A város tanulószobája

A könyvtárakra sokan tekintenek egy letűnt kor részeként. Pedig népszerűségük ma is töretlen – bár a funkciójuk sokat változott.

„Ma a könyvtárba nem azért járnak az emberek, hogy könyvet kölcsönözzenek – bár hál istennek az is működik. Sokkal inkább egy közösségi hellyé vált. Az olvasási szokások és a könyvtárhasználat is nagyon megváltoztak. Nekünk a másfél éves töpörtyű gyerek ugyanolyan olvasó, mint a 78 éves nyugdíjas, ezt a széles palettát kell tudnunk minőségi szolgáltatással megszólítani” – vallja Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) főigazgatója. „Sokszor elhangzik, hogy ma kevesebben olvasnak, kevesebb könyvtári tag van, mint a 60-as években volt. Ez abszolút igaz, de én nem látom ebben a problémát. Ugyanis azt elfelejtik hozzátenni, hogy akkoriban milyen kulturális kínálat állt rendelkezésre, és most milyen. A változások egyre gyorsabbak, és a könyvtár éppen a napi problémákra való nyitottságával tud ezekre reagálni.”

Tószegi Zsuzsanna saját bevallása szerint már bölcsődés kora óta jár könyvtárba, mert már az édesanyja is könyvtáros volt, majd ő is könyvtár szakon végzett. „Könyvtár nélkül nem tudok élni! Most a művelődéstörténeti kutatásaim miatt járok ide mindennap, főleg a magyar tudomány és technika nagyjainak az életét kutatom, ezekről írok tanulmányokat, könyvet, mikor mit. A magyar irodalom körülbelül 2 százaléka érhető el az interneten, és ami régebbi vagy speciális, az biztosan nem. Nagyon sok kötetet nem is lehet kikölcsönözni, ezeket itt kell elolvasnom, tanulmányoznom. Az elmúlt évtizedekben rengeteget változott a világ. Amiről a fiatalkoromban csak álmodtak a nagy egyéniségek, hogy a könyvtár a város dolgozószobája legyen, az ma már teljesen jól funkcionál, ha nem is dolgozó-, de tanulószoba lett a könyvtár. Gyakran nincs is elég hely, kiszorítanak minket a hallgatók, akik csak tanulni járnak be” – mondja az egyetemi docens. Szavait jól alátámasztja Bodor Gábor, az ELTE jogász hallgatója, aki kollégista, és a sok zavaró tényező miatt jár a könyvtárba tanulni a vizsgaidőszakban. Csak itt tud egyedül lenni, nyugodtan, csendben elmélyedni a tananyagban. Emellett az egyetem főépülete is zárva van a magas rezsiköltség miatt.

Két generáció – két teljesen eltérő motiváció.

A FSZEK központi könyvtára egyébként könnyen lehet, hogy a világ egyik legszebb ilyen intézménye. Az eredetileg főúri magánrezidenciának épült Wenckheim-palota a magyarországi neobarokk építészet ékköve. A főigazgató, aki 1998 óta áll az intézmény élén, büszkén kalauzol körbe, és közben mesél az 1889-ben tervezett épületről, az ezredfordulón lezajlott teljes körű felújításról – minden teremről megtudunk valamilyen érdekességet. A palota konferenciáknak, filmforgatásoknak is otthont ad, emellett turistalátványosság is, különösen a külföldiek körében népszerű. Rendkívül inspiráló lehet ilyen környezetben dolgozni nap mint nap, de a FSZEK-nek összesen 48 könyvtára van, és a főigazgató szerint a szellemiséget nem az épület kora határozza meg. „2002-22 között 15 új könyvtár épült Budapesten. Ezek közül építészetileg is nagyon izgalmas például az Oktogon közelében lévő, amelynek a hatalmas üvegablakain keresztül a körúti villamos utasai láthatják, hogy már reggel 9-től telt házunk van, az emberek bent ülnek és olvasnak – ennél jobb reklám nem kell! A könyvtár lényege ugyanis nem az, hogy van egy csomó könyv a polcokon, hanem az olvasó, az ember a fontos.”

Ez az emberközpontúság és a gyors reagálási képesség jellemzi a munkájukat a mindennapokban. Fodor Péter emlékeztet arra, hogy amikor kitört a covidjárvány, az mindenkit másfajta kommunikációra, kapcsolattartásra késztetett. „A könyvtárakat is be kellett zárni, de a kollégák nagyon kreatívak voltak, kitaláltak online közvetítéseket, szolgáltatásokat. Hatalmas sikere volt például a diavetítésnek, hiszen rengeteg gyerek volt otthon. Meredeken emelkedett az érdeklődés, nagyon jó visszaigazolásokat kaptunk. Nagyon megnőtt az adatbázisaink használata is. A járvány első évében majdnem 10 millióan kerestek fel bennünket az interneten. Amikor már be lehetett jönni a könyvtárba, szó szerint megrohantak bennünket. Idén pedig január első három hetében olyan elképesztő érdeklődést tapasztaltunk, ami minden képzeletünket felülmúlta. A látogatók összlétszáma a tagkönyvtárakban meghaladta a 100 ezer főt, ami 25 százalékkal magasabb a tavalyi azonos időszakénál. A tranzakciót végzett olvasók száma 74 374, a kölcsönzött és hosszabbított művek száma pedig 240 221 volt. Ez 33 százalékos emelkedést jelent 2022-höz képest. Tagságot ebben a három hétben 12 090 fő váltott, ez 38 százalékos növekedés. Ezek a számok nem igazolják azokat a baljóslatú gondolatokat, hogy ma már nincs szükség a könyvtárakra, mert minden elérhető az interneten.”

Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a könyvtárak jelen legyenek a kerületek kulturális életében. Ennek érdekében rengeteg programot szerveznek, például kézműves foglalkozásokat, író-olvasó találkozókat, kiállításokat, de akár sakk-klubot vagy hímzőkört is – amire igény van helyben. Lehetőség van gyerekeknek szülinapi bulit is tartani a könyvtárban. „Ha csak három gyereknek, aki eddig nem járt itt, megtetszik a hely, és utána rendszeres látogató lesz, már megérte. De tartunk kamarakoncerteket, előadóesteket, szervezünk szabadegyetemet. Van egy olyan szolgáltatásunk is, döntően idős olvasóknak, akik nem képesek elhagyni a lakásukat, a kerületi szociális gondozókkal együttműködve eljuttatjuk a kiválasztott köteteket. Ez ablakot is nyit a világra ezeknek az embereknek.”

A könyvtárak két óriási értéke a múlt és a jelen. Egyrészt megtalálhatók itt nagyon régi, ritkaságszámba menő művek, amelyek többnyire természetesen nem kölcsönözhetők, de helyben tanulmányozhatók. Ilyen például a Szüry-gyűjtemény, amely az 1719-1909 között megjelent magyar irodalmi művek első kiadásait és ezek korai variánsait tartalmazza. A számos ritkaság közül kiemelkedik a Buda első hiteles ábrázolását tartalmazó, Hartmann Schedel-féle világkrónika 1493-ból. Természetesen a napjainkban megjelenő könyveket is folyamatosan be kell szerezni, hiszen az olvasók többsége ezekre kíváncsi. „El lehet dönteni, hogy mit olvassanak az emberek, de ez még soha nem jött be" – mosolyog Fodor Péter. ,,Mindenkinek megvan a saját ízlése, hogy mi jelent neki izgalmat, kikapcsolódást, élményt – óriási a választék, igyekszünk ezzel lépést tartani. A könyvtárosok nagy tapasztalattal rendelkeznek abban, hogy milyen könyveket keresnek a legtöbben, sőt a kisebb könyvtárakban, ahol jellemzően jól ismerik az olvasóikat, tudnak ajánlani is nekik való köteteket.”

Egy könyvtári főigazgató természetesen mindennap olvas. Na nem a könyvtárban, elvégre az a munkahelye, oda dolgozni jár. „Gyerekkorom óta szeretek olvasni, a családi példa szerintem meghatározó ebben. Nagyon fontos lenne a gyerekeknek mesélni! Emlékszem, amikor az enyéim kicsik voltak, és mesét olvastam nekik, amikor azt hittem, már alszanak, gondoltam, ugrok kicsit a történetben. Ki sem nyitották a szemüket, úgy mondták: miért hagytad ki azt a részt? Aki gyerekkorában megszereti a betűket, az később olvasó felnőtt lesz. Az ember eleinte mindent olvas, ami a kezébe kerül, aztán szűkíti a kört az érdeklődésének megfelelően. Nekem elég széles az érdeklődési köröm – nevet a főigazgató. – Nyilván ha az ember gyorsan akar hírekhez, információkhoz jutni, akkor a számítógépet használja. De annak a varázsa nem tűnik el, hogy az ember a kezébe vesz egy könyvet. Annak van egy illata, azt tudom lapozni – szépirodalmat csak így, klasszikus módon tudok olvasni.”