A hagyományos jegyzetelés több egyedi vonást tartalmaz, ezért fokozottabb agyi aktivitást vált ki, amikor az ember megpróbálja felidézni, mit írt le – derült ki egy friss japán kutatásból. Szakai Kunijosi, a kutatás vezetője szerint ennek az lehet az oka, hogy a papír formája, a jegyzeteléshez használt tollvonások, sőt, még a papír tapintása is több plusz információt hordoz, mint egy képernyő.

A kutatásban megvizsgálták azt is, hogy mi történik akkor, ha a résztvevők hasonlóan használják a tabletjüket, mint a papírt, vagyis érintőtollal jegyzetelnek rá. A kutatásban résztvevő 48 hallgató válaszai alapján ezen a teszten is nyert a papír.

Az önkénteseknek egy fiktív határidőnaplót kellett kitölteniük 14 kitalált eseménnyel, amelyet két hónapos időtávban szórtak szét, majd egy rövid szünet után arra kérték őket, hogy idézzék fel, mi dolguk lesz a közeljövőben. Miközben ezen tűnődtek, a kutatók MRI-vizsgálatot végeztek rajtuk, ez alapján pedig úgy tűnik, hogy azok, akik papírra jegyzeteltek, nagyobb agyi aktivitást mutattak, mint a tablethasználók.

A tesztet a papíros csoport átlagosan 11, a tabletes 14, az okostelefonos pedig 16 perc alatt töltötte ki. A kutatók szerint a különbség a felidézés gyorsaságának tudható be, nem pedig annak, hogy ki mihez szokott: a felmérés előtt meggyőződtek róla, hogy a papírra jegyzetelők egyébként magabiztosan használnák a többi eszközt is.

Máshogy olvasunk, máshogy jegyzetelünk

A kutatás abból a szempontból nem meglepő, hogy már korábban kiderült, hogy az okoseszközökkel és a nettel valami megváltozott az emberek olvasási szokásaiban: kilóra több betűt fogyasztunk, mint korábban, de az információ eltérő módon rögzül, mint egy fizikálisan is létező könyv vagy újság esetében. A hallás, a szaglás és a tapintás, illetve a fotografikus memória másként rögzíti egy lap képét, mint egy scrollozható weboldalét: felidézni és visszakeresni is könnyebb valamit úgy, ha emlékszünk rá, hogy úgy a könyv harmadánál, a harmadik bekezdés környékén olvastuk.

Szakai szerint ez az agyi aktivitásban is megmutatkozik: azoknál, akik papírra jegyzeteltek, a hippokampusz is aktívabban működött, mivel az epizodikus memória mellett a térbeli tájékozódás is szerepet játszott abban, hogy felidézzék, hogy mit és hova írtak. A kutató szerint ennek különösen nagy szerepe lehet fiatalabb korban: a kutatásban egyetemi hallgatók vettek részt, így a középiskolás vagy annál fiatalabb diákokról nincsenek adatok, de Szakai feltételezi, hogy rájuk is érvényes ez a tendencia, ezért fontos, hogy már az iskolában is bátorítsák a jegyzetfüzet használatát.

A kutató úgy gondolja, hogy ennek különösen nagy szerepe lehet a kreatív tevékenységekben is: a zeneszerzés vagy az írás is jobban működhet, ha az egyén könnyebben és pontosabban képes felidézni, amire támaszkodik, így Szakai azt javasolja, hogy a tablet helyett érdemes elővenni a kottafüzetet, ha komponálásra adnánk a fejünket. Azokban az esetekben, amikor valaki mégis a digitális eszközök mellett teszi le a voksát, a kutató azt javasolja, hogy virtuális post-itekkel, jegyzetekkel és aláhúzásokkal lássa el a memorizálandó dokumentumokat, így könnyebben fel tudja majd idézni, mit olvasott, ráadásul ennek megvan az az előnye is, hogy nem egy valódi könyvet firkál össze.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: