„Elon, édesanyádat elvitted már a Marsra, és vissza is hoztad?” – interjú Neil deGrasse Tysonnal
Elérhető cél, hogy kevesebben higgyenek az áltudományos híreszteléseknek, de ehhez bele kellene nyúlni az oktatási rendszerbe – mondja Neil deGrasse Tyson, aki asztrofizikusként évtizedek óta dolgozik azon, hogy a tudományos eredményeket közérthető formában tálalja. A szakemberrel erről és a James Webb-űrteleszkópban rejlő potenciálról beszélgettünk, és azt is megtudtuk, elutazna-e a Marsra.
Az év elején önmagát manőverezve sikerrel landolt a Marson a NASA új rovere, a Perseverance, a magával vitt Ingenuity pedig az első, ember alkotta szerkezet, ami egy idegen bolygón emelkedett a levegőbe. Szintén sikerrel landolt a szomszédban Kína Csu-zsung (Zhurong) nevű Mars-járója, az Egyesült Arab Emirátusok műholdja pedig pályára állt az égitest körül.
Már csak ezek alapján is úgy tűnik, az űrkutatáson keresztül a tudomány egyfajta reneszánszát éli. Ám a mindennapok lehervaszthatják a mosolyt, hiszen akár a közösségi oldalakon, akár az utcai beszélgetéseket elcsípve érzékelhetjük, az áltudományok is reneszánszukat élik.
Az űkutatás és a tudományosság kérdése is aktívan foglalkoztatja Neil deGrasse Tyson amerikai asztrofizikust, aki az MVM Future Talks technológiai-tudományos talkshow egyik vendégeként beszél majd az emberiség adatvezérelt jövőjével kapcsolatos kérdéseiről. A csütörtök esti esemény előtt készítettünk vele interjút.
hvg.hu: Decemberben indulhat útnak a James Webb-űrteleszkóp, amit a Hubble – többszörös teljesítményt nyújtó – utódjaként emlegetnek. A Hubble-ról korábban azt nyilatkozta, hogy az az egyik legfontosabb tudományos műszer. Mit gondol, milyen hatással lesz a James Webb-teleszkóp a tudományra?
Neil deGrasse Tyson: Fontos tisztában lenni azzal, hogy a James Webb-teleszkópot (JWST) egy nagyon konkrét feladat elvégzésére tervezték. A rendszer az infravörös tartományban működik majd, és az lesz a dolga, hogy a korai univerzumban keletkező galaxisokat és csillagokat kutassa fel és figyelje meg. Nagyon sokat megtudhatunk majd arról, miként alakultak a dolgok a világűrben az ősrobbanás után. Ugyanakkor egy infravörös tartományban működő teleszkóp nemcsak erre jó: a saját galaxisunk sűrű gázfelhői mögé is be tud majd pillantani, ahol új csillagrendszerek és bolygók születését fedezhetjük fel vele.
Ez a két feladat már önmagában is izgalmas, ám mint minden jó tudományos műszert, ezt is
úgy készítették el, hogy ne csak azt lehessen vele tanulmányozni, amiről tudjuk, hogy létezik, hanem olyasmit is kereshessünk vele, aminek létezéséről egyelőre nem tudunk.
Gondoljon csak bele, mennyire unalmas lenne a világ, ha soha nem fedeznénk fel semmi váratlant.
A Hubble egyik legfontosabb projektje a Deep Field volt, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a teleszkópot az égbolt egy sötét része felé irányítottuk, majd nagyon hosszú időn át gyűjtöttük az onnan érkező fényt. A végeredmény az asztrofizika egyik legtöbbet hivatkozott fotója lett.
Azt gondolom, a JWST is hasonló felfedezéseket ad majd nekünk.
hvg.hu: A teleszkóp decemberi pályára állítása egy, a februári marsi landolással kezdődött év megkoronázása lehet. Ezekből az űrbéli vállalkozásokból rengeteg új adat érkezik majd hozzánk. Az űrkutatás reneszánsza előtt állunk?
N. dG. T.: Tetszik ez a megfogalmazás, abszolút egyet tudok érteni vele, igen. Ugyanakkor a klasszikus értelemben vett újjászületésről nem beszélhetünk. Bár az utolsó holdra szállás majdnem 50 évvel ezelőtt, 1972 decemberében volt, utána nagyon sok fontos dolog történt még. Elég csak a Voyager–1 és a Voyager–2 útnak indítására gondolni, az első, ember alkotta eszközökre, melyek kiléptek a csillagközi térbe. Ehhez nemcsak elegendő energiával rendelkeztek, de utazásuk során rengeteg információt kaptunk a Naprendszer bolygóiról, így jelentősen gyarapodott a tudásunk.
De ott volt a Pioneer–10 és a Pioneer–11 űrszondák is, amit 1972-ben és 1973-ban indítottak útnak, és elsőként közelítették meg a Jupitert és a Szaturnuszt – rengeteg hasznos információval látva el bennünket. Aztán jöttek a különböző, Marson landoló eszközök és roverek, amelyek a vörös bolygót tanulmányozták.
Emiatt én a reneszánsz kifejezést inkább úgy értelmezem, hogy tetszik, hogy egyre több ország tud részt venni az űrkutatásban:
egyre többen tesznek fel kérdéseket, és egyre többen keresik rájuk a válaszokat. A reneszánsz korában élni azt jelenti, hogy mindig az első sorban vagy, és egy korszakban élsz, amelynek minden pillanata a felfedezésről szól.
hvg.hu: De ha valóban a felfedezés korában élünk, ahol a tudományos élet virágzik, miért lehet egyre több követője az áltudományoknak?
N. dG. T.: Erre sajnos nem tudom a választ, de azt gyanítom, a probléma forrása az lehet, hogy miképpen tanítják a természettudományos tárgyakat az iskolákban. Ha megnézzük, a legtöbb helyen a tudományt egy információhalmazként oktatják. Ezek az információk ott vannak a könyvekben, meg kell tanulni, majd jön a teszt, a dolgozat, és mehetünk tovább.
Aztán jön az, hogy meg kell tanulni, mit fedeztek fel a tudósok. Ez viszont magával hozza azt, hogy egy idő után az ember felteszi magának kérdést: mégis miért lenne a tudósoknak igazuk, ha később egy másik megcáfolja a korábbi felfedezéseket? És végül azt gondolja: a tudomány épp olyan ingatag, annyira gyenge lábakon áll, mint bármi más, amit az ember alkotott. Pedig ez nincs így.
Ha a természettudományokat folyamatként tanítanák, mint a természet és a világ megismerésével kapcsolatos módszert és eszközt, akkor rögtön érthetővé válnának az összefüggések.
Mindennek az lenne az eredménye, hogy a laposföld-hívőkre az ember nem csak legyintene, hogy márpedig a Föld gömbölyű, hanem képesek lennénk érvelésekkel alátámasztani, hogy miért nem úgy van, ahogy ők gondolják.
Dear Science Deniers,
— Neil deGrasse Tyson (@neiltyson) October 3, 2020
(Anti-vaxers, anti-maskers, climate hoaxers, flat-Earthers, etc)
You found one another & communicate via stupefyingly advanced technologies that pivot on the discoveries of scientists.
Just thought I’d remind you of that fact.
Sincerely,
Your Smart Phone
hvg.hu: És mi a helyzet a szkepticizmussal?
N. dG. T.: Ha tudjuk, hogy mit és miért vagyunk képesek felfedezni, akkor azt hiszem, nem lenne értelme letérni a helyes útról csak azért, mert azt érezzük, hogy a másik út a jó. Az a baj, hogy sokan alapvetően nem értik a szkepticizmust – azt gondolják, hogy ez azt jelenti, hogy mindenben kételkednem kell. Ez nem így van. A szkepticizmus azt jelenti, hogy értékelni kell a bizonyítékokat, és azok alapján mérlegelni.
Ha valamit nagyon kevés bizonyíték támaszt alá, akkor nincs értelme azt mondani, hogy én mégis elhiszem, mert nekem az esik jól, vagy azt akarom, hogy az legyen az igaz.
A világ nem így működik. Teljesen mindegy, hogy laposföld-hívőkről, a holdra szállást tagadókról vagy épp az oltásellenesekről beszélünk. Ez a tétel mindig igaz lesz, akármi is a téma épp.
Egy laposföld-hívő házaspár elindult a világ végére, de eltévedtek, majd karanténba kerültek
Egyesek olyannyira kitartanak elméletük mellett, hogy addig nem nyugszanak, ameddig be nem bizonyítják azt. Ilyen hozzáállással kelt útra egy laposföld-hívő házaspár is, ám kalandjuk gyorsan véget ért.
hvg.hu: Ezek szerint az oktatáson kellene javítani?
N. dG. T.: Én alapvetően egy pedagógus vagyok, ezért az egyetlen dolog, amit tehetek az, hogy rámutatok, mi működik rosszul az oktatási rendszerben, és min kellene változtatni ahhoz, hogy ne termeljen ki újra és újra olyanokat, akik nem ismerik a természettudományos összefüggéseket.
hvg.hu: Az űrkutatáshoz visszatérve: a jövőben nemcsak a Holdra térnénk vissza, de a Marsra is embert akarunk küldeni – és vissza is szeretnénk hozni. Mikor kerülhet erre sor?
N. dG. T.: Nem gondolnám, hogy erre a közeljövőben sor kerülne. Egész egyszerűen azért nem, mert egy ilyen projekt elképesztően drága, és csak akkor költünk rá, ha erre tényleg nagyon jó okunk van. Ha valaki megkérdezi, miért küldtünk embert a Holdra, akkor hajlamosak vagyunk azt válaszolni, hogy azért, mert mi, az Egyesült Államok ilyen nagy felfedezők vagyunk.
Az igazság viszont az, hogy akkor éppen háborúban álltunk. Fenyegetve éreztük magunkat a Szovjetunió miatt, ez pedig motivált bennünket. Szóval csak azért elmenni a Marsra, mert „ez következik”... Ezt nem fogjuk megtenni – nem én mondom, hanem a történelem. Ehhez egy nagyon jó indok kell: vagy az, hogy ismét fenyegetve érezzük magunkat, vagy az, hogy találjunk valami értékeset ott – aranyat, gyémántot, akármit, ami segíthet megtéríteni az utazás költségeit.
hvg.hu: Ha tehetné, elutazna a Marsa?
N. dG. T.: Asztrofizikus vagyok, ha valaki azt mondja, hogy képes elvinni a Holdra, a Marsra vagy távolabb, elmennék. Ugyanakkor bizonyos szempontból nem vagyok egy úttörő típus. Ha Elon Musk azt mondaná, hogy itt van egy új rakéta, gyere, elviszlek a Marsra, megkérdezném tőle:
Elon, édesanyádat elvitted már, és biztonságban vissza is hoztad? Ha azt mondja, hogy igen, akkor én is azonnal indulok.
Elon Musk: Pár száz ember halála benne van a pakliban
A SpaceX vezetője szerint nem a Marsra eljutni a nehéz, hanem odaát életben maradni. Elon Musk úgy látja, a gyarmatosítás valószínűleg nem lesz zökkenőmentes, jó eséllyel több száz ember életébe kerülhet, hogy végül sikerre vigyük.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.
