New review of academic librarianship. – London, 1995-

22. (2016) 1., p. 43-59.

A Maynooth University Library 2015-ben innovációs továbbképzési napot szervezett. A program, amelyen 11 intézmény 61 munkatársa vett részt, három részből állt: a könyvtár bemutatásából, a CONUL (Consortium of National and University Libraries) könyvtárainak bemutatkozásából és egy világkávéházból (ezt tudáskávéháznak is szokták nevezni), amelyet az első két program voltaképpen előkészített.

A világkávéház a részvételi módszerek új generációját képviseli; egy helyen hozzák össze egy bizonyos, a résztvevők mindegyike számára fontos téma megbeszélésére az összes érintettet. A beszélgetések különböző asztaloknál zajlanak, az egyes asztaloknál házigazdák működnek, őket előzetesen kiképzik a módszerről. Nem moderátorai a beszélgetéseknek, hanem köszöntik az újonnan bekapcsolódó résztvevőket, és tájékoztatják őket a beszélgetések addigi lefolyásáról.

A módszer, amelyet 1995 óta alkalmaznak, hét alapelven nyugszik:

1. legyen egy világos cél – ebben az esetben az olvasószolgálatban bekövetkező változások (az önkiszolgálás terjedése és az információtechnológiával kapcsolatos szolgáltatások térhódítása) megvitatása;
2. legyen barátságos a környezet, ahol a beszélgetés zajlik – egy flexibilis oktatási termet rendeztek be a célra: posztereket helyeztek el; az asztalokra firkáláshoz papírterítőket tettek, továbbá írószert és ragasztós cédulákat bocsátottak rendelkezésre;
3. legyen a téma fontos a résztvevők számára – a cél nem az, hogy azonnal megtalálják a válaszokat, hanem hogy megvitassák a felmerülő kérdéseket, és bárki elmondhassa a véleményét; két kérdést tűztek napirendre: melyek az olvasószolgálat jelenlegi kihívásai és lehetőségei, illetve mit lehet tenni, hogy az olvasószolgálati munka folyamatosan magas színvonalú legyen;
4. mindenki hozzászólása számít – a résztvevők meghatározott időközönként költöznek az asztalok között (egyidejűleg legalább három beszélgetés zajlik); az élénk beszélgetések alkalmával mindenki lehetőséget kap arra, hogy megnyilatkozzon, feljegyzéseket készítsen, mondandóját illusztrálja, vagy csak megfigyelje a diskurzust;
5. a módszer révén lehetőség nyílik a különböző nézőpontok találkozására –az egyes asztaloknál más-más intézmények munkatársai ülnek, akik egymást nem ismerik, de az eseményt követően nem ritkán tartós munkakapcsolat jön létre köztük;
6. egymásra figyelés – az asztalok házigazdái azt szorgalmazzák, hogy a résztvevők reflektáljanak a felvetésekre, és előítéletektől mentesen fontolják meg azokat;
7. a program utolsó 20 percében nyílt ülésre kerül sor, a következtetések közös levonására.

Két hét múlva a résztvevők e-mailben megkapták a visszacsatolások összegzését, az eseményről készült fotókból és a feljegyzésekből készült kollázzsal egyetemben. A program értékeléséből kiderült, hogy a résztvevők kedvezően ítélték meg a módszert: gyakrabban és hosszabb ideig is szívesen beszélgetnének fontos szakmai kérdésekről, más könyvtártípusokban dolgozókkal is konzultálnának. Többféle továbbképzést igényelnének, szeretnének többször találkozni és véleményüket megosztani kollégáikkal.

A beszélgetések rávilágítottak a felsőoktatási könyvtárak közös problémáira. Az ír egyetemeken bővül a külföldi hallgatók köre. Az újonnan felvettek közel 7%-a előzetesen jelezte, hogy valamilyen segítségre szorul. Az idősebb korú hallgatók is fokozottan igénylik a könyvtáros segítségét. Gondoskodni kell a nyugdíjba vonuló könyvtárosok pótlásáról és a fiatalításról, a munkahelyi elismerésről. A színvonalas szolgáltatásra való igényt össze kell hangolni a változó használói elvárásokkal. Az olvasószolgálat a könyvtári marketing kulcsfontosságú helyszíne; hatékony marketing viszonylag kevés pénzből is kivihető, például a közösségi média segítségével. A könyvtárosok továbbképzését különböző együttműködési formák és egyesületi keretek között célszerű megvalósítani.

A világkávéház megrendezését követően jelentés készült, amely helyi és országos teendőket és ajánlásokat egyaránt megfogalmazott.

(Hegyközi Ilona)