„Meg akartam változtatni a világot. Sikerült. Rosszabbá tettem” – összegezte életét a Fidesz legfontosabb kampánytanácsadója, a 2017-ben elhunyt Arthur Finkelstein. A melegházasságban élt zsidó férfi antiszemita és homofób kampányokat is vezényelt szerte a világon, és módszere magyar megrendelőjének is sikert hozott. Orbán Viktor 2015-ben beindította a gyűlöletvonatot, amit a Fidesz azóta is különböző, előítélettel övezett kisebbségi csoportoknak vezet neki.
Megnéztük, milyen nyomot hagy a magyar társadalom mentális állapotán a kormány lassan évtizedes kisebbségellenes politikai kampánya.
A 2014-es, megnyert választás után bezuhant a Fidesz népszerűsége: a júliusi 37 százalékról 2015 nyarára 22-re esett. Hatalmas tömegtüntetés szerveződött a netadó terve ellen, amit a kormány vissza is vont. 2015 elején kezdtek el Orbán Viktor és politikusai a migrációban rejlő veszélyekről beszélni. Azóta is állandó témájuk, százmilliárdokat költöttek ezzel kapcsolatos kampányokra, „nemzeti konzultációkra”. 2015 májusában, még a nagy menekülthullám előtt volt az első plakátkampány, amit nyáron „konzultáció” követett.
És nem csupán a valóban ellentmondásos globális migráció kihívásai váltak a kormányzat meghatározta közbeszéd fő témájává (ahogy szerte Európában), hanem hús-vér emberek, menekültek: akik elvesznek tőlünk valamit, akik fertőznek, akik gyilkolnak. A gyűlöletkampányok mindig fizikai veszélyt jelentő emberek, embercsoportok ellen irányulnak.
„A Fidesz sikerének az a titka, hogy a bonyolult kérdéseket végtelenül egyszerűen, szinte a társadalmat lenéző egyszerűséggel fordítja le üzenetekre. A homoszexuálisok pedofilok, és a gyerekeinket nemváltás fenyegeti. Ezek első hallásra nevetséges állítások, de az emberek jelentős része nem gondolja át az igazságtartalmukat, egyszerűen meg kell hogy érintse őket érzelmileg – mondja Szabó Andrea, a TK Politikatudományi Intézet igazgatóhelyettese. – A migrációs kampány elején még mondatok voltak a plakátokra írva, az utolsón már csak a gyalogló tömeg látszott, és ennyi: Stop.”
Soros mint politikai termék
A kormányzat 2010-es hatalomra kerülése óta folyamatosan jelölte ki az ellenségeket, melyektől meg kell védeni „minket, magyarokat”. Először a Nemzetközi Valutaalap (IMF), majd Brüsszel, vagyis az EU (amelyet azóta is folyamatosan győzünk le különböző hadszíntereken), aztán jöttek a politizáló civil szervezetek, végül a migránsok.
2020 elején, közvetlenül a járvány előtt a Fidesz ráfordult a hazai romákra is. Az EU bírósága által a gyöngyöspatai cigány gyerekek szegregált oktatása miatt megítélt kártérítés után Orbán már a „nemzeti konzultáció” romaellenes kérdéseit is meghirdette (emellett a bírósági függetlenséget vették volna célkeresztbe), de aztán a járvány után ezt a témát nem vették elő újra. Szabó Andrea szerint lehetséges, hogy felmérték a kockázatait: „A romákkal szembeni ellenségképzésnek nagy problémája, hogy fizikai erőszakká tud fordulni, amire volt is példa.”
A menekülteket/migránsokat egy olyan, Finkelsteinék által kiválasztott célponthoz, a „nemzetközi zsidóhoz”, Soros Györgyhöz kötötték a kormányzati kampányok, akit már 2014 előtt Magyarország ellenségeként rajzoltak föl a céltáblára. Az autoriter rezsimekben, elsősorban a putyini Oroszországban (de 25 éve már a Szlovákiában, a nacionalista Mečiar-kormány idején is) ellenséggé kinevezett multimilliárdos filantróp tényleg évtizedek óta támogatja a nyílt társadalom és az emberi jogok érvényesüléséért küzdő civil és politikai szervezeteket, ennyiben a nacionalista és autoriter rezsimeknek valóban befolyásos ellenfele.
A magyar kormány a hatalmát korlátozó fékek és ellensúlyok intézményeit – az Alkotmánybíróságtól kezdve a független médiáig – 2010 óta folyamatosan gyengíti, ahogy erről számtalan uniós és egyéb nemzetközi jelentés beszámolt. A civil szféra is a kormányzat korlátozásának eszköze, melyet ráadásul kinevezésekkel, kompetenciaelvonásokkal nem is tud elfoglalni a hatalom. Meggyengítését 2013-ban, az Ökotárs-ügyben indított hatósági intézkedésekkel, kriminalizálással és kommunikációs kampányokkal kezdte a Fidesz. A civilek elleni harcot, majd a migránsozó kampányt, később a romák elleni kampánykezdeményt és most a melegek elleni fellépést is a Soros György által Magyarország ellen szőtt nemzetközi összeesküvéshez kötötte a párt.
A Fidesz mindegyik ellenségképzésre épülő kampányát összekapcsolja a Soros-féle világ-összeesküvés – ennek katonái, a civil szervezetek – elmélete és Brüsszel.
Nyomogatják a morális pánikgombot
A posztszovjet régióban, a balti államoktól Bulgáriáig, már a 90-es évek elején erősebb volt az idegenellenesség, mint Nyugaton. A szakértők ezt kulturális, gazdasági, társadalmi okok keverékével magyarázzák. Ilyen a homogenitás: a teljesen „fehér” országokban nincsenek együttélési tapasztalatok Európán kívülről érkezettekkel; a különféle birodalmaknak való alávetettség; a késleltetett nacionalizmus; a másodlagos állampolgárság képzet, stb.
Az idegenellenesség 1992–95 közötti megugrását a rendszerváltás utáni tömeges talajvesztés, egzisztenciális elbizonytalanodás magyarázza. A xenofóbia a Fidesz első kormányzása idején is erősödött, de nem érdemes és nem lehet direkt kapcsolatot fölállítani makrotörténések (kormányváltás) és mikroviselkedések között – hangsúlyozza a témát szociológusként Magyarországon a legrégebben kutató Sik Endre. „De nem tagadható az idegenellenesség 2015 utáni lineáris megugrásának kapcsolata a kormánypolitikával, a morális pánikgomb nyomogatásával."
A morális pánik kifejezés a médiaelméletből származik. Azt a jelenséget hívják így, amikor a média egy könnyen azonosíthatóvá tett csoportot vagy egy csoporthoz kapcsolódó jelenséget a társadalom idealizált rendjét fenyegető veszélyként tudatosít az emberekben. Ez autoriter megoldásokat sürgető közhangulatot alakít ki, melyre a hatóságok törvényi szigorításokkal válaszolnak. A fokozott figyelem hatására nő a jelenség regisztrált eseteinek száma, ami legitimálja a rend helyreállítása érdekében tett lépéseket.
Morális pániknak minősült Angliában a hetvenes években az utcai rablástól való hisztérikus félelem, világszerte az AIDS-et körülvevő rettegés, az amerikai drogpánik a nyolcvanas években, a televíziós erőszak elítélése, eltűnt gyermekek ügye. A morális pániknak van egy lefutása: egy idő után lecseng, a média és az emberek figyelme elterelődik.
Sik Endre is ezzel a jelentéssel használja a fogalmat, csak azzal a különbséggel, hogy a morális pánikot Magyarországon felülről, tudatosan indítják, „a gombot a kormányzat nyomogatja”. Mesterségesen gerjeszti, és profin tartja fönn: „tudatosan úgy vannak kiválasztva és kombinálva ügyek és bűnbakok, hogy mindenki megtalálja a neki való gyűlölettípust. És nem hagyják abba.”
Fertőzésveszély
2015 után Európában egyedülálló módon megnőtt Magyarországon az idegenellenesség. Még a „magas bázisról” induló régió legtöbb országában sem nőtt, és ahol igen, ott sem annyira, mint Magyarországon. Európában is nagyok a különbségek, de míg ott a különböző társadalmi csoportok tagjai eltérően válaszolnak arra a kérdésre, hogy beengednének-e az országukba az unión kívülről érkező szegény migránsokat (például a brexit támogatásához hasonlóan Nagy-Britanniában inkább az idősebb, vidéki emberek idegenellenesek), addig Magyarországon az idegenellenesség minden csoportban magas. „Ez a kormánynak köszönhető: a morális pánikgomb gomb megszünteti az emberekben a gondolkodást arról, hogy jó-e, etikus-e a migráció ellenzése vagy támogatása, hogy hogyan viszonyuljak hozzá vallásos alapon stb. Ehelyett mindenki egyformán azt mondja, hogy a migráció rossz, veszélyes” – mondja a Társadalomtudományi Központ kutatója.
Sik Endre szerint a kormány a „morális pánikgomb nyomogatásával” új minőséget teremtett a magyarországi idegenellenességben. Az éveken át, több hullámban előállított kormányzati kampányokat „egy mesterségesen, a 2014-es szimpátiavesztés után kitalált, külföldről behozott, egyenesen göbbelsi propagandaelemeket felhasználó tudatos kormányzati politikaként” értékeli.
Nemcsak a választók gerjesztése a célja és a haszna, hanem különféle törvényi szabályozásokat is legitimálnak vele, vagyis „közvetlen társadalomátalakítás az eredménye.”
Emellett csökkenti az általános toleranciaszintet: „hiába vannak a kijelölt bűnbakok, azt szocializálja belénk, hogy gyűlöljünk mindenkit. Ez a legnagyobb veszélye.”
Fertőző is: nem áll meg Magyarország határain. „Eleve kívülről jött egy csomó eleme. Lemásolják azok a hatalmak, amelyeknek ez érdekük. De a magyar kormány konkrétan exportálja is a balkáni régióba.”
Gyerekek védelme helyett szavazatszerzés
Amikor 2009-ben Magyarországon is törvénybe iktatták a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatát, sokan gondolták, hogy – ahogy ez Nyugaton 10-20 éve elindult – Magyarország is a melegek teljes jogi emancipációja felé halad. Öt éve egy melegszervezet vezetője azt mondta e cikk szerzőjének, hogy Nyugaton a melegtéma már unalmas szakpolitikai kérdéssé vált, amely mentén nem lehet a társadalmat élesen megosztó törésvonalat húzni, választási kérdéssé tenni – és Magyarország is errefelé halad. Nem lett igaza. Most úgy tűnik, a Fidesz a 2022-es választás egyik központi témájává tenné a homofóbiát.
Vezető politikusainak részvétele kábítószeres meleg- és heteroorgiákon, vagy a pedofília miatt letartóztatott nagykövete sem zavarta a kormánypártot abban, hogy a 2022-es választások előtt az LMBTQI-emberek elleni kampányt indítson.
Kommunikációjában ezt gyermekvédelemnek nevezi, de a jogalkotás itt is – mint szinte bármely területen – minden szakpolitikai megalapozottságot nélkülöz. Kutatások szerint ugyanis a pedofil bűncselekmények áldozatainak 90 százaléka ismeri az elkövetőt, aki lehet közeli ismerős, családtag vagy bizalmi személy, és semmi köze az iskolai szexuális felvilágosításhoz vagy a transzneműek nemváltoztató orvosi beavatkozásaihoz. A gyerekek elleni szexuális bűncselekményekre viszont a párt most csak a büntetési tételek pénzbe nem kerülő, cserébe hatástalan, viszont jól eladható szigorításával reagál.
Ezt a fideszes jogalkotási technikát lapunknak Jakab András alkotmányjogász szimbolikus jogalkotásnak nevezte: „Ha valami bűncselekmény történik, akkor hirtelen az adott bűncselekményre vonatkozó büntetési tételeket jogszabályban megemelik, mert ez népszerű a lakosság körében. Ezt lehet úgy kommunikálni, mintha a kormányzat érdemben reagált volna az adott problémára. Pedig tudjuk, hogy a büntetési tételek megemelése, ami végtelenül olcsó, rövid távon csak a Magyar Közlöny kinyomtatási költségét jelenti, nem oldja meg a valódi problémát. Az igazi megoldás a rendőrségi kapacitások bővítése vagy a bűnözés szociológiai okainak kezelése lenne. De ezek sokkal bonyolultabb és drágább megoldások.”
Építőkockák
A melegek célponttá tétele, ahogy korábban a migránstematikáé is, fokozatosan épült föl az elmúlt két évben. A kezdőrúgást Kövér László parlamenti elnök végezte még 2019-ben, kimondva, hogy a melegeknek másodrendű állampolgárokként kellene magukra tekinteniük (egy „normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak" - mondta.) Orbán Viktor pedig már a homoszexualitás és a pedofília összemosásával nyitott („…hagyják békén a gyerekeinket!”- fogalmazott 2020 októberében az állami rádióban) . Ketten mintegy programot adtak a törvényhozás számára, amely e két szempont alapján kezdett dolgozni.
Két fontos nemzetközi tényező is támogatta: a trumpizmusnak és hozzá kapcsolódó összeesküvés-elméleteknek központi eleme a mindenhová beférkőző meleglobbi, amely nemcsak a politikát, hanem a gyerekeket is megfertőzi. A másik a lengyel elnökválasztás volt, ahol Andrzej Duda fő üzenete a melegellenesség volt. „A Fideszben azt tapasztalták, hogy konzervatív közönség számára jól működik az üzenet, hogy a melegek, akik pedofilok is, az okai mindennek. És mivel Magyarországon a politikai helyzet szokatlanul kiélezett, a külsők után belső ellenség kreálásához fogtak” – mondja Szabó Andrea.
Takács Judit, aki szociológusként évtizedek óta foglalkozik a homoszexualitással kapcsolatos társadalmi attitűdökkel, jellemzőnek tartja a homofóbia és a „genderellenesség” összekapcsolását, ahogy ezt az új magyar törvény (és a meghirdetett „nemzeti konzultáció") is teszi.
A gender studies, vagyis a társadalmi nemek tudománya a hagyományos nemi szerepek társadalmi konstruáltságát és az ebben megnyilvánuló strukturális egyenlőtlenségeket vizsgálja. Az antigender tematikában „sok különböző dolog van összemosva. Az ilyen politikai katyvaszok racionálisan nehezen értelmezhetők, inkább érzelmileg fogják meg az embereket – mondja. – A homofóbia is egy társadalmi működésmódot ír le. Az intézményes homofóbia a genderfóbia része, ennek is az a lényege, hogy elutasít minden, a hagyományosként eladott, a hagyományos nemi szerepek által jellemzett világot megkérdőjelező véleményt.”
A „melegpropaganda” elleni törvény ugyanakkor az EU-n belül sem új, bár ritka. Litvániában 2009 óta létezik (és az EU, úgy tűnik, egész jól együtt tud élni vele), az orosz állami szintű szabályozás csak ezután jött. De Európában e három országon kívül „csak” a melegházasság törvényi, néhol alkotmányos tiltása létezik.
Az pedig, hogy a melegeket így kipécézné valamelyik demokratikus párt, szokatlan. A 90-es évek óta ez már nem politikai téma, annak dacára, hogy bizonyos vallásos csoportok napirenden tartanák. „A békés egymás mellett élés olyan alap, amit konzervatív pártok sem kérdőjeleznek meg. Hogy aztán ez milyen joggyakorlással jár együtt, az másodlagos szakpolitikai kérdés, és pont a gyerekek védelmét lehet sajátosan értelmezni. De ez, hogy egyenlőek vagyunk, az nemcsak politikai, hanem társadalmi konszenzus is. Ezért is volt elemi fölháborodás, mert egy nyugati tabunak ment neki nyilvánosan az Orbán-kormány” – mondja Szabó Andrea.
Egy országos szociálpszichológiai kísérlet
Magyarországon 1990 óta mérik európai összehasonlításban nagymintás felvételekkel a melegekkel kapcsolatos társadalmi vélekedéseket. Magyarország a kevésbé elfogadó országok között van. 1990-ben tízes skálán 3 alatt volt a melegek elfogadottsága, ez 2008-ra fölment 3,2 környékére.
Egy másik longitudinális, időben történő elmozdulásokat mérő vizsgálat, a European Social Survey 2002 óta nézi kétévente ugyanezt. Ez elfogadóbb országot mutat: egy ötös skálán 3 körül mozgunk, ami fokozatosan ment föl, de még nem szignifikánsan, 3,5 körüli értékre, magyarázza a Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora. Az utóbbi 3-4 évben, az utolsó két adatfelvételi hullámban kicsit kezdett romlani, de ez sem szignifikáns, mondja Takács Judit. „Persze az idegenellenességet korábban kezdték, az már nagyon beérett. A homofóbiában még nem mutatkozik markáns változás.”
Vagyis még nem követte le a politikát, nem vált homofóbbá a társadalmi tudat. Ezt mutatja egy friss Medián-kutatás is. Eszerint a homofób törvény támogatása és elutasítása durván fele-fele a teljes társadalomban. Ahogy a melegházasság és a regisztrált partnerkapcsolat jogintézményeinek bevezetése a homofóbia mértékének potenciális csökkenéséhez, úgy a melegeket diszkrimináló törvényhozás a növekedéséhez vezet.
Kérdés, meddig marad ez így, ha a kormánypárt továbbra is politikai választóvonalat akar építeni a melegkérdésből. „Ha most változna a politika, és visszavonnák a törvényeket, akkor nem lenne akkora társadalmi kár. Csak nehezebb és hosszabb a visszaépítés. A társadalmi békét sokkal könnyebb felrúgni, mint visszaépíteni. Láttuk Jugoszláviában is, hova vezethetnek a politika által felhevített indulatok.”
Takács Judit a migrációs kampánnyal való párhuzamokat sorolja: a leegyszerűsített, sztereotip ábrázolást, a fekete-fehér üzenetek sulykolását minden elérhető felületen. „Látszott, hogy az működik. És mivel a megélhetésük miatt sokan nem emelik fel a szavukat, normalizálódik az az üzenet, hogy vannak olyanok, akiket nem kell teljesen emberszámba venni. Láttunk már ilyet sok évtizeddel ezelőtt.”
Ezt bármilyen csoporttal el lehet játszani, úgyhogy az ő üldözésük nem csak az érintettek problémája, teszi hozzá. „Mintha a kormány egy nagy szociálpszichológiai kísérletet végezne az országgal.”
„Kompromittálódjanak”
Az a politika alapja, ha egy párt kijelöli, hogy kik vannak a saját politikai közösségén belül, és kik azon kívül. De az, hogy a politika kipécéz különböző társadalmi csoportokat, melyeket nem is ellenfélként, hanem ellenségként határoz meg, ráadásul a nemzet ellenségeként, és minden eszközzel támadja őket, az a társadalom szöveteit, egységét romboló működés.
Aminek veszélyes következményei is lehetnek. Ha a melegekkel szemben fizikai erőszak is történik, akkor semmi nem mossa le a Fideszről, hogy az ő hatásukra történt. „Nekik az a jó, ha mindenki otthon gyűlölködik, ha nemcsak fotelforradalmárok, hanem a fotelgyűlölködők is vannak, ha nincsenek az utcán. Mert ez esetleges fizikai erőszak azt jelenti, hogy az állam nem tudja megvédeni a kisebbségi csoportokat” – mondja Szabó Andrea.
„El kell fogadnunk, hogy mindig lesznek antiszemiták, idegengyűlölők és homofóbok – nem lehetséges az előítélet-mentes társadalom – nyilatkozta 2015-ben Erős Ferenc, az egyik legjelesebb magyar szociálpszichológus. – Ám mivel az előítéletek skálája nagyon széles, a legfontosabb, hogy az előítéleteket a maguk helyén tartsuk, és azt megakadályozzuk, hogy komoly befolyással legyenek például a politikai döntéshozatalra.”
Az idegenellenes kampányok esetében már jól látható, hogy a magyar társadalom extrém módon idegenellenessé vált. Kérdés, hogy ez a folyamatos uszítás aktuális eredménye-e, vagy már tartós nyomot hagy a magyar társdalom mentális térképén.
„Ha a kultúra lényege, hogy hosszú távú, nagy tehetetlenségi erővel létező, a viselkedést alapvetően meghatározó gondolkodási elemek összessége, akkor tartóssá is válhat. De kérdés, hogy ez már önálló kultúra-e, vagy csak egy ránk oktrojált, a gondolkodást helyettesítő, a szavazatokat, a hatalmat biztosító pótlék. Mert akkor a kormánnyal együtt eltűnik majd” – mondja Sik Endre.
Szabó Andrea szerint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legnagyobb sikere a magyar társadalmi tudat átformálásában nem a kisebbségekkel szembeni fellépésben, hanem a posztmateriális és materiális értékek terén látszik. Az első az anyagi javakkal és a biztonsággal, a második pedig az önmegvalósítással és a közösséggel kapcsolatos értékek erejét jelenti.
A magyar társadalom anyagi értékekre fókuszáló alapbeállítottságához képest a 2000-es években egyre fontosabbak lettek a posztmateriális értékek, mondja Szabó Andrea. „Nem volt még túlsúlyos, de már látszott. Ez elképesztő mértékben visszafordult az utóbbi években. Ez persze, nem független a járványtól, ami alájátszik a kormány kommunikációs céljainak, mert előtérbe helyezte az anyagiakat és a biztonságérzetet.”
Ez pedig mindig az aktuális kormányoknak kedvez, legyenek azok bármilyen oldaliak, mert egy ilyen helyzetben a kormány tudja megadni az embereknek a biztonságot. „És ha csak ennyit elértek az elmúlt tíz évben, hogy az emberek megint a materiális értékek és a kis egyéni előmozdulások irányába fordultak, és a közösségi értékek leértékelődtek, az a legnagyobb haszon a Fidesz számára" - összegez Szabó Andrea. "Mert ez elő fogja hozni a kádári mechanizmusokat, az egyéni érdekkijárási szisztémát: azt, hogy ne társulj, ne közösséget alapíts, hanem az egyének járják ki a maguk kis útját. Vagyis kompromittálódjanak, legyenek részesei a rendszernek. És innen a korrupció elfogadása már csak egy lépés. Behúzza az egyént a rendszerbe: hiszen az egyéni érdekkijárással nincs semmi baj, hiszen az elit is ezt csinálja.”
