Tilhof Endrét, Utassy Istvánné Irénkét és Bölcskeiné Kocsis Zsuzsát talán nem szükséges bemutatni az ajkaiaknak, hiszen minden könyvtárba járó számára ismerősen csengenek a nevek. A ma már nyugdíjba vonult szakmai vezetők továbbra is aktív szerepet töltenek be a művelődésben. Az intézmény szakmai igazgatóhelyettesi posztján tavaly ősz óta Simon Judit informatikus könyvtárost köszönthetjük, akivel többek között a változásokról, a felelősségvállalásról és a fejlődés fontosságáról beszélgettünk.
Hogyan esett az Ön személyére a választás?
-Bölcskeiné Kocsis Zsuzsa nyugdíjba vonulásával üresedett meg az intézmény szakmai igazgatóhelyettesi posztja, ő pedig javaslatot tehetett az utód személyére. Sokat gondolkodott ezen, hiszen tény, hogy nem én voltam az egyetlen lehetséges jelölt. Amikor szóba került a nevem, nem döntöttem azonnal, rágódtam rajta, néhány olyan embert is megkérdeztem, aki jól ismer, közel áll hozzám, és adok a véleményére. Elődeim után nagy megtiszteltetésnek és felelősségnek érzem a város könyvtárának vezetését.
Milyen szakképesítéssel rendelkezik?
-A főiskolai diplomámat Szombathelyen szereztem, ott lettem informatikus könyvtáros. Ma már így nevezik a hivatásunkat, hiszen az idők során egyre jobban begyűrűzött a számítástechnika a munkánkba. Nemcsak azzal, hogy számítógéppel kölcsönzünk, gépi katalógust használunk, hanem egyre több rendkívül hasznos adatbázis, program, alkalmazás születik. Ezekről jó, ha tud egy könyvtáros, de a használatát sem árt elsajátítani. A jelenlegi helyzetben pedig, amikor az online térben kell helyt állnunk, egyre fontosabb ez a tudás. Ezért is végeztem el a Pécsi Tudományegyetemen a kiegészítő képzést, ahol 2009-ben diplomáztam.
Marad-e ideje kikapcsolódásra, rekreációra?
-Több hobbim is van, szeretek kézműveskedni, a fotózásba is belekóstoltam (tagja vagyok az Ajkai Fotóklubnak is, bár inkább csak szívom magamba a tudást a nagyoktól), épp egy éve tettem szert egy kerékpárra, amivel nyáron megkerültük a Tisza-tavat, és teljesítménytúrákon is részt szoktam venni. Remélem, hamarosan ezekre is sor kerülhet, mert igazi testi-lelki kihívás, amikor 20-25 kilométert kell legyalogolni 4-6 óra alatt. A nemrég örökbefogadott kutyánkkal is sétálok, de a termete és az életkora révén csak kisebb távokban partner.
Az otthoni, munkahelyi környezete, a családtagok, a kollégák hogyan viszonyultak az elismeréshez, a sikerhez, támogatják-e a mindennapokban?
-Nagyon szerencsés vagyok, abszolút támogatást érzek minden irányból. 17 éve dolgozom a könyvtárban, a kollégák jól ismernek a hibáimmal együtt, de bízom benne, hogy tudják, számíthatnak rám minden esetben. Nem vagyok az a típusú vezető, aki csak utasításokat ad, kiveszem a részem a mindennapi munkából is, legyen az ötletelés egy programról, vagy rendrakás a raktárban.
Mi a legjobb az Ön számára ebben az új szerepben?
-Ez egy olyan feladat, kihívás, ami szakemberként és magánemberként is fejlődéssel kell, hogy együtt járjon – és ezt én szeretem. Egy fiatalosan, lendületesen megjelenő, kommunikáló, megújulásra kész könyvtár képe lebeg előttem. Úgy látom, hogy ebben a kollégáim messzemenőkig partnerek, ha pedig nagyon belevesznék a „rózsaszín felhőbe”, vissza is tudnak rántani.
Mi a legnagyobb kihívás, illetve mi a legnagyobb felelősség a vezető szerepében?
-Legnagyobb felelősségnek a kollégák érdekképviseletét tartom, amivel eddig nem nekem kellett foglalkoznom. A Városi és a Bányászati Múzeum is a könyvtárhoz tartozik, ezen a területen is sokat kell tanulnom. Évek óta küzdünk a helyhiánnyal, egy nagyszabású felújítás is ránk férne, de megfelelő pályázati lehetőség hiányában ez szinte megoldhatatlan feladat. De nem adom fel, folyamatosan keressük a megoldást erre is.
Hogyan éli meg a munkahelyi közösség a változásokat, amelyeket részben a vírushelyzet okozott, részben a közalkalmazotti jogviszony megszűnése?
-Úgy vélem, hogy egyelőre nem érzünk nagy változást a közalkalmazotti jogviszony megszűnésével. Az önkormányzat részéről maximális támogatást kaptunk, így sokkal szerencsésebben „jöttünk ki” a helyzetből, mint sok más városban.
A vírushelyzet viszont radikális változást hozott az életünkbe. Más úton kell elérnünk az olvasókat, sokkal nehezebb a velük való kapcsolattartás, nem egyszer kerültünk már olyan helyzetbe is, hogy egy épp meghozott kormánydöntés miatt frissen megszervezett programunkat kellett félbeszakítani. Gondolok a nemrég meghirdetett „Könyvfaló” játékunkra. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy nem egyértelműek a meghozott döntések. Az utolsó pillanatban dől el, hogy adott határozat vonatkozik-e a könyvtárra, vagy sem. Emlékezzünk vissza a novemberi bezárásra: 10-én este 9 órakor tudtuk meg, hogy másnaptól tilos kinyitni! De ne menjünk vissza ennyire az időben: a március 8-án életbe lépett kormányrendelettel kapcsolatos értelmezést, miszerint a teraszon történő könyvkölcsönzés is tilos, aznap reggel kaptuk meg. Ezzel a könyvtárosokat, a könyvtárakat hozzák kellemetlen helyzetbe.
Jelenleg mit éreznek a legnehezebb feladatnak?
-Én úgy vélem, hogy nagyon sok időt, energiát kell belefektetnünk az olvasók visszacsábításába. Ugyanezzel küzdenek a művelődésszervező kollégák is. Sokan félnek közösségbe menni, bár én nagyon remélem, ha újra visszatér az élet a régi mederbe, az emberek ki lesznek éhezve a közös programokra, a kultúrára, az olvasásra, amitől lassan egy éve el vagyunk zárva.
Rengeteg könyvünk kölcsönzésben van, némelyik még 2020 tavasza óta, félő, hogy ezek egy része már nem kerül vissza. Mivel tavaly közel 5 hónapot voltunk zárva, idén pedig még egy napra sem nyithattunk ki, felszólítást is csak elenyésző számban tudtunk küldeni olvasóinknak. A tavaly nyári nyitás után türelmi időt adtunk, idén is lehetőséget biztosítottunk a visszahozatalra, mégis vannak, akik nem éltek vele.
Korlátozott kölcsönzés lehetőségével lehetett élni december 18-tól március 6-ig. Éltek–e ezzel az olvasók?
-Erre határozott igennel tudok válaszolni. Decembertől kezdtük el a kölcsönzést, ekkor még csak kérni lehetett új köteteket, januártól pedig vissza is vettük azokat. Március 8-án reggel készítettünk egy számvetést, lekérdeztük az adatokat az integrált rendszerünkből, és bennünket is megleptek a számok. Közel 1200 olvasó élt a lehetőséggel, akik majdnem 9400 kötetet kölcsönöztek vagy hosszabbítottak meg, több mint négyezret pedig visszahoztak. Online katalógusunk használata pedig két hónap alatt elérte a tavalyi összes használat 50%-át, Facebook-oldalunk látogatottsága a tavalyi összes egyharmadát. Ez egyfajta figyelmeztetés is nekünk, hogy erre különösen oda kell figyelni a jövőben.
Visszajelzések alapján hogyan élik meg a gyermek, illetve a felnőtt olvasók a változásokat?
-Az elmúlt egy évben közel 8 hónapot voltunk zárva, és nem tudjuk, meddig fog tartani ez a helyzet. Az olvasók könyvvel való ellátására igyekeztünk megoldást találni, tavaly tavasszal a házhozszállítást választottuk, most pedig a „teraszkönyvtárat”. Olvasóink örömmel vették igénybe mindkét lehetőséget, de tény, hogy ez mégsem ugyanaz, mint amikor be tudtak jönni, válogatni a könyvek között. Nem tudnak beleolvasni, belelapozni, így sokkal nehezebb olvasnivalót választani. Az iskolákkal, óvodákkal az évek alatt kiváló kapcsolatot építettek ki gyermekkönyvtárosaink, de ők sem jöhettek el hozzánk könyvtári órára, foglalkozásra. Sajnos ez meg is látszik, a személyes használattal összefüggő adataink visszaestek, holott az elmúlt évekre visszatekintve emelkedést tapasztaltunk. A vírushelyzet – reméljük, átmenetileg – megakasztotta ezt a fejlődést.
A vírushelyzet hozott-e olyan változásokat a könyvtár életébe, amiket be szeretnének építeni a gyakorlatba a veszélyhelyzet elmúltával is?
-Felerősödött az online használatok száma, az előző évhez képest 57%-kal. Már évek óta érzékelhető ez a folyamat, de a 2020-as év rendkívüli körülményei között különösen nyilvánvalóvá vált, hogy a távhasználat, a távelérés, a közösségi médiamegjelenés erősítése lesz a következő időszak fő fejlesztési iránya. A távhasználati mutatóink emelkedései azt is visszaigazolják, hogy a korábbi ez irányú törekvéseink megalapozottak voltak, fokozott aktivitásunk magas hatásfokkal éri el a felhasználókat. Idei munkatervünkben ezért is szerepel a digitális kommunikációval foglalkozó képzésen való részvétel.
Szakmailag milyen irányba haladnak, vagy milyen irányba lenne jó haladniuk a könyvtáraknak? Meg lehet-e azt jósolni, hogy tíz év múlva mennyire lesznek másfajta szolgáltatások a könyvtárakban?
-A városi könyvtárak esetében véleményem szerint a hagyományos szerep és feladat mellett fel kell erősíteni az online tartalomszolgáltatást. A gyakorlatban hajlamosak vagyunk előbb leülni a számítógép elé és interneten beszerezni a nekünk kellő dolgokat, információkat, mint körbejárni a városban. Mi is tapasztaljuk, hogy sokszor úgy jön könyvtárba az olvasó, hogy már megnézte a katalógusunkat, esetleg otthonról le is foglalta a könyvet. Ezen a téren állandó fejlődés szükséges, mert nem lehet az olvasói igényekkel szembe menni. De nagyon fontosak az emberi kapcsolatok is, hogy legyen egy hely, ahova jó bemenni. Erre a világ számos könyvtárában születtek példák, a szakmában ezt nevezik a „könyvtár mint harmadik hely” szerepnek. Távlati terveink közé tartozik ennek a kialakítása is.
Milyen könyvtárban dolgozna a legszívesebben, ami egy könyvtáros „álma” lehet?
-Jártam nagy könyvtárakban, volt szerencsém megfigyelni a felsőoktatási könyvtárakban folyó munkát is, de nekem az a környezet túl rideg volt. A városi könyvtárakra másfajta miliő jellemző, ami hozzám közelebb áll. Nálunk, ha bejön egy olvasó, gyakran hozza az új fotókat az unokáról, elbeszélgetünk vele az olvasott könyvről, barátságok is szövődtek már olvasó és könyvtáros között. Ez semmivel nem pótolható. Az én álmom, az új műpadlóval, az új világítással rendelkező, frissen festett ajkai városi könyvtár.
Leave a Reply