A közszolgálati média eredetileg, az 1920-as évek környékén piaci kudarcok, tökéletlenségek kezelésére jött létre: az volt a cél, hogy megjelenhessenek olyan tartalmak is, amelyek a kereskedelmi médiában nem kaptak helyet - kezdte Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója a Lakmusz legutóbbi műsorát, amelyben a közmédia és a hamis hírek viszonyáról beszélgettünk.
Urbán szerint a médiakörnyezet változásával a közszolgálatiság szerepe is átalakult. Napjainkban az óriási médiazajban tudna hitelességet kínálni az olvasóknak.
“Szerencsésebb országokban a közmédia iránytűként tud működni, ebből a szempontból az álhírek elleni harcban is kiemelt szerepe lenne”- mondta Urbán.
A beszélgetés másik résztvevője, Rostoványi András azonban maga is tapasztalta, hogy ezt a szerepet a magyar közmédia nem tölti be. Rostoványi jelenleg a Népszava újságírója, 2015 és 2019 között a közmédiában dolgozott (korábban a 444-en megjelent, Öt lecke a valóság felszámolásáról című filmben beszélt a tapasztalatairól).
Rostoványi szerint a külpolitika rovatnál, ahol ő is dolgozott, “még mindig felkészült és okos újságírók” vannak, akik hiteles forrásokból igyekeznek dolgozni.
"Tehát ott szakmai munka folyik, csak az a kérdés, hogy abból mi kerül be az adásba. Az más kérdés" - mondta.
Urbán szerint érdekes jelenség például, hogy míg nyugati országokban általában inkább a kereskedelmi médiumok szoktak hivatkozni a közmédiára, Magyarországon ez épp fordítva van: a közmédia idéz gyakran kereskedelmi (általában kormánypárti) médiumokat, így a “necces dolgokat ki lehet mondatni mással”.
Rostoványi szerint ez a gyakorlat tudatos: ha nem a közmédiának kell állítania valamit, hanem ehelyett beidézi például az Origót, akkor
a közmédia úgy gondolja, hogy fenntartja a pártatlanságot meg a kiegyensúlyozottságot, legalábbis látszólag. És mégis benne van az az irányvonal, amit elvárnak tőle
- mondta Rostoványi, aki több konkrét sztorit is megosztott a korábbi munkahelyével kapcsolatban.
Rostoványi azt tapasztalta, hogy a magyar közmédia célja nem a tények, adatok közlése, hanem az, hogy “benyomásokat kell kelteni”:
Rostoványi szerint az olyan a politikai jelszavak, mint például a rezsicsökkentés vagy a háborús infláció, nagyban hozzájárulnak a benyomások fenntartásához, “ez nem csak a kormánypárti sajtónak a kritikája, az ellenzéki vagy kormánykritikus sajtó is átvesz simán ilyen politikai szlogeneket.”
A beszélgetés résztvevői szerint ideális esetben épp a közmédia feladata lehetne az, hogy árnyalja ezeket a politikai szlogeneket, például szakértőket hívjon meg, akik elmagyarázzák, hogy miért félrevezetők ezek a kijelentések.
“Az ilyen hazug politikai kommunikációs narratívákat a közmédiának helyre kellene tenni, ez nem is kérdés. Mint ahogy az sem kérdés, hogy nálunk ez nem történik meg, mert egyszerűen diszfunkcionálisan működik a közszolgálat média” - mondta Urbán.
Urbán Ágnes két szerzőtársával végzett kutatás keretében 2010 és 2020 között vizsgálta az álhírekkel kapcsolatos tartalmak megjelenését a hirado.hu oldalon. Ebből kiderült, hogy 2010-től 2019-ig viszonylag visszafogott volt a megjelenés, főleg külföldi példákkal, ismeretterjesztő tartalmakkal. 2020-ban fordulat következett be: a coviddal kezdődött, majd a háborúval folytatódott az a fajta álhírekhez való megbélyegző hozzáállás, amit például Donald Trumpnál is láttunk.
“Autokrata politikusok ezt kezdik megtanulni, az ellenfelet lejáratni, diszkreditálni” - mondta Urbán. Szerinte a közmédiának ma Magyarországon az az alapműködése, hogy nagyon komplex jelenségekről, bonyolult helyzetekről, az pedig csak “hab a tortán, hogy az álhír kifejezést és a tényellőrzést is lejáratják.”
A beszélgetésben még szó esik arról, hogy egy ilyen helyzetben milyen felelősségük van az olvasóknak, és milyen módon lehet szabályozni a hamis információk terjedését. (Az Alkotmánybíróság például épp a napokban mondta ki, hogy a közmédia nem terjeszthet következmények nélkül hazugságokat.)
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg: