Már böngészhetőek az Ügynökségi Népszámlálás friss adatai. A médiapartnerként a Kreatív által is támogatott kutatás oldalán, és a Mito elemzésében is megismerhetők a felmérés részletei.

Az anonim, online válaszok alapján összeállított kutatásból többek között kiderül, milyen bérek jellemzőek ma a reklámszakmában, mi motiválja az ügynökségi dolgozókat, és mitől éreznék motiváltabbnak, kiegyensúlyozattabbnak magukat. (A cikk végén találod a kutatás rövid módszertani leírását.)

A második ilyen típusú kutatás (az első 2019-ben jött ki) részletesebb bemutatásával, az abban érintett témakörökkel a későbbiekben több cikkben is bővebben foglalkozni fogunk. Elsőként azonban a projektet életre hívó két ügynökség, a Mito és az ACG kreatívigazgatóit, Marosi Gergelyt és Nagy Lászlót kérdeztük a leszűrhető tapasztalatokról és a felmérés hasznosíthatóságáról.

Az Ügynökségi Népszámlálás az ACG és a Mito kezdeményezésre jött létre, hogyan nézett ki a munkamegosztás a két ügynökség között? 

Nagy László: Összeraktunk egy közös projektcsapatot, ahova mindkét ügynökség delegált embereket, majd átbeszéltük, hogy milyen lépéseken fogunk végigmenni. Az adatgyűjtésen és az elemzésen a Mito dolgozott, mi az ACG-nél a projekt kommunikációs részét vittük, hogy minél több emberhez eljusson a népszámlálás híre. 

Marosi Gergely: A kérdéssort közösen állítottuk össze. Volt már egy alapunk, hiszen négy évvel ezelőtt készült egy hasonló felmérés. Ez jó kiindulási alap volt, hiszen ehhez képest gondolhattuk át, hogy hol változtatnánk a kérdéseken.

Volt olyan szempont, témakör, ami azonnal előjött a beszélgetések során beemelendő újdonságként?

NL: A szabadúszók helyzete például. Az előző népszámlálás kiértékelésénél már látszott, hogy az nem jó, ha a freelancereket is végigvezetjük egy olyan kérdéssoron, ami az ügynökségi dolgozóknak releváns csak. Ezért a kérdéssor most az elején kettéágazott, így más kérdéseket kaptak az ügynökségi munkatársak és a szabadúszók.

Azért is volt erre a változtatásra szükség, mert megnőtt a freelancerek száma?

MG: Érzésre a számuk is megnőtt, de ezt adattal nem tudjuk igazolni, mert négy éve nem mértük őket külön. Ez egy hiányossága volt a négy évvel ezelőtti mérésnek.

Munkaadónak és munkavállalónak is segíthet a felmérés

Mennyi időt vett igénybe az adatfelvétel? Mekkorára saccoljátok azok arányát, akik nem válaszoltak? 

MG: Az adatfelvétel október közepén indult el és karácsony előtt zártuk le. Ennyi idő alatt minden érintett értesülhetett a felmérésről, nem csak kampány futott rá, de személyesen is írtunk a nagyobb ügynökségeknek.

NL: Amikor az első kutatást elindítottuk, akkor még nagy kérdőjel volt a fejünkben, hogy vajon ki fogja-e ezt tölteni száz ember? Nem tudtuk, hogy meg lehet-e mozgatni a reklámszakmát egy ilyen oldalról jövő kezdeményezéssel.

Ehhez képest az első kör és a mostani felmérés is pozitívan csapódott le nálam. Biztosan rengetegen kimaradtak, de egy kb. 800 főt mozgató kérdőívet én komoly sikerként élek meg.

MG: Szerintem ez a kutatás a munkaadónak és a munkavállalóknak is segít. Nekünk, ügynökségi munkaadóként azért jó, mert látjuk, hogy mik az igények, mi a fontos a csapattagoknak, mire figyeljünk jobban. De jó a munkavállalónak is, mert megnézheti, hogyan viszonyul a saját bére mondjuk a pozíciójának átlagához.

Volt olyan ismerősöm, aki négy évvel ezelőtt azért kapott fizetésemelést, mert kijött ez a felmérés. Meg is köszönte a népszámlálást, mert így a bértárgyalásnál volt valami a kezében, amivel érvelhetett a főnökének.

Tapasztaltatok olyat, hogy valaki direkt nem töltötte ki a kérdőívet, mert nem bízott a projekt szándékaiban? 

MG: Én most nem hallottam ilyenről, de még az első kutatásnál, egy ügynökség tudtommal direkt nem akart ebben részt venni.

NL: Azért ne felejtsük, hogy ellenérdekelt ügynökségekről beszélünk sok esetben. Ennek ellenére több helyen is ment ki tudtunkkal olyan körlevél, amiben kifejezetten biztatták a kitöltésre a dolgozókat.

MG: Az előző kutatás sikere miatt szerintem mindenki örült neki, hogy megint lesz népszámlálás. Mégiscsak eltelt négy év, ezért is várja mindenki az eredményt. Aki ért kicsit is ehhez a műfajhoz, az látja, hogy ez egy teljesen anonim kérdőív, nem lehet beazonosítani senkit.

Ezúttal némileg kevesebben töltötték ki a kérdőívet az előző alkalomhoz képest. Ennyivel kevesebben dolgoznak most az iparágban?

MG: Az egy lehetséges indok, hogy ennyivel szűkült a szakmában dolgozók száma. Ha belegondolunk, most kevesebb ügynökség van, és a létező ügynökségeknél is voltak megszorítások, kevés helyen volt növekedés.

NL: Azért elég terhelt időszakot zár le ez a kutatás, az adatok azt mutatják, hogy a munkahelyi leterheltség miatti stressz még komolyabb tényező lett. Egy hajtós, év végi időszakban például nem mindenkinek férhetett bele még egy kérdőív kitöltése sem.

Meglepő, kinek lehet fontos igazán a reklámverseny

Az adatokból az látszik, hogy a stresszfaktorok között legnagyobb mértékben a teljesítménykényszer említése nőtt meg leginkább. Ezt minek tudjátok be?

NL: A stresszt okozó tényezők között 35-ről 49 százalékra nőtt a teljesítménykényszert megjelölők aránya. Ez jó példa arra, miért érdemes csinálni ezt a kutatást. Ezt a jelenséget ugyanis hónapok óta lehet érezni. De az ember hajlamos a saját ügynökségi buborékjában élni, ezért ez egy fontos visszajelzés, hogy ezzel a problémával máshol is küzdenek.

A teljesítménykényszer említésének növekedése mögött nem feltétlen túlórázást kell érteni, hanem például azt is, ha valakinek alacsonyabb szenioritási szinten kell kevesebb idő alatt komolyabb feladatokat megoldani.

MG: A túlórázásról adott válaszok pont nem változtak annyira. 70 százalék vallotta, hogy havi szinten előfordul náluk hétközben túlóra, és ebből legnagyobb arányban azt mondták, hogy heti egy-két nap túlóra jellemző. Ez nyilván nem jó, de ebben nincs akkora változás a négy évvel ezelőttihez képest. 

Volt olyan adat az elemzésben, amin meglepődtetek?

NL: Inkább hasznosítható összefüggésekre mutattak rá adatok. Nekem ilyen volt például a motivációs kérdéskör, ahol az derült ki, hogy persze fontos motivációs tényező a pénz, de egy bizonyos szint felett majdnem ugyanilyen szinten áll a vezető személyisége. 

De azért volt adat, amire felkaptam a fejem. A kreatívokhoz képest például más divíziók, főleg a social és account területen dolgozók nagyobb arányban értékelik a versenyeket, a díjakat. De ebben biztos benne van az is, hogy a versenyek is jobban értékelik már a digitális munkákat, meg az is, hogy a dicsőségből a legtöbbször csak a kreatívok kapnak. Miközben egy accountnak is óriási szerepe van egy sikeres kampányban.

MG: Én például a szülők válaszainál rosszabb helyzetre számítottam. A megkérdezettek majdnem ötöde mondta, hogy van gyereke, és 97 százalék szerint ezt a munkahelyük figyelembe is veszi. 

NL: Azért az is kijött a kutatásból, hogy klasszikus értelemben vett, a gyerekvállalás utáni visszailleszkedést segítő program nagyon kevés helyen van. Inkább ad hoc dolgokkal segítik a gyerekeseket: rugalmassággal, részmunkaidős megoldásokkal. Nincs erre igazán bejáratott rendszer.

A felmérés azt tükrözi, hogy nagyobb arányban dolgoznak nők a szakmában alkalmazotti és szabadúszó oldalon is. A kutatás a nemek közötti bérkülönbségekre is rávilágít?

MG: Azért is kérdeztünk rá a kitöltők nemére, mert a nemek közt négy éve sajnos kimutatható volt a bérkülönbség. Ezúttal nem volt elég nagy mintánk ahhoz, hogy ebben a kérdésben következtetéseket vonhassunk le. De érezzük, hogy ez továbbra is probléma itthon a szakmánkban.

Mi az, ami még leszűrhető és átvihető a mindennapi munkátokba a kutatásból? Van olyan jelenség, amire felhívnátok a szakmabeliek figyelmét?

MG: Azt látom, hogy van egyfajta pesszimizmus a szakmán belül, ehhez képest ez a kutatás nem annyira fest sötét képet. Van egy csomó dolog persze, amin lehet javítani. Nyilván a válság miatt rosszabb a hangulat, minden ügynökségnél nehezebb most, sok helyen vágták meg a büdzsét. 

Egy ügynökség szempontjából ezt a kutatást inkább egy checkpointként érdemes értelmezni, hogy megnézhesd, a nagy képhez képest hol tart a saját munkahelyed ezekben a kérdésekben. 

Nekem leginkább az a kérdés ette bele magát a fejembe, hogy vajon a pénz vagy az idő fontosabb egyéni szinten? Ehhez például sok értékes inputot ad a kutatás, hiszen erre a kérdésre generációnként vagy felelősségi szintenként eltérő válaszok vannak.

A pénz vagy idő kérdéskörben pedig megint előjön a szabadúszás témája.

MG: Az is, bár nekem meggyőződésem, hogy egy freelancer többet dolgozik, mint egy ügynökségnél lévő ember. De ez szubjektív, ezt nem tudom számokkal alátámasztani. 

NL: A munka-magánélet egyensúlyát feszegető kérdéseknél is jöttek ki érdekességek. Például az, hogy minél magasabb szinten van valaki egy cégen belül, annál kevésbé elégedett a munka-magánélet egyensúllyal. Ennek érdemes lehet a mélyére menni. De például evidencia az is, hogy gyerekes anyukaként mindig sokkal nehezebb az ügynökségi léttel összehangolni a magánéleted a férfiakhoz képest.

Már versenyelőny, ha egy ügynökség támogatja az otthoni munkát

Az adatok alapján néhány szakterületen a freelancerek jobban keresnek, mint az ügynökségi alkalmazottak. Beindíthat ez egy elvándorlási hullámot, azzal, hogy látszólag a szabadúszásban van a több pénz és szabadidő?

MG: Ez egy egyéni döntés. Jobban lehet keresni szabadúszóként, de nagyobb a kitettség, a kockázat is. Ki lehet lépni erre a pályára egy ügynökségből, de kiszámíthatatlan, hogy mikor, milyen mennyiségű munkád esik be. Kevesebbszer mondhatsz nemet egy-egy megbízásra, mert mi van, ha az elutasítás után legközelebb már nem hívnak. Sok olyan sztorit is hallok freelancerektől, hogy több hónapig csúsznak a kifizetésükkel. És akkor még jöhet az egész helyzetedet újraíró változás is, mint amilyen például a kata szigorítása volt. Ezek mind olyan kockázati tényezők, amiket mérlegelned kell, mielőtt szabadúszásra vállalkozol.

NL: A kata változtatás után az volt az az iparági várakozás, hogy sok freelancer visszatér inkább a biztosba, mert sokkal nehezebb lesz a szabadúszóként fennmaradni. Most már látszik, hogy nem rendeződött át jelentősen a freelancerek és az alkalmazottak aránya.

MG: Nem is volt nagy felszívóereje az ügynökségeknek.

NL: Ehhez hozzátartozik az is, hogy több ügynökség választotta azt a modellt, hogy a megnövekedett feladatmennyiséget létszámbővítés helyett inkább szabadúszók projektalapú foglalkoztatásával ellensúlyozta.

Térjünk vissza még a teljesítménykényszerhez. Ezt a stresszfaktort az is befolyásolta, hogy az ügynökségek nem tudtak bővülni? 

MG: Alapból az ügynökségi létben van egy teljesítménykényszer, hiszen folyamatos a verseny, ilyen a rendszer, eleve a tendereztetés is ilyen helyzetet teremt. Kicsit olyan ez, mint az élsport, mindig van egy meccs, amin teljesíteni kell. Erre a pörgésre jön rá még a mostani válság, emiatt még fontosabb lett, hogy a meglévő ügyfeleid megtartsd.

NL: Az ügynökségek az ügyfeleik felé a megnövekedett költségeket nagyon nehezen tudják áthárítani. Ha fontos neked egy ügyfél és a hosszú távú kapcsolat, akkor sokszor nem erőlteted annyira az áremelést. Ha valaki beragadt egy olyan helyzetbe, hogy másfél-két éven keresztül nem emelt árat, csak most harcolt ki mondjuk 15 százaléknyi emelést, akkor az csak annyit jelent, hogy nem a válság hatásait csökkentette, hanem a két évvel ezelőtti lemaradását pótolta. 

A válság hatására jelentősen szűkültek az ügynökségek lehetőségei. Egy új ügyfél érkezését például korábban sokkal nagyobb rugalmassággal tudta kezelni egy ügynökség, mert előre felvett új embereket a feladatra. Most inkább az a jellemző, hogy mindenki próbálja megoldani a meglévő csapatával ameddig lehet, és csak később követi le erőforrásban a megnövekedett munkamennyiséget. Kétszer is meggondolja ma egy ügynökség, hogy fix pozíciókat hoz létre, vagy inkább tányér-egyensúlyozós módszerrel, házon belül oldja meg a feladatokat.

A munkakörülményeket is felmértétek, látszódik már ebben a járvány hatása például az otthoni munka tekintetében?

NL: Nagyon különböző módon reagáltak az ügynökségek erre: van, ahol teljesen beépítették a home office-t a hosszútávú működésbe, de olyan is előfordult, hogy egy cég amint lehetett, mindenkit visszaparancsolt az irodába. Megint mások az irodaköltségeik racionalizálására használták fel az új helyzetet.

Az viszont egyértelmű visszajelzés volt a felmérésben, hogy ez a kérdés rendkívül fontos lett a munkavállalóknak.

MG: Állásinterjún ma már simán megkérdezik, hogy mi például hogyan állunk a home office-hoz. Konkrét előnyt jelent ma a munkaerőpiacon, ha egy ügynökség támogatja valamilyen formában az otthoni munkát.

Az utánpótlásnevelésben jelent nagyobb veszélyt a külföldre költözés

Abból leszűrhető tanulság az adatokat nézve, hogy milyen fejlődési ív vázolható fel egy junior kolléga számára ma a kreatíviparban?  

MG: Szerintem egy ügynökség nagyon jó munkahely abból a szempontból, hogy sok mindenre felkészít. Ha valaki lehúz 5-10 évet egy ügynökségnél, akkor számos kapu nyílhat ki a számára. Házon belül, vagy szakmán belül is válthat, de elmehet startuphoz, produkciós, média vagy ügyfél oldalra, és persze saját vállalkozást is indíthat. Ez a sokszínű, sok helyen hasznosítható tudás más iparágban szerintem nehezen elképzelhető.

Mi ügynökségek azzal küzdünk, hogy megtartsuk az embereket. Én hiszek abban, hogy akkor tarthatjuk meg az értékes munkatársakat, ha házon belül is nyitva tartjuk a kapukat, és nem félünk új feladatot, motivációt keresni a dolgozóknak.

NL: A válaszadók mindössze 56 százaléka mondta azt, hogy 5 év múlva is ebben a szakmában látja magát. Ez nagyon alacsony szám.

MG: Ha valaki értő figyelemmel olvassa ügynökségi vezetőként ezeket az adatokat, el kell gondolkodnia azon, hogy mivel tudna javítani ezen a jelenségen.

Mennyire jellemző a külföldre költözés szakmán belül?

MG: Inkább az utánpótlás kérdésében érzem ezt komoly veszélynek. A külföldi lehetőségekkel ma már nehezen versenyez egy hazai ügynökség.

NL: Nemrég jártunk a Portfolio Dayen (pályakezdő kreatívoknak rendezett esemény – a szerk), és ott is látszott, hogy nagyon vegyes a felhozatal a reklámszakma iránt érdeklődők között. Alapvető probléma jelenleg, hogyan tudunk ügynökségekhez csábítani friss embereket.

Mikor jöhet a következő ügynökségi népszámlálás?

MG: Jobb lenne sűrűbben ránézni az adatokra, örülnék, ha nem négy év múlva lenne a következő.

NL: Ha van rá energiánk és van erre további igény, akkor izgalmas lenne évente megcsinálni. Rengeteget változik most a világ körülöttünk.

MG: Én a kétéves periódusokkal kiegyezek.