szerző:
Tetszett a cikk?

A pedagógushiány felszámolása, a képzés átalakítása – nemcsak Magyarországot, de az egész EU-t érintő problémákat igyekszik orvosolni az Európai Bizottság kezdeményezése. Erről ír vendégcikkében Marija Gabriel EU-biztos.

Építkezünk. Olyan oktatási rendszert építünk, amely igazodik a tanulók igényeihez és érdeklődéséhez, színvonalas képzettségeket eredményez, és amelyből senki sem marad ki. Olyan oktatási rendszert, amelyben a tanulók megtalálhatják a nekik való hivatást, elsajátíthatják a megfelelő készségeket, hozzájárulhatnak a gazdaság működéséhez, és hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak. Olyat, amely inspirálja az embereket arra, hogy egész életükön át tanuljanak.

A kiváló oktatáshoz és képzéshez azonban nem csupán személyes érdekek fűződnek. Nagyon is társadalmi, nemzeti és európai érdekről van szó. Ha azt szeretnénk, hogy az Európai Unió – a polgáraival együtt – virágozzon, és az ellenállóképes, innovatív és fenntartható gazdaságok élvonalába tartozzon, akkor fel kell számolnunk a tanulás előtt álló akadályokat, és hozzáférhetőbbé kell tennünk a magas színvonalú oktatást. Meg kell könnyítenünk a különböző országok oktatási rendszerei közötti átjárást, hogy a tanulók Európa-szerte bárhol folytathassák tanulmányaikat, bárhol részt vehessenek képzésben, és bárhol vállalhassanak munkát.

Az elmúlt években ez a közös jövőkép vezérelte a tagállamokkal együtt végzett munkánkat. Az oktatási közösséggel, a szociális partnerekkel, a civil társadalommal és más partnerekkel összefogva építettük az európai oktatási térséget. Valódi építkezésről van szó, ahol az átadás határideje 2025. 2023-ban a munka feléhez érkezünk, ami jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk, felmérjük, mennyit haladtunk, és megvitassuk, hogyan tudunk együtt előrelépni.

Az európai oktatási térség alapjainak lefektetése egy közös, az uniós tagállamok oktatási és képzési rendszereit érintő szakpolitikai reformokra vonatkozó iránymutatást követve folyik. Az iránymutatás olyan témákkal foglalkozik, mint a tanulási eredmények iskolai szinten történő javítása, az inkluzív tanulási környezet kialakítása, ellenállóképes iskolai rendszerek kiépítése a Covid19-világjárvány tanulságainak fényében, az egyetemek közötti együttműködés megerősítése, valamint hogy hogyan állítható a tanulás és a tanítás a fenntartható fejlődés szolgálatába.

Erre az alapra épül rá több konkrét kezdeményezés, amelyek hatásait már érezhetik is a tanulók és a pedagógusok. Megemlíthetők itt az „Európai Egyetemek” kezdeményezésben részt vevő, az uniós felsőoktatást új szintre emelő egyetemek, a határokon átnyúló pedagógusképzés új modelljeit vizsgáló tanárképző akadémiák, a szakképzés terén reformokat ösztönző szakképzési kiválósági központok vagy az alulról szerveződő, a zöld készségekre összpontosító „Oktatás az éghajlatért” koalíció.

De ki áll beruházóként e nagyléptékű munkálatok mögött? – merülhet fel a kérdés. A szakpolitikai reformok kapcsán biztosított tagállami finanszírozás mellett jelentősek az uniós források is: az Erasmus+ program, a NextGenerationEU programban kulcsszerepet betöltő Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, valamint az Unió kohéziós politikai alapjai is mind hozzájárulnak az európai oktatási térség kiépítéséhez. A becslések szerint az Unió összességében háromszor annyit fordít az oktatásra és a készségekre 2021 és 2027 között, mint a 2014–2020-as időszakban. Szép teljesítmény! Emellett a színvonalas oktatásba és képzésbe való befektetésre irányuló új tanulólaboratórium (Learning Lab on Investing in Quality Education and Training) elindításával további támogatást nyújtunk a tagállamoknak ahhoz, hogy hatékony, eredményes és tényeken alapuló döntéseket hozzanak az oktatás finanszírozása terén, és ezáltal minden eurót ott fektessenek be, ahol az a legjobban hasznosul.

Mint minden komoly építkezés esetében, természetesen itt is folyamatosan érvényesül az elszámoltathatóság. Egyértelmű célokat tűztünk ki magunk elé uniós szinten, és ezekről évente beszámolunk az online elérhető Oktatási és Képzési Figyelőben. Magyarország átalakította az országban folyó pedagógusképzést, és kiterjesztette a tanárképzési ösztöndíjprogramját a gyógypedagógia és a tanító alapképzési szakos hallgatókra is. Ezek üdvözlendő változtatások, amelyek vonzóbbá és gyakorlatorientáltabbá teszik a pedagógusképzést. Ugyanez mondható el arról is, hogy Magyarország a Covid19-világjárvány nyomán a korábbinál nagyobb összeget fordít arra, hogy javítsa a pedagógusok és a diákok digitális eszközökhöz való hozzáférését. Ugyanakkor egyre nagyobb a pedagógushiány, ami persze nem csak Magyarországon jelent problémát. Ez az egyik oka annak, hogy az európai oktatási térség céljai között szerepel a pedagógusok helyzetének javítása Unió-szerte.

Világos, hogy sok munka vár még ránk, mire teljesen kiépül az európai oktatási térség. Biztosítani kell többek között a szakpolitikai reformok hatékony végrehajtását, a források magas színvonalon történő befektetését, valamint az előrehaladás megbízható nyomon követését. Ezenkívül rendszerszintű erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében is, hogy javítsuk az oktatás és képzés minőségét és társadalmi igazságosságát, és hogy kezeljük a fentebb már említett pedagógushiányt. Hatékonnyá és inkluzívvá kell tennünk a digitális oktatást, hogy a tanulók megszerezhessék azt a digitális jártasságot, amelyre mind a munkahelyen, mind az életben való helytálláshoz szükségük lesz. Emellett több lányt és nőt kell a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a matematika és különösen az infokommunikációs technológiák területére vonzanunk. Mert ha az Unió teljes mértékben ki akarja aknázni a technológiában rejlő lehetőségeket, akkor minden kézre szükségünk van.

Végezetül pedig nem szabad megfeledkeznünk a Covid19-világjárvány hosszú távú hatásairól és az Ukrajnában zajló orosz invázióról sem. Ezek az események próbára tették az uniós oktatási rendszereket az elmúlt években, és arra sarkallták a tagállamokat, hogy gyorsan és közösen találjanak megoldásokat.

Tehát igen, az európai oktatási térség még épülőfélben van. A dolog szépsége az, hogy ehhez az építkezéshez semmit sem kell lebontanunk. Épp ellenkezőleg: az európai oktatási térség minden tagállami oktatási rendszernek segít abban, hogy a saját elképzelései szerint növekedjen, újuljon meg és fejlődjön. Teljes mértékben a tagállamoknál marad az irányítás. Az Európai Bizottság segít nekik abban, hogy együttműködjenek, tanuljanak egymástól, a közös érdekeiket szolgáló kezdeményezéseket dolgozzanak ki, valamint finanszírozást nyújt – tehát egyfajta kötőanyagként szolgál, amely összetartja a jól megtervezett szerkezetet. Mindez a tanulók és a pedagógusok javát, az európai gazdaságok és társadalmak javát, végső soron pedig az Uniónk jövőjét szolgálja.

A szerző az Európai Bizottság innovációért, kutatásért, kultúráért, oktatásért és az ifjúságért felelős biztosa