Barbara Oakley professzor élete során szolgált az Egyesült Államok hadseregében, rádiózott a Déli-sarkon, de szovjet halászhajókon is dolgozott. Miközben nyelvtudásával körbejárta a világot, arra lett kíváncsi képes volna-e megtanulni a matematika nyelvét is, ami középiskolás korában még komoly nehézségeket okozott neki.

Fordítási munkája mellet, Oakley két éven belül villamosmérnöki diplomát szerzett, és azóta a STEM (tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai) szektoron túl is aktívan dolgozik több oktatási-kutatási területén. Az eredeti nyelven Learning How to Learn: Powerful mental tools to help you master though subjects címen futó anyagot idegtudós kollégájával, Terrence Sejnowskival készítették el, és a kurzus már első évében több mint egy millió emberhez jutott el világszerte.

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) már jó időben felfigyelt Oakley professzor munkásságára, és így 2019-re fordították le anyagát, ami azóta magyarul is elérhető a Cursera online felületén. Oakley professzort áprilisban az SZTE látta vendégül, ahol az EUGLOH (European University Alliance for Global Health) nyári akadémiájának keretében tartott előadásokat és workshopokat a hallgatóknak.

Lapunknak adott interjújában beszél az egyetemi oktatás jövőjéről, a szemléletváltás fontosságáról, és az azzal kiaknázható előnyökről.

Digitális terek és széles körű ismeretek

- Már jó néhány éve együtt dolgozik a Szegedi Tudományegyetem munkatársaival, de mi a véleménye most, hogy testközelből is láthatta az itt folyó munkát?

- A legtöbb egyetemen nagyon jó ötletekkel találkozik az ember, a kollégák izgatottak, folyamatosan arról beszélnek milyen terveik vannak, milyen elképzeléseket akarnak megvalósítani, de az ötletek ellenére sajnos gyakran nem történik semmi. Szegeden az emberek teljesen mások, valóban a jövőbe tekintenek. Izgatja őket a fejlődés, és konkrét lépéseket is tesznek érte, nem csak úgy csinálnak mintha.

Formabontó és innovatív dolgokat hoznak be, pedig nem könnyű a tanulást teljesen új alapokra helyezni, még akkor sem, ha azok az alapok az idegtudomány legfontosabb felfedezéseire épülnek. Szegeden tényleg haladnak a korral és képesek szemléletüket a 21. század vívmányaihoz igazítani. Kifejezetten jól eszközölik a modern tudomány felismeréseit, és nem félnek az online világtól sem. Sok egyetem kényszerült távoktatásra az utóbbi időben, de ahogy kivezetik a korlátozásokat, legtöbbjük rögtön kilép az online térből. Szívük joga, de itt Szegeden inkább arra fogadnak, hogy ez lesz az oktatás jövője.

Természetesen továbbra is szükségünk lesz a személyes találkozásokra, de be kell tudjuk fogadni az új világot is. Ez hihetetlenül hasznos lesz a jövőben mind Magyarország, mind Európa számára. Az itt összegyűlt európai közösségek egy fantasztikus lehetőséget kínálnak a kapcsolatteremtésre, és a közös ötletelésre is. Tényleg nehéz volna túlhangsúlyozni a szegedi egyetem képességét az innovációra, ők nem csak beszélnek a fejlődésről, hanem valóban tesznek érte.

- Szóval a digitális tér megkerülhetetlen, de van még más is amit Ön szerint fontos volna kiemelni? Milyen innovációkra lehet számítani? Érdemes-e például az egyetemeknek még közvetlenebbül belemenni az idegtudományba?

- Talán igen, ez olyasmi ami a jövőben fontossá válhat, de amit most látok, hogy bár sok egyetem segíti tanárai fejlődését, ugyanez már jóval kevesebb helyen mondható el a diákokéról. Nem igazán elterjedtek azok a programok amik kifejezetten a hallgatókat hatékonyabb tanulását szolgálják. Szerencsére Szegeden jól tudják, hogy közvetlenebb segítséget kell nyújtani a fejlődéshez.

A józan ész azt diktálja, hogy a hallgatókkal kell foglalkozni, az ő tanulási képességeiket kell felerősíteni. Sok egyetem nem igazán tesz erőfeszítéseket ez irányba, de a Szegedi Tudományegyetemnek érdemi programja van erre, és ez szerintem világszerte példaértékűnek számít.

- Gondolom, ennek komoly része az Ön kurzusa is.

- Biztos vagyok benne, hogy hasznos az is, amit én csinálok, de ennél ők nagyobb léptékben gondolkodnak. Az egész egyetemről elmondható, hogy belülről fakad ez az elköteleződés az innováció mellett, és az én kurzusom csak egy kis része annak a támogatómunkának, amit Szegeden végeznek.

- Ettől függetlenül érdekelne, hogy készült-e valamilyen felmérés vagy kutatás arról, hogy mennyire befolyásolja a kurzus elvégzése például a hallgatók tanulmányi eredményeit, vagy általános teljesítményük?

- Ez egy régóta megfogalmazott vágy, hogy felmérjük a képzés konkrét hatásait, azonban ez nem ilyen egyszerű. Azok a diákok akik saját maguk választják a tanulás tanulását, alapvetően máshogy állhatnak a dolgokhoz, mint azok akik nem veszik föl a kurzust. Egy kellően megbízható kutatócsoportot kell hozzá találni, és egy nagy létszámmal dolgozó tanulmányt készíteni, ahol a hallgatók fele maguktól is érdeklődik az anyag iránt, a másik felük viszont kötelezve lenne a képzés elvégzésére.

Évek óta szeretném ezt megcsinálni, mert a kurzusban olyan módszereket sajátíthatnak el, amik segítik az megtanult dolgok felidézését (retrieval practice), vagy például a Pomodoro technikát, amelyekről a tudomány már kimutatta, hogy hatékonyan fejlesztik az agy tanulási képességét.

Az már bizonyított, hogy ezek hatásos technikák, de ami miatt mégis igazán fontos lenne egy nagyobb kutatás elvégzése, az elsősorban az, hogy kiderüljön mi történik akkor, ha ezeket a módszereket összesítjük, és együttesen adjuk át. A mai reggelen is beszéltünk róla, és most úgy tűnik, hogy a Szegedi Tudományegyetemmel való együttműködésnek köszönhetően létrejöhet egy ilyen kutatás.

Ettől függetlenül, az már önmagában sokat árul el a kurzus minőségéről, hogy az angol nyelvű verziót mostanra jóval többen mint 3 millióan választották, és ez a szám még most is heti szinten 6-10 ezer emberrel nő. Ez a népszerűség túlmutat azon, hogy tudunk a módszerek egyedi hatékonyságáról, de én magam is nagyon szeretnék konkrét statisztikákat látni arról, hogy hogyan befolyásolja a tanulmányi előmenetelt, ha ezeket a technikákat együtt kezdik el alkalmazni a tanulók.

- Ha egy ilyen kutatás bizonyítaná a módszerek hatékonyságát, ön szerint érdemes lenne a tanulás tanulását, és egyéb hasonló kurzusokat beleépíteni egyes törzsanyagokba?

- Abszolút! Persze minden professzor úgy gondolja, hogy fontos, amin dolgozik és konklúzióit érdemes lenne beépíteni a tantervekbe, de én tényleg úgy látom, hogy az egyik legértékesebb tanítható dolog, az maga tanulásra való készség.

Talán a múltban volt némi ellenállás ezzel kapcsolatban, mert még nem tudhattuk pontosan hogyan is tanul az agy valójában. Anno a pszichológusok többnyire találgatásokba bocsátkoztak, arról hogyan lehetne hatékonyabban tanulni.

Az elmúlt 15 évben azonban annyi mindenre mutattak rá a kognitív pszichológia és az idegtudományok, hogy szerintem teljesen helyénvaló lenne elkezdeni ezeket törzsanyagokba integrálni. Értem ezt a tanulás minden fokára, általános iskolától a felsőoktatásig.

- Ahogy azt már korábban is érintettük, a digitális oktatást most szinte mindenki megtapasztalhatta a járványhelyzet miatt, és arra is utalt már, hogy ennek kéz a kézben kell működnie a személyes oktatással. Ön szerint mire lehet számítani a jövőben? Ha a diákok és tanárok egyaránt megszokták a digitális környezetet, akkor előfordulhat, hogy teljes mértékben eltűnjön a helyszíni oktatás az egyetemeken?

- Az 1500-as években, amikor a nyomtatott könyvek elkezdtek terjedni, rengeteg tanár tartott attól, hogy feleslegessé válhatnak, hiszen miért mennének hozzájuk a tanulni vágyók, ha egyszerűen csak el is olvashatják, ami érdekli őket. Nos, egyáltalán nem ez történt, a könyvek kiegészítik a tanárok munkáját, és szerintem az online tanulással is így lesz. Bizonyos mértékig persze valóban helyettesítheti őket a digitális tananyag, de 100 százalékban sosem fogja felszámolni a szemtől szembe történő oktatást, még akkor se, ha sok diák az egyszerűség kedvéért az online megoldásokat preferálja.

Természetesen vannak olyan dolgok, amikben az online oktatás nem olyan hatékony, és a digitális kompetencia is komoly tényező ebben. Ha az online teret nagyon ügyetlenül kezelő tanárt kap az ember, és egyelőre viszonylag sok az ilyen, akkor természetesen maradni akar majd a jól bevált módszereknél. Azonban ha ugyanez az ember megtapasztalja a minőségi online oktatást, akkor rövid úton rájön az előnyeire, arra hogy jobban lehet koncentrálni az oktatóra, hogy visszajátszható az anyag, és hogy azok tipikusan jóval megtervezhetőbbek. Szintén fontos elem az animációk használata, amik sokkal felfoghatóbbá tesznek minden anyagot. Ezeket legyártani nem olcsó dolog, de egy világszerte elérhető kurzus elkészítéséhez indokolt, és nagyon is költséghatékony.

Egyik kedvenc példám a digitális oktatásban rejlő lehetőségekre Julius Yego esete. Julius egy kenyai gerelyhajító, aki források és helyben levő edzők híján, a YouTube-ról kezdte kitanulni a sportágat. Kiváló szaktekintélyek videóiból sajátíthatott el edzési technikákat, és így 2015-ben világbajnok lett, pedig országában egy darab edző sem volt, akitől tanulhatott volna.

Gyakran elfelejtjük a tényt, hogy tanáraink fele átlagon aluli, az online térnek köszönhetően viszont világklasszis oktatókat érhet el bárki.

- A Yegoéhoz hasonló extrém példák mellett gyakran hangsúlyozza előadásaiban az ismeretlen dolgokkal való ismerkedés gyakorlatát is. Itt könnyen felmerülhet a kérdés, hogy a tapasztalatszerzés terén, mennyire érdemes valakinek előre tervezni? Az új élmények, ismeretek önmagukban fejlesztik a tanulási készséget, vagy azért érdemes tudatosabban hozzáállni a dolgokhoz?

- Szerintem óvatosnak kell lenni a túlságosan előre tervezéssel, de mindenképpen hasznos lehet előre gondolkodni. Például én is így döntöttem el, hogy a fordítással töltött éveim után, megnézem át tudom-e képezni az agyamat a matematikára és a természettudományokra. Ezt terveztem, de például, amikor kaptam egy telefont, hogy nem akarok-e a Déli-sarkon egy állomáson rádiózni, azt egyáltalán nem. Az ilyen lehetőségekre való nyitottság segít abban, hogy meg tudjunk barátkozni a kényelmetlenebb helyzetekkel is.

Kép: SZTE, Sahin-Tóth István

- Tehát elmondható, hogy fontos a rugalmasság. Mit gondol, a mai munkaerő piacon mi az, ami előnyösebb annak, aki ki akar tűnni? Szerteágazó ismeretekkel rendelkezni és mindenhez érteni kicsit, vagy inkább egy fontos területre specializálódni?

Ez egy nehezen megválaszolható kérdés, ugyanis a világnak sokféle emberre van szüksége, így olyanokra is, akik valóban mélyre ássák magukat egy-egy témában. Én azonban hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a személyes karrierépítésnél is előnyösebb, ha a témáján túl is tájékozott az ember. Ha valaki időt szán tárgyalási képességek megtanulására, akkor jobb fizetéshez juthat. Ha belenéz valaki a programozásba-kódírásba, az nem csak számos területen válhat hasznára, de a logikáját is komolyan fejleszti.

Az az érzésem, hogy iszonyatos előnyökre tehet szert az, aki az ideje 5 százalékát olyan dolgok megismerésére fordítja, amiknek semmi praktikus köze nincs a hétköznapi teendőihez. Eleinte úgy tűnhet semmi értelme a világ egyik távoli sarkának történelméről olvasni, de könnyen meglepődhet az ember, mert előbb utóbb fölmerül még a legjelentéktelenebbnek tűnő téma is. Relevánssá válhat bármilyen tudás, ezért én kifejezetten javaslom a különböző szak- és tényirodalmak forgatását.

Már csak azért is előnyös, mert ez a gondolkodás rugalmasságán is sokat fejleszt. Néha meglepődöm, hogy némelyik ember nem tudja olyan könnyen követni egy-egy beszélgetésben a témák közti váltásokat. Ha valaki sok különböző témában jártas, akkor sokkal könnyebb neki követni ezeket az ugrásokat, attól függetlenül, hogy van-e előzetes fogalma az adott területről.

- Mindezeket észben tartva, mit érdemes ebből alkalmazni az oktatáspolitikára? Vannak-e kiemelt területek, amiket jobban kéne finanszírozni az átlagosnál?

Számomra például egyértelmű, hogy az orvosi kutatás sok embernek használ, ezért szerintem jó ha oda több pénz jut, de ez általában így is van. A kihívás abban van, hogy hosszú távon sosem tudni milyen kutatások lesznek valóban hasznosak. Ez olyan mintha egy sivatagban próbálnánk oázisra bukkanni:

Nagyon nehéz bármi igazán hasznosat találni, de muszáj minél több területet támogatni, még ha azok a felszínen időpocsékolásnak is tűnhetnek.

Szükség van némi józan észre a finanszírozásnál, mert például a társadalomtudományoknál, némileg több közvetlen előny származik az orvostudomány kutatásaiból. Ettől függetlenül, nincs olyan terület, ami ne képviselne értéket, és amit ne kéne támogatni, hiszen sosem lehet tudni honnan jön majd a következő érdemi felfedezés.