és demonstrációkat szerveztek (legutóbb Orosz Bernadett-tel fejezték ki szolidaritásukat). Jelenleg online formában (Facebook-oldalukról bejelentkezve) működtetik a Nőkért Szabadegyetemet, mely a nőtudományok és a gender studies egyes területeibe nyújt betekintést meghívott szakértők segítségével az érdeklődők számára.       

Itthoni (nő)helyzet

Bár hosszú út áll előttünk a nemi egyenlőség felé vezető göröngyös úton, azért azt mindenképpen meg kell említenünk, hogy pozitív és előremutató események, tendenciák is történnek itthon az elmúlt bő tíz évben.

Bár a magyarok kapcsán, kollektíven nem feltétlenül a feminizmus merül fel mint legjellemzőbb karakterisztika, de például

többet beszélünk a családon belüli erőszakról, mint korábban.

Az már egy más kérdés, hogy ez a szemléletváltozás a közpolitikában még nem jelent meg, de a közbeszédbe már kezd átmenni, hogy például miért probléma a szexizmus, vagy az áldozathibáztatás. Ezek a kis lépések leginkább a „lassú víz partot mos”, szemléletformáló civil munka éredemeinek tudhatók be. 

A nőszervezetek (Nőkért, NaNe, Patent stb.) és a média együttműködése fontos mozgatója a feminista szemléletmód terjesztésének. Az újságírók érzékenyítése elengedhetetlen annak érdekében, hogy megfelelő hangnemben írjanak ezekről a témákról és így egyre inkább kikopjanak az olyan  ósdi, rendőrségi nyelvezetből átvett kifejezések, mint például a bűncselekményt bagatellizáló  „szerelemféltés”, és az ehhez hasonló áldozathibáztató, elkövetőt mentegető szófordulatok. 

További fontos cél, hogy a szexista megnyilvánulásoknak és az erőszak bagatellizálásának minden körülmények között (munkahely, iskola, vallási intézmény, család stb.) legyen következménye. Ez sokszor azzal jár együtt, hogy vállalni kell a „népszerűtlen, kekeckedő, karótnyelt, humortalan p.csa szerepét”.

Forrás: https://i.pinimg.com/564x/cf/6c/72/cf6c727b359ea9b08ab7efb015e7d903.jpg
Forrás: https://i.pinimg.com/564x/cf/6c/72/cf6c727b359ea9b08ab7efb015e7d903.jpg

Nőideálok

A kormány nőképét röviden így lehetne összefoglalni:

„A nők választhatnak, ami lényegében annyit jelent, hogy szabadon eldönthetik, hogy anyák, vagy dolgozó anyák akarnak lenni.”

A miniszterasszonyok igyekeznek megtestesíteni ezt a nőképet, szorgalmasan (modern gyermekjogi szempontból némileg aggályosan) posztolnak gyerekeikről és az elvégzett házimunkájukról. Azonban érdekesebb lehetne a társadalmunk számára, hogy a hatalmi pozíciójukból mit tesznek azért, hogy a nők helyzete javuljon Magyarországon.

Nem lehet nem észrevenni, hogy ez a nőkép, illetve családpolitika tele van ellentmondással, hiszen egyrészről például van egy szülésre biztató narratíva a kormány részéről, másrészt viszont a kormánymédiában rendszeresen démonizálják az asszisztált reprodukciós eljárásokat (mesterséges megtermékenyítést). Továbbá ez utóbbi formában csak a házasként élő nők válhatnak állami támogatással anyává, a rendszer szükségszerűen kirekeszti az egyedülálló és a leszbikus nőket.

Nem jelenik meg értékként az sem, hogy a tudatosan, vagy akaratán kívül gyermektelen nő másképpen tesz hozzá a társadalomhoz.

A gyermektelen nők démonizálása ellentétes azzal a kormánymédiabeli üzenettel, hogy a gyermek ajándék, és nem jog. „A kormány által propagált nőkép azonban, mint tapasztaljuk, nem teljesen találkozik a közgondolkodás nőképével. Emiatt például, merem óvatosan mondani, nem valószínű, hogy a abortusz betiltását vagy komoly szigorítását a kormány meg merné lépni. A szabad abortusznak (noha hangosan kinyilvánított női jogként ritkán jelenik meg a diskurzusban, némileg még mindig tabusított, inkább magánügyként szokás kezelni) Magyarországon nagy a társadalmi támogatottsága, ezt felmérések is igazolják.”  

Patriarchális rendszer aktív női támogatói

A feminizmus nem a férfiak, hanem a férfiuralmi berendezkedés, azaz a patriarchátus ellen lép fel. Ez azt jelenti, hogy

férfiak is válhatnak a feminizmus támogatóivá, és sajnos nők is képviselhetnek szexista, patriarchális értékrendet.

Az ő részükről ez egyfajta megküzdési módszernek tekinthető, főleg azok számára, akik az adott társadalomban a hatalmi struktúra magasabb pozícióit foglalják el.

Így nő létükre igazolják a rendszert, azzal, hogy azt a látszatot keltik, hogy ez a berendezkedés a nők számára is kedvező. Vannak köztük olyanok is, akik elhiszik, hogy jó ügyet szolgálnak, amikor a hagyományosan nőknek tulajdonított értékeket szerint viselkednek és „tűsarkúban taposnak végig az áldozatokon”, amikor politikai viták miatt utasítják el a kiszolgáltatottak védelmét biztosító Isztambuli egyezményt például. 

Sofia Bonati Illusztrációja

Sofia Bonati Illusztrációja Forrás: https://i.pinimg.com/564x/ed/2c/02/ed2c02bc92dfc99a6d1b6f068bd89373.jpg

Kereszténység

„Úgy gondolom, önmagában a kereszténységből nem következik a nők elnyomása,  minden vallás tud elnyomó és szexista lenni, ahogyan az ateisták is. A katolicizmusban is vannak progresszív irányzatok, sőt az Egyház vezetője, Ferenc pápa is részben progresszív beállítottságú. Véleményem szerint a világnézet megválasztása, a

szabad vallásgyakorlás – és az ateizmus szabadsága! – demokratikus jog,

és a veszélyt a fundamentalizmus jelenti, ahogy például Lengyelországban is láthatjuk. Minden vallásnak van szélsőséges formája, ezekkel szemben jogos a kritika. Minden eszközzel fel kell lépni az ellen, hogy a fundamentalista irányzatok beleszóljanak az államok törvénykezésébe, fenyegetve a nők, és/vagy az LMBTQ-emberek jogait.” 

„A magyar kormány véleményem szerint a keresztény szólamokat inkább elhatárolódásként használja (nem kommunista/ baloldali, és nem muszlim), nem pedig értékválasztásként, mert ebben az esetben meg kellene jelennie az elesettek, a szegények és a kirekesztettek megsegítésére irányuló intézkedéseknek, amelyeknek inkább az ellenkezőjét láthatjuk. 

Feminizmus és vallás viszonya szempontjából a 20. század eleji magyar Feministák Egyesülete hozzállását tartom mérvadónak: ők nemtől, kortól, nemzetiségtől, párthovatartozástól és vallástól, világnézettől stb. függetlenül mindenkit felvettek tagjaik sorába,

aki egyetértett fő céljukkal: „a nők egyenjogúsítása minden téren”. Amikor azonban egy lelkes tag a szegedi fiókot – a támadó sztereotípiák elleni válaszul – át akarta nevezni Katolikus Háziasszonyok Szövetségének, az országos elnök, Glücklich Vilma udvariasan, de határozottan kifejtette, hogy a Feministák Egyesülete a vallást (vagy annak hiányát) magánügynek tekinti.     

Aura Lewis illusztrációja

Forrás: https://www.weekend-creative.com/thoughts/inspiration15

A mindennapi szexizmus ellen

Ne csak like-olj!! 

Annak ellenére, hogy az online lehetőségek kibővülésétől annak idején nagy áttörést vártunk,  a tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor még az is forradalmi tettnek számít, ha a nők digitális nyomot (lájkot, kommentet) hagynak arról, hogy feminista oldalakat követnek, ezzel kapcsolatos gondolkodókat olvasnak. Sokaknak nehéz (pl. a munkahely, vagy a családi környezet kedvezőtlen reakciója miatt) a feminista érdeklődést felvállalnia.

De ezt meg kell haladni: szexista megnyilvánulás esetén tiltakozni kell, illetve a rendezvényeken való személyes jelenlét is sokat számít (természetesen járványmentes időkben).

„Mindenkit bíztatok arra, hogy ne csak némán olvassa a feminista tartalmakat, hanem ossza is meg azokat!”

Nehéz a konfrontáció, de ezeken a terheken is lehet osztozni, hiszen, ha nem csak egy-két egyesületre, feminista személyre nehezedik az egész küzdelem, akkor sokkal könnyebbé válik az előremenetel.

Ezenkívül nagyon fontos az áldozatok mellé állás: ne felejtsük el, hogy a kommenteket más áldozatokat is olvasni fogják, így a gyalázkodó megszólalásokat is, ami sokukat elbizonytalanít, elbátortalanít a segítség kéréstől, megszólalástól, hiszen látja mi lesz az eredménye.

Szerző: G. Bonifert Rita szociológus

Facebook Comments