¬ Igaz, hogy karácsony előtt többen jelentkeznek be szexuálpszichológushoz, mint az év más időszakában?

Október végétől felerősödik az érdeklődés a terápia iránt, majd március végétől csökken. A téli időszakban többet vagyunk egy fedél alatt. A korai sötétedés miatt a hangulatunk is rosszabb. Ilyenkor kisebb dolgok miatt is jobban egymásnak feszülnek a párok, a hétköznapi viták felerősödnek. Könnyen ajtócsapkodásba vagy egymás minősítgetésébe fajulhatnak a helyzetek.

¬ Férfiak vagy nők fordulnak inkább önhöz?

Nagyjából hasonló arányban. Gyakori, hogy valaki egyedül jön, de arra kérem, hogy hozza el a párját is, mert együtt könnyebben, gyorsabban találunk megoldást. A szexterápiában az a jó, hogy nem tart évekig, viszonylag gyorsan lehet haladni. A feladat minél hamarabb jó szexuális életet biztosítani annak, aki megkeres a problémájával. Nyilván van olyan is, hogy ki kell borítani a régi csontvázakat a szekrényből, akkor hosszabb a folyamat.

¬ Japánban kezdte komolyan érdekelni a szexualitás tudománya. Miért pont ott?

Esténként főleg férfiközönség előtt énekeltem egy karaokeklubban. Az éneklés mellett beszélgetni is kellett a vendégekkel, akkor jöttem rá arra, hogy velem szívesen megosztják akár a szexuális problémáikat is. Még nem voltam szakértője a témának, mégis sok esetben tudtam használható tanácsokat adni. Így jött az ötlet, hogy szexuálpszichológus akarok lenni.

¬ A gésák kultúráját is tanulmányozta. Ez miért kezdte foglalkoztatni?

A klub vezetője, ahol énekeltem, egykor maga is gésa volt. Mindig kiválasztott magának egy kedvencet, akivel elvonult a szobájába angolul beszélgetni. Ilyenkor nagyon érdekes történeteket mesélt magáról és a férfiakról, és közben ikebanákat készítettünk az asztalokra. Még most is libabőrös leszek, ha erre gondolok, mert igazi kiváltság volt, hogy engem választott, és kettesben töltötte velem az idejét. Nagy hatással volt rám abban is, hogy szexuálpszichológus legyek.

¬ Régi közhely, hogy a magyarok nem szívesen fordulnak pszichológushoz, pláne szexuálpszichológushoz. Ez még igaz?

Nem tudom, hiszen akik hozzám jönnek, már eldöntötték, hogy szeretnének erről beszélni, és jól is teszik, mert kutatások szerint minden harmadik magyarnak van valamilyen szexuális problémája. Ugyanakkor összesen 47 szexuálpszichológiai szakpszichológus van az országban, nem is bírnánk el sokkal több megkeresést.

¬ Több ezer konzultációs órával a háta mögött van olyan, ami még meg tudja lepni?

Néha úgy érzem, már mindent hallottam, de mindig van új a nap alatt. Nem vagyok az a csendben bólogató típus, inkább visszajelzős, konfrontatív pszichológus vagyok. És szeretek humorizálni is, sokat nevetünk az órákon. Nem kinevetjük a nehéz helyzeteket, inkább így oldjuk a feszültséget. A szexterápiás órák általában kifejezetten jó hangulatúak, ez ellazítja az embereket, könnyebben megnyílnak.

¬ Ha egy dolgon változtathatna, amivel sokat segítene a szexuális problémákon, mi lenne az?

Visszaállítanám a pornónézési lehetőségeket a régi, VHS-kazettás verzióra. A pornó önmagában nem veszélyes, de az, hogy a mai világban egyetlen kattintással azonnal több tucat videó tolakszik a felhasználók agyába, a legnagyobb veszély a párkapcsolatokra nézve. Egyre magasabbra kerül az ingerküszöb, előfordul, hogy valakinek már a meglévő tartalmak sem elég intenzívek, így felgyorsítva nézi őket. Tiltani nincs értelme, de küzdelmesebbé tenném a hozzáférést.

¬ Részt vett a WHO szexuális felvilágosító programjának magyarra fordításában. Mennyire van most lehetőség az iskolákba vinni ezt a programot?

Semennyire, elég szomorú helyzetben vagyunk. Általános iskolás gyerekek szüleinek privát felvilágosítást tartok arról, hogyan kezeljenek bizonyos helyzeteket, például a gyerekeik internethasználatával, a gyerekek közötti interakciókkal kapcsolatban. Itt ülnek nálam a szülők tízen, tizenketten, és saját zsebből fizetnek azért, ami akár az iskolában is megtörténhetne.

¬ Kamasz lányai vannak. Az ő nevelésükben előny vagy hátrány, hogy az átlagos szülőknél jóval többet tud a mai tinédzserek szexuális szokásairól?

Egyfelől öröm, másfelől átok. A lányaim a WHO által javasolt lépések szerint kaptak felvilágosítást, ezért az általános iskolában a korosztályuknál többet tudtak, előfordult, hogy ők világosították fel az osztálytársaikat. Ebből adódtak érdekes helyzetek. Az egyik lányom például szólt, amikor egy tízéves kisfiú csoportszexet mutatott a mobilján a többi gyereknek. A lányom tudta, hogy ilyenkor azonnal jelezni kell az anyjának.

¬ Az LMBTQ-emberek elleni propaganda hogyan csapódik le az ön praxisában?

Úgy, hogy például nem merek könyvet írni, mert cenzúráznom kellene magamat. Nem írhatnám bele, hogy vannak nem heteroszexuális párok is, és nekik is van szexuális életük, problémáik. Ha ezt is beleírom, akkor talán ki sem adják. Egyik kolléganőmnek mostanában jelent meg könyve, amiből ki kellett vennie több mint ötven, a melegekre vonatkozó oldalt. Másfelől egyre több meleg kliensemtől hallom, hogy el akar menni az országból. ¬ Matalin Dóra