szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az ipar, a feldolgozóipar és az infokommunikáció is gyenge eredményeket mutat, egyedül a pénzügyi szférában állunk jól, de az is csak a középmezőnyre elég. A megoldás mások mellett az oktatás, az egészségügy, a kultúra és a szociális szféra fejlesztése lenne, ehhez képest ezekkel a kormány pont nem foglalkozik. Helyettük jönnek az akkugyárak, de az ilyen húzások csak rövid távon lökik meg a GDP-t, azok tovagyűrűző hatása kicsi, mint az már korábban, a gumiabroncs-gyártás felfuttatása után bebizonyosodott.

Az elmúlt 13 évben sem sikerült felzárkózni a Nyugathoz, de még a régióhoz sem, ha Magyarország termelékenységét nézzük, derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb jelentéséből.

A GKI az Eurostat iparra, feldolgozóiparra, infokommunikációra, valamint pénzügyre és biztosításra vonatkozó adatait összevetve megállapította, hogy

2009 és 2022 között az egy dolgozóra jutó hozzáadott érték a V4 országok, valamint Németország és Románia esetében nálunk emelkedett a legkevésbé.

A kormány által túltámogatott feldolgozóiparban 30 százalékkal sikerült csak növelnünk a termelékenységünket, szemben a román +42 százalékkal, vagy a szlovák +94 százalékkal. A GKI szerint ez azért is siralmas teljesítmény, mert az egyébként igen termelékeny – azaz magasabb bázisról induló, így már csak lassabban és nehezebben növekvő – német feldolgozóipar is 35 százalékkal tudta növelni ezt a mutatót.

Az ipar lemaradása is szembetűnő. Ez nálunk 23 százalékos termelékenységnövekedést jelent, és bár itt a csehek mutatója csak 21 százalék, a többieké mind meghaladja a magyart (Németországé pl. 31 százalékos).

Összehasonlításul: a termelékenység a túladóztatott infokommunikácóban a hazai 28 százalékos növekedéssel szemben Romániában 101, de Németországban is 34 százalékos javulást ért el. Igaz, itt meg a szlovák mutató romlott, 2 százalékkal.

A pénzügyi szféra viszont nálunk is jól teljesített: a 46 százalékos hazai mutató meghaladja a német (+19 százalék), illetve szlovák (+17 százalék) értéket, de elmarad a lengyel (+92 százalék) és a cseh (+78 százalék) adattól.

A GKI szerint mindez rávilágít a hazai gazdaságpolitika hibájára: az agyontámogatott járműipari fejlesztések az egyszerű, bérmunka jellegű tevékenységeket hozzák hazánkba, amelyek konzerválják az alacsony bérszínvonalat (és azt is egyre inkább bevándorlók kapják).

Eközben a túladóztatott ágazatokban rontja a versenyképességet a túlzott elvonás, mivel a beruházási források csökkennek. Illetve a szolgáltatások drágábbá válnak a hazai szereplők számára, mint a versenytársainknál (bankolási költségek, telekommunikációs kiadások), ami az ő versenyképességüket is rontja.

A gazdaságkutató jelentése megállapítja: különösen szomorú a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy 2010 óta jelentős EU források segítették a magyar gazdaságot a felzárkózásban, hiszen 2010 és 2021 között éves átlagban a magyar GDP 3,6 százalékának megfelelő nettó forrás érkezett hazánkba.

A termelékenység növelésének eszközei jól ismertek, a GKI fel is sorolja őket: az oktatás (beleértve a továbbképzést is), az egészségügy, a kultúra, a szociális szféra mellett a termelő/szolgáltató infrastruktúra (pl. telekommunikáció) fejlesztése lenne a követendő irány.

Szerintük nem kétséges, hogy a humán infrastruktúra fejlesztése fajlagosan a legolcsóbb és leghamarabb jelentkeznek az eredményei is, ennek ellenére a gazdaságpolitika továbbra is az extenzív növekedésben látja a kiutat (akkumulátorgyártás erőltetése, amelyhez vendégmunkásokat hozna be). Habár ez rövid távon erőteljesen képes növelni a GDP-t, tovagyűrűző hatása kicsi, ami a korábbi gumiabroncs-gyártás felfuttatása után már kiderült. Ez viszont konzerválja a hazai jövedelmi szinteket, ezért az életszínvonal jelentős javulása sem várható hosszabb távon, áll a GKI friss jelentésében.

(Nyitóképünkön az épülő gödi akkumulátorgyár látható.)