Computers in libraries. – Westport (Calif.), 1989-

34. (2014) 5., p. 26-28.

A könyvtárak arra törekszenek, hogy erőforrásaikat prioritásaiknak megfelelően osszák fel. A megfelelő egyensúly megteremtése nem egyszerű. A szerző néhány problémára hívja fel a figyelmet.

Hagyományosan a könyvtári dokumentumok hordozói és formátumai határozzák meg, hogy egy-egy intézménynek milyen részlegei vannak, és mekkora a feldolgozó kapacitása. Jóllehet a legtöbb felsőoktatási könyvtárban már a költségvetés 70–90%-át elektronikus forrásokra fordítják, a munkatársak panaszkodnak, hogy aránytalanul nagy erőfeszítéseket kell tenniük a nyomtatott dokumentumok feldolgozása érdekében, hiába csökkent a mennyiségük.

A felsőoktatási könyvtárakban a kölcsönzés és könyvtárközi kölcsönzés meredeken visszaesett, a közkönyvtárakban ugyanakkor a nyomtatott dokumentumok kölcsönzése továbbra is jelentős arányú.

Az integrált rendszereket négy évtizeddel ezelőtt a nyomtatott gyűjteményekhez igazodva tervezték meg. A könyvtárak szervezete is visszatükrözte az integrált rendszerek moduljait. Időközben a felsőoktatási könyvtárak szinte teljességgel áttértek arra, hogy folyóirataikat csak elektronikus formátumban fizetik elő, az integrált rendszerek viszont ennek adminisztrációját nem tudják kezelni. Olyan új feladatok is megjelentek, mint az egyes előfizetésekhez tartozó licencek kezelése, az egyes csomagokban szereplő címek nyilvántartása, a hitelesítés megoldása. Az integrált rendszerek nem képesek szolgáltatni az e-folyóiratok használati adatait sem az előfizetési döntésekhez.

Kiváltásukra számos ún. elektronikus forrásokat kezelő rendszer jelent meg; egyesek kereskedelmi forgalomban kaphatók, mások saját fejlesztésűek. Figyelemre méltó, hogy e rendszerek egy részének fejlesztése a későbbiekben leállt, továbbá eleve viszonylag keveset adtak el belőlük az integrált rendszerekhez képest. Úgy tűnik, hogy a könyvtárak táblázatok, jó esetben adatbázisok és más, házi módszerek segítségével igyekeznek kezelni és nyomon követni e-forrásaikat.

A nyomtatott és az elektronikus forrásokat a könyvtárak külön platformon kezelik, ami nem helyes. A piacon már megjelentek olyan könyvtári szolgáltatási platformok, amelyek szakítanak az integrált rendszerek hagyományaival, és a források kezelésének sokkal összetettebb modelljét képviselik. Számos előnye van annak, amikor egy alkalmazás képes a legkülönbözőbb dokumentumtípusokkal kapcsolatos funkciókat kezelni. Mindenki ezzel dolgozhat, tekintet nélkül arra, hogy milyen gyűjtemény tartozik a felelősségébe. A rendszer outputja is mindent tartalmaz, amire szükség van. Ugyanakkor nem minden probléma oka az integrált rendszer, és nem mindenre jelent megoldást a könyvtári szolgáltatási platform sem. Sok könyvtárnak nem is telne arra, hogy hirtelen drasztikus váltást hajtson végre. Akár van ilyen váltás, akár a meglévő rendszer kiigazítására kerül sor, egy dolog biztos: meg kell oldani az elektronikus és nyomtatott források közös kezelését.

(Hegyközi Ilona)