Mióta az internet az életünk részévé vált, okostelefonunkon böngészünk. Ezért gyakran azonosítjuk a könyvtárakat a Google előtti világgal, analóg keresőmotoroknak tekintve az intézményeket. – Az internet és a könyvtár összekapcsolása és a két fogalom ütköztetése logikus, hiszen régen ebben a funkcióban valóban csak könyvtárak voltak, és a tudáshordozók is értelemszerűen a különböző nyomtatványok voltak – fejtette ki dr. Tóth Máté, a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár igazgatója, aki szerint ezt a képet maguk a könyvtárak kezdték el erősíteni. – Néhány évtizede információszolgáltató intézményekként tekintünk a könyvtárra, hiszen nem csak könyvetek lehet kikölcsönözni, hanem számos más funkció is elérhető itt.
A közkönyvtárakat és a tudományos könyvtárakat Tóth Máté fontosnak találta egymástól megkülönböztetni. – A közkönyvtár (amilyen a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár is) elsősorban lakossági igényeket hivatott kielégíteni. Ezek közé sorolható a szépirodalom fogyasztása, a szórakozás, kikapcsolódás, a művelődés igénye, mindemellett a közkönyvtár feladata az egyre bővülő helytörténeti gyűjtemény kezelése. Ezzel szemben a tudományos könyvtárak számára – főleg az utóbbi évtizedekben – a tudományos információs szolgáltatások kerültek a középpontba. Ezeknek a könyvtáraknak a használói javarészt olyanok, akik a tudományos kutatásban érdekeltek. Az információ könnyen kereshetősége miatt itt rendkívül fontos a digitalizált tartalom. Ezekben a könyvtárakban több olyan adatbázis is elérhető, amihez egyébiránt a neten fizetős felhasználói fiók szükséges – sorolta az igazgató.
A kérdésre, mi az az információ, amit még mindig érdemes a könyvtárban keresni, Tóth Máté úgy válaszolt: – Ha valaki el szeretne merülni egy témában, mélyebb és sokrétűbb ismeretanyagra van szüksége, akkor mindenképpen érdemes könyvtárba menni. Jellemzően a kutatók számára hasznos ilyen szempontból a könyvtár, de hallgatók, diákok is ugyanúgy igénybe veszik a bibliotékákat. A könyvtár nem csak passzívan elérhetővé teszi az adott dokumentumot, hanem egyrészt rendszerez, másrészt a dolgozó által segítséget nyújt az információkeresésben, megtanít keresni. – A ma embere Google-használó, napi tevékenységeink közé tartozik a keresés, a böngészés. Viszont a webes keresők találatait nem ellenőrzi igazán senki, nem tudhatjuk, az információ hiteles forrásból származik-e, továbbá azt sem tudjuk, hol kell keresni azt.
Mivel az információ valóban kiszabadult a könyvekből és a könyvtár már nem kizárólagosan tölti be azt az eredeti funkcióját, amit az internet elterjedéséig betöltött, ezért ezek az intézmények igyekeznek közösségi terekként is szolgálni. – Ebben sok minden összpontosul, például a szentendrei könyvtár névadójának, Hamvas Bélának a bútoraiból rendeztünk be Hamvas-olvasósarkot – mesélte a könyvtáros. – Nem kell azt gondolni, hogy ez egy irodalmi emlékhely, bárki használhatja, sőt, szeptemberben tartottunk ott bórkostolót, hiszen a szerző egyik legnépszerűbb könyve, A bor filozófiája remek keretet adott az eseménynek. – Tóth Máté azt gondolja ennek is helye van a könyvtárban, ahogy ismeretterjesztő programoknak is, például Szomoru Miklós pilisszentkereszti influenszer-biokertész előadásának. – Igyekszünk hangsúlyozni az itt élők felé: a könyvtár nem egy elit hely. A közkönyvtár nyitott tér, ahol egyszerre van jelen a társadalom minden rétege. Van, akinek számítógépe sincs, és az álláskereséshez kell segítséget nyújtanunk, de van, aki a nemesi családfáját kutatja. Bár javarészt az értelmiségiek járnak könyvtárba, nem tagadhatjuk el, a kikölcsönzött könyveink jelentős hányada könnyű irodalom – mondta.
Tóth Máté rendszeresen tapasztalja, hogy az emberek olyan könyveket vesznek ki, amik változatos témákról (például macskatartásról, egészséges életmódról, kertápolásról) szólnak, tehát a mindennapi élethez szükséges gyakorlati tudnivalókhoz is igénybe vesznek nyomtatványokat. Nyilván rengeteg tanács található az interneten is, de akár azt is tapasztalhatja a téma iránt érdeklődő, hogy az interneten egymásnak teljesen ellentmondó cikkek és tippek vannak, emiatt nyúl egy átfogóbb kézikönyvért. Sokan vesznek ki útikönyveket is, mert praktikusabb, mint a netről összegyűjteni az ismereteket egy-egy utazás során. – A szerzői jog miatt mindent nem lehet elérni szabadon a weben – hangsúlyozza az igazgató. – A szépirodalmi művek igen jelentős százaléka ugyanakkor a könyvtárban (és a boltokban) elérhető.
A felvetésre, miszerint az emberek nem olvasnak vagy kevesebbet olvasnak, dr. Tóth Máté úgy reagált: – Ez szászázalékban nem állja meg a helyét. Én inkább úgy látom, hogy a hagyományos könyvolvasás – tehát az, hogy egy könyvet elejétől a végéig elolvasunk – szokása visszaesett, nem olyan sokkal, a hatvanas évekhez képest nagyjából húsz százalékkal. A mérések azt igazolják: a diplomások körében felülreprezentáltak az olvasók, a diplomások aránya társadalmon belül pedig folyamatosan nő, ergo akár nőhet az olvasók száma is. Valamiért sokkal drámaibban értékeli a helyzetet az átlagember. Előfordult olyan is, hogy megkérdezték, miért dolgoznak még mindig könyvtárosok, hiszen az emberek nem olvasnak. Erre egyszerűen annyit mondtam: menjenek csak be akár a szentendrei könyvtárba, és láthatják, milyen sorok vannak az olvasószolgálati pultnál, a budapesti könyvtárhálózat látogatottságáról nem is beszélve.
A szakember szerint a könyvek szeretetében, a hozzájuk való ragaszkodásban közrejátszik az is, hogy tárgyként is fontosak. Bár nagyon praktikus az ekönyv-olvasó, nincs színe, szaga, formája. – Számomra az ebook használatából a lapozás élménye hiányzik, egy könyvben jobban lehet tájékozódni. Bár erre nincsenek kutatások, szerintem az is számít, hogy egy könyv esetén akár arra is emlékszem, az elején, közepén vagy a végén volt egy adott mondat, amire felfigyeltem, a jobb vagy a baloldalon, a lap tetején vagy az alján. Ezt az élményt, a memória számára annyira fontos vizualitást és térérzékelést biztosan nem tudja megadni az ebook – vélte.