American libraries. – Chicago (Ill.), 1970-

45. (2014) 11/12., p. 40-44.

Az USA-ban a statisztikák szerint 610 ezer a hajléktalanok száma. Kétharmaduk hajléktalanszállón vagy átmeneti szálláson lakik. A könyvtárakat sok hajléktalan használja menedékként, mivel – ahogy mondják – ott nem számít, hogy ki hogy van öltözve, és van-e pénze. A hajléktalanságnak három csoportja létezik: a helyzetből adódó, az ideiglenes és a krónikus hajléktalanság; az utóbbi kategóriába esők száma nem éri el a 18%-ot. A könyvtárak számára ugyanakkor ez a csoport jelenti a legnagyobb kihívást, mivel nemcsak szegények, hanem nagyon elszigetelten, segítők és támogatók nélkül élnek.

A hajléktalanok könyvtári ellátása összetett feladat. A könyvtárak egyrészt arra törekszenek, hogy nyitottak és vonzóak legyenek, másrészt arról is szeretnének gondoskodni, hogy mindenki biztonságban és kényelmesen érezze magát. A hajléktalanokat igyekeznek nem megbélyegezni vagy bűnözőknek tekinteni. A hajléktalanok jogairól szóló jogszabály szerint nem szabad megtagadni tőlük a közösségi terek használatát pusztán a lakáskörülményeik miatt. Figyelembe kell venni azt is, hogy életvitelük miatt járnak nagy szatyrokkal. Az előírt viselkedési szabályokat a legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy „nem szabad olyasmit tenni, ami másvalakit akadályoz a könyvtár használatában”.

A hajléktalanok sok esetben társadalmilag és fizikailag is hátrányos helyzetűek. Napközben tartózkodnak a könyvtárban, egyfajta menedékhelynek tekintik. A könyvtárak más intézményekkel együttműködve is szolgáltathatnak számukra. Ha a hajléktalanok valamilyen problémával fordultak a könyvtárakhoz, korábban egyszerűen továbbküldték őket, mára viszont a könyvtárak már elnyerték a hajléktalan közösség bizalmát, és jóléti szolgáltatásokat nyújtanak számukra. A hajléktalanok igényeiről legjobban maguktól a könyvtárba járó hajléktalanoktól lehet tájékozódni.

A cikkben példák szerepelnek több könyvtár gyakorlatából. A Chicagói Városi Könyvtár használati szabályzata például tiltja az alvást, a céltalan lézengést, a fürdést a WC-ben, a nagy szatyrok behozatalát. A használók panaszai tették ezt az intézkedést szükségessé. Ha valakit a szabályok megszegéséért figyelmeztetnek, még kap egy második esélyt arra, hogy betartsa a viselkedési szabályokat. A San Franciscó-i Városi Könyvtár volt az első amerikai közkönyvtár, amely pszichiátriához értő szociális munkást alkalmazott. Később négy egészségügyi és biztonsági tanácsadót is felfogadtak, akik korábban mind hajléktalanok voltak. E munkatársak a könyvtár nagytermében minden hónapban olyan vásárokat tartanak, ahol különböző eszközöket és szolgáltatásokat lehet igénybe venni (szemüveg, oltás, cipő, hajvágás). A könyvtári munkatársak segítenek a lakás- és álláskeresésben, az étkezési jegyek beszerzésében. Az említett könyvtár lobbizással megszervezte, hogy a városi buszokból átalakított mozgó zuhanyozók egyike a központi könyvtár mellett álljon meg. A Madisoni Városi Könyvtár felújítása során úgy helyezték el a számítógépeket, hogy illetéktelen ne lássa, ki mivel foglalkozik. A gyűjteménybe bevettek a szegénységgel és a hajléktalansággal kapcsolatos műveket is.

Az Amerikai Könyvtáros Egyesület (ALA) „Könyvtári szolgáltatások a szegények számára” című állásfoglalásában kimondja, hogy a közkönyvtárak biztosítják, hogy a szegény emberek élhessenek demokratikus jogaikkal. Kapcsolatot teremthetnek a világgal, tájékozódhatnak annak eseményeiről, állást és lakhatási lehetőséget kereshetnek. A könyvtárban a rászorulók segítséget is kaphatnak egészségügyi, pszichológiai és szenvedélybetegségekkel kapcsolatos problémáik megoldásához.

Az ALA azt ajánlja, ne legyen szükség állandó lakcímre a könyvtári kölcsönzőjegy kiváltásához, illetve fogadják el a hajléktalanszállók címeit. Különböző programokat és szolgáltatásokat is kínál a könyvtárak számára, beleértve az elhelyezkedést segítő oktatást is. A könyvtárosok számára előírták, hogy megnézzék a hajléktalanság problémáit tárgyaló videofilmet.

(Hegyközi Ilona)