Journal of library administration. – New York, N.Y., 1980 -

57. (2017) 1-4., p. 282-310.

Az USA-ban 2016-ban készült tanulmány annak kereste az okát, miért töltik egyesek egész pályájukat egy könyvtártípusban, míg mások „vándorolnak”. A kutatók a 30 kérdést tartalmazó kérdőívet 15 USA-beli könyvtári levelezőlistára tették fel. Az értékeléséhez csak az egyetemi, köz- és szakkönyvtárakból érkezett válaszokat vették figyelembe, az iskolai könyvtárakat kizárták.

A könyvtárosképző intézmények tanmenete megalapozza a munkához szükséges jártasságot és gyakorlati ismereteket, ezekre építve lehet szakosodni egyetemi vagy közkönyvtárakba, műszaki vagy nyilvános szolgáltatásokra stb. A mesterképzés során tanultakat minden könyvtártípusban lehet hasznosítani; a hallgatóknak az ALA (American Library Association) a programot a kiválasztott könyvtártípushoz igazítja. A tanulmány célul tűzte ki, hogy meghatározza a munkahely-változtatás irányát és a változtatást gátló tényezőket.

A kutatók azt feltételezték, hogy a könyvtárosok, ha munkahelyet változtatnak is, könyvtártípust nem. A válaszok közül végül 288-at elemeztek, ebből 75 könyvtáros (26%) jelezte, hogy több könyvtártípusban is dolgozott. A válaszadók 82%-ának volt mesterfokú végzettsége, ebből 0,86% az 1960-as években szerezte, a legtöbben (68%) az utóbbi 16 évben. Könyvtártípus szerinti megoszlás: 54% egyetemi, 34% közkönyvtárban, 6% szakkönyvtárban dolgozik. A mesterképzés előtt nem dolgozott könyvtárban 17%, a legtöbben, 31% egyetemi könyvtárban dolgoztak, 7% más munkahelyen (iskolában, egyesületben stb.). A tanulmányok befejeztével 70% csak könyvtárban dolgozott, a többiek egyéb környezetben is. A legtöbb kérdésnél 3 válaszból többet is meg lehetett jelölni, és volt "Egyéb" sor is. A változtatásról adott válaszokból az következik, hogy közkönyvtárakból kétszer olyan szívesen mennek egyetemi könyvtárba, mint fordítva; az egyetemi könyvtárosok viszont háromszor inkább mennek szakkönyvtárba, mint közkönyvtárba. 200 válaszadó jelezte, hogy változtatna, náluk az első helyre a szakkönyvtárak kerültek (40%), majd a köz- és egyetemi könyvtárak, 6% teljesen más környezetet választana.

A motivációt elemezve azt találták, hogy előnyben részesül az egyedülálló, speciális könyvtári környezet. Azok közül, akik egyetemi könyvtárba mennének dolgozni, okként sokan a tanítást jelölték meg első helyen, a közkönyvtárat választók a nyilvános szolgálatot, a szakkönyvtárat választók pedig a speciális tartalommal végezhető munkát. További kérdések voltak: Milyen könyvtártípusba nem mennének? (Ugyanakkor 43% bárhová elmenne.) Miért nem mennének a megjelölt könyvtártípusba? (Itt az "Egyéb" kategóriába került az üzleti kultúra és a profit iránti érdektelenség, a városi munkahely.) Akik nem változtatnának könyvtártípust, első helyen a munka magas szintű ismeretét jelölték meg, ezt követte az olvasók típusa, az alkalmasság, a fizetés és a földrajzi elhelyezkedés.

A 75 fő, akik eddig is több könyvtártípusban dolgoztak, a változtatás okaként az egyedülálló lehetőséget, a fizetést, a földrajzi elhelyezkedést jelölték meg, az "Egyéb" kategóriába került a költözés, a pozíciószerzés és a rugalmas munkaidő-beosztás. Nekik egy listából azt is ki kellett választaniuk, mit tanácsolnak azoknak, akik változtatást terveznek, és akik új környezetbe kerülnek.

Összefoglalva: a könyvtárosok mozognak a könyvtártípusok között. Több esetben érkeztek egymásnak ellentmondó, sztereotípiákkal és előítéletekkel indokolható válaszok. A technológia és a használói igények változása hatással van a hagyományos könyvtárosi szerepre, tény a munkaerő-létszám csökkentése, a korai nyugdíjazás. Az üres álláshelyek betöltésénél a könyvtárak sokszor csak tapasztalt szakembereket vesznek fel. Az állásváltoztatást sokszor akadályozzák az egyének által vélt gátak és az alkalmazási eljárás, vagyis sokan eleve nem is próbálnak új pályázatot beadni.

(Viszocsekné Péteri Éva)