A Spotify Wrapped (azaz a minden felhasználó egyedi zenehallgatási statisztikáiból készített, személyre szabott évösszegző) alig egy évtizede létezik. Mikor indult, még nem is ez volt a neve, egyszerűen „Year in Music”-ként futott. Ennek ellenére ma már olyan masszív hagyománya és népszerűsége van, hogy a Spotify éves összefoglalóját övező várakozást szerénytelenül a választási eredmények kihirdetése és a karácsonyi ajándékok megérkezése előtti izgalom ötvözetéhez hasonlította a vállalat New York-i marketingosztályának vezetője.

Én ennyire biztos nem izgultam. Sőt azt sem feltételeztem, hogy lesz bármi meglepő a saját összefoglalómban, tekintve, hogy nyár eleje óta az egyik kedvenc előadóm, Hozier év végi koncertjére készültem az idén megjelent albuma (és úgy általában a teljes eddigi diszkográfiája) rongyosra hallgatásával.

Ehhez képest kiderült, hogy az öt állítólagos kedvenc zenei műfajomból legalább kettőről azt sem tudom, hogy mi fán terem.

Az egyik ezek közül a „POV: indie” volt, ami annak ellenére, hogy a Spotify szerint idén a világ 25. legnépszerűbb zenei műfaja volt, másoknak is okozott némi fejtörést. Szépen illusztrálja az enyémnél valamivel hevesebb meglepődést nemcsak az, ahogyan az alábbi TikTok-videóban üvöltözi egy random felhasználó, hogy

Mi a f*szom az a POV: indie? POV: indie? Mi a f*szt jeleeeeeent?

de az is, hogy ezt a videót egyetlen nap alatt több mint 3,6 millióan látták és közel nyolcszázezren lájkolták.

@inbreeding

Spotify wrapped is full of LIES I just dont beleive it

♬ original sound - sasha

Ha valaki szeretne ennél kevésbé empirikus adatot is látni, az megnézheti, hogyan ugrott meg az egész világon azoknak a száma, akik ugyanerre a kérdésre a Google segítségével próbáltak választ találni azután, hogy szerdán megjelent a Spotify 2023-as évösszegzője:

Azt magamtól is sejtettem, hogy a POV előtag a személyes nézőpont jelölésére használt netes szlengből eredhet. Azóta kitartó netezéssel annyit sikerült leszűrnöm, hogy ez az indie-nek az az alműfaja, amely a lo-fi és a hálószobapop jegyeit is magán viseli, miközben a gyártását és a promócióját is a „csináld magad”, független attitűd jellemzi. Ami valahol vicces, mert nem olyan régen az indie önmagában is a nagy lemezkiadóktól való függetlenséget jelentette, de később elkezdték bizonyos hangzásvilággal azonosítani, amit már a kiadók is márkázni kezdtek, így vált műfajjá.

A Spotify, és általában a streamelés alapvetően formálja át nemcsak azt, hogy mikor és milyen zenét hallgatunk, de azt is, hogy ezt hogyan címkézzük fel. Márpedig a streamingszolgáltató évről-évre több száz új (al)műfajt kategorizál: az adatbázisában három éve nagyjából 5 ezer különböző műfaji besorolás szerepelt, idén már több mint 6 ezer ilyen címkéje van.

A nyilvános adatbázis, amivel visszafejthetőek a Spotify műfajszörnyei

Azoknak az olvasóknak, akik azért kattintottak, hogy a saját 2023-as Spotify Wrappjükben szereplő furcsa műfajokat végre megértsék, van egy jó és egy rossz hírem. A rossz, hogy mivel csak 2023-ban több mint 300 új kategória került bele a Spotify adatbázisába, valószínűleg egy könyv sem lenne elég arra, hogy legalább felületesen megmagyarázzuk, azok mit jelenthetnek.

A jó viszont az, hogy van egy díjnyertes, több mint tíz éve frissülő netes adatbázis, ahol bárki visszafejtheti az ízlését. Az Every Noise at Once elnevezésű gigantikus, interaktív szódiagram tartalmazza a Spotify összes műfaji kategóriáját itt:

Every Noise at Once

Every Noise at Once scanlist playlist 2023 more

Ezek között a kategóriák között lehet Ctrl + F billentyűkombinációval keresni, és ha megvan a megérteni kívánt műfaj, rá is lehet kattintani. Kattintás után megjelenik egy csomó olyan művész, akit ide sorolhatónak tekint a Spotify, és kirajzolódnak azok a további műfajok is, amikkel az adott kategória átfedésben van. Ezek aztán újból kattinthatóak.

Szótári műfajdefiníciót persze ez az adatbázis sem ad, de jó eséllyel segít megtalálni, hogy kik lehettek azok az előadók, vagy mik lehettek azok a számok, amik miatt egy-egy általunk korábban sosem hallott műfaj lett a Spotify szerint a kedvencünk. (Esetemben nem túl meglepő módon, az idén agyonhallgatott kedvenc előadóm a POV: indie műfaj egyik húzóneve.)

Az biztos, hogy hosszú órákra elnyelhet bárkit ez a nyúlüreg, ha egyszer elkezdi kattintgatni. Akinek a sok-sok böngészés után csak még zavarosabb, hogy mi mit jelenthet, és olyan életszerűtlennek találja a rendszert, mintha az egészet mesterséges intelligenciával írták volna, az nem is jár messze a valóságtól.

Honnan jön ez a sokezer műfaj?

A zenei műfajok már az online világ előtt is "virtuális közösségekként" működtek. "Megadták azt az érzést, hogy vannak mások is, akik ugyanazokat a lemezeket hallgatják, vagy ugyanolyan zenét csinálnak, mint te, már jóval az internet előtt" - magyarázza Kelefa Sanneh amerikai újságíró és zenekritikus a BBC-nek.

Emellett tagadhatatlanul fontos szerepe volt a könnyűzene értékesítésében is az ilyen típusú kategorizációnak. A nagy lemezkiadóknál a marketing gyakorlatilag a piac műfaj szerinti felosztásán alapult, de például a rádiók is ezen keresztül tudtak maguknak arculatot építeni: ha ráálltak egy szűkebb közönség kiszolgálására, akkor elkötelezettebb hallgatótábort voltak képesek építeni.

AFP / MARTIN BARRAUD/CAIA IMAGE/SCIENC

Szóval naiv dolog lenne azt gondolni, hogy „régen minden jobb volt”, a zenei műfajok alulról jövően, organikusan alakultak egészen addig, amíg csak lemezen, kazettán, vagy épp CD-n jutottak hozzá az emberek a kedvenceikhez. De az ebből az időből származó műfajelnevezéseket általában vissza lehetett vezetni, egy-egy adott mozgalomra, előadóra vagy épp kritikusra.

Ma viszont az online zenefogyasztásban is a bőség zavarát éljük: naponta nagyjából 100 ezer új számot töltenek fel a Spotifyra, ennyi zenét pedig képtelenség emberi ésszel kategorizálni, itt jönnek be a képbe a streaming platformot naggyá tevő algoritmusok, és a mesterséges intelligencia. Gépi tanulással ugyanis ebben a hatalmas zenei katalógusban olyan zenehallgatási mintázatokat is meg lehet látni, amelyek az analóg világban még virtuálisan sem értek volna soha össze.

Ennek az elmúlt évekből a leghíresebb példája az Escape Room műfaj, amit a Spotify adatalkimistája (vagyis adatelemzéssel foglalkozó szakértője), Glenn McDonald nevezett el. A streaming platformnál 2016-ban figyeltek fel arra, hogy a zenehallgatási szokások szerint van egy olyan metszete különböző, gyakran eleve rétegműfajoknak (például a hyperpopnak, alternatív R&B-nek és az indie soulnak), amelyeknek az összetartozóságát nem lehetett megmagyarázni a létező műfaji kategóriák alapján. A Spotify ide sorolja például Lizzót és Anderson Paakot.

Ahogy az a Google keresési trendjeiből is látszik, ez az elnevezés a 2020-as Spotify összefoglaló után kezdte el izgatni az embereket. Aztán évről-évre november/december tájékán bukkant fel újból, nyilván hasonló okokból.

Ha még régebbre visszamegyünk, akkor rátalálhatunk a Mumford & Sonst és a Lumineerst is magában foglaló „stomp and holler” (szabad fordításban „toporzékolós-kiabálós”), szintén Spotify alkotta műfajra, aminek a megszületését 2014-ben így magyarázta McDonald:

Mivel soha korábban nem állt még rendelkezésre annyi adat az emberek zenehallgatási szokásairól, mint amennyivel a Spotifynál dolgozunk, olyan csoportosulásokat találunk, amelyeket egyébként valószínűleg nem tudnánk elkülöníteni, és ezért korábban nem is gondoltunk volna arra, hogy megnevezzük őket.

Szükség van néhány szóra

"Attól, hogy elnevezik még nem lesz műfaj." Ez a leggyakoribb kritika, amit dühös kommentelőktől kezdve, a magasanképzett zenekritikusokon át a címkézést visszautasító zenészekig bezárólag egyre többen fogalmaznak meg a Spotifynál gombamójára szaporodó zenei kategóriákkal kapcsolatban. De ha megnézzük az adatalkimista, műfajcsináló McDonald már idézett, 2014-es eszmefuttatását, jól látszik, hogy igazából sem neki, sem a Spotifynak nem az a célja, hogy a zeneelméletet, vagy a korábbi műfaji besorolást írja felül.

Simán lehet velünk vitatkozni, és azt állítani, hogy amit mi kitalálunk, az nem egy műfajt nevez meg. Tényleg. Nekünk nincs filozófiai vagy taxonómiai programunk, csak rendelkezünk a zenék olyan csoportjaival, amik fantasztikusak (általában bizonyos emberek számára), és szükségünk van néhány szóra, amit címkeként használhatunk egy térképen, vagy címként a lejátszási listákon.

Most, csaknem egy évtizeddel később, Sara Sesardic, a Spotify egyik vezető szerkesztője azt magyarázta a BBC-nek, hogy mivel a művészek egyre szabadabban mozognak a műfajok között, egyre képlékenyebb a műfajok megnevezése is. De ha ez így van, akkor minek ragaszkodni a címkézéshez?

Facebook / Spotify

A Spotify azt állítja, hogy a legjobb felhasználói élményt akarják biztosítani, és csak az emberek igényeire reagálnak az egyre újabb műfajmegnevezésekkel. Az egész Spotify Wrapped kampány sokat elemzett zsenialitása abban áll, hogy a zenehallgatási szokásainkat hízelgő statisztikákként, sőt általunk elért eredményekként tálalja. Ezeket aztán egyetlen kényelmes kattintással tovább oszthatjuk, hogy így is építsük az online személyiségünket a közösségi médiában. Mi pedig önként és dalolva reklámozzuk ezzel a streaming platformot.

Márpedig minél homályosabbak az állítólagos kedvenc zenei műfajaink, annál különlegesebbnek érezhetjük magunkat.

Ebből a szempontból az sem baj, ha az ember értetlenül áll az ízlésére aggatott címkék előtt, akkor majd posztolja viccesen, vagy ironikusan, vagy azért, hogy az ismerősei segítsenek neki visszafejteni, hogy mi mit jelenthet. A lényeg, hogy addig pörögjön a Spotify neve, és ha lehet, továbbra is ott hallgassuk a zenéinket.