„Amióta élek, nem volt kitéve még ekkora fenyegetésnek a nyugati országokban a véleménynyilvánítás és a publikálás szabadsága” – mondta idén májusban Salman Rushdie indiai születésű brit-amerikai író, bírálva azokat a kiadókat, amelyek a politikai korrektségre, mai érzékenységekre hivatkozva több évtizedes olvasmányokat, egyebek közt Roald Dahl és Ian Fleming regényeit is cenzúrázzák. Rushdie szavait minden oldal felkapta: a felvilágosultabb azért, mert mégiscsak olyan ember látja baloldalról veszélyben a szólásszabadságot, akit nem sokkal korábban épp a szabad véleménye miatt akartak megölni radikális iszlamisták, a konzervatív részleg pedig igazolva érezte saját küzdelmét, amiért egy „nem közülük való” is „elismerte”, mekkora károkat okoznak a woke, a political correctness (pc) és az egyéb divatos mozgalmak.
Rushdie kritikája nem alaptalan. Az idén nagy felháborodást keltett, hogy Dahl gyerekkönyveinek kiadója megváltoztatott néhány – a testsúlyra, a mentális egészségre, a nemre és az etnikai hovatartozásra vonatkozó – szövegrészletet. A Puffin Books a „modern” olvasók számára igyekezett „elfogadhatóbbá” tenni a Charlie és a csokoládégyár, valamint a Matilda című könyveket, hogy „Dahl csodálatos történeteit és karaktereit ma is minden gyerek élvezhesse”.
Hasonló botrány kerekedett Agatha Christie klasszikusai miatt is: eltávolítanak pár sértő kifejezést az új kiadásokból, különös tekintettel az olyasfajta részekre, mint például amikor a gyarmatokra utazó szembesül az „indiaiak vakítóan fehér fogaival”. Érdekes, hogy Agatha Christie igen korán belefutott e problémába, hiszen a Ten Little Niggers című könyve az Egyesült Államokban már 1940-ben is csak And Then There Were None címmel jelenhetett meg, mivel az ottani kiadó elképzelhetetlennek tartotta a „nigger” szó nyilvános használatát. Nagy-Britanniában 1980-tól fut ezen a címen, Magyarországon a 2020-as újrakiadás óta nem Tíz kicsi néger a címe, hanem Mert többen nincsenek. Jellemző módon 1980-ban nem lett különösebb visszhangja, hogy a brit kiadó átírt egy sértő hangzású címet, azóta pedig mindkét variáns a kánon része.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
