Journal of web librarianship. – Binghamton (N.Y.), 2007-

12. (2018) 1., p. 28-45.

Több olyan webes szolgáltatás is létezik, amely képes előre meghatározott kulcsszavak, URL-ek vagy más azonosító adatok alapján rendszeresen listát előállítani a világhálón felbukkanó legfrissebb releváns tartalmakról. Ezek közül talán a Google Értesítő a legismertebb. A szolgáltatás felületére bejelentkezve megadhatunk kulcsszavakat, URL-eket, és beállíthatjuk, hogy milyen típusú tartalmakra vagyunk kíváncsiak (hírek, blogok, könyvek stb.). Ezt követően a szolgáltatás meghatározott időközönként automatizált keresést hajt végre a világhálón és listát állít össze számunkra az általa relevánsnak vélt találatokról. A Google Értesítőnek nemcsak magánemberként vehetjük hasznát, hanem vállalkozások, intézmények is profitálhatnak belőle, hiszen folyamatosan nyomon követhetik, hogy milyen kontextusban írnak róluk és mely felületeken használják fel az általuk közzétett tartalmakat (pl. képeket).

A tanulmány annak a kutatásnak az eredményeit részletezi, amely azt hivatott meghatározni, hogy a Google Értesítő milyen pontossággal használható az egyes kulturális intézményekről szóló tartalmak felkutatására. A vizsgálatban részt vevő amerikai egyesült államokbeli kulturális intézményeket véletlenszerűen választották ki az ArchiveGrid adatbázisából, ám ez a megoldás – mint utólag kiderült – nem bizonyult jó ötletnek, mert a véletlen folytán az ismertebb intézmények felül voltak reprezentálva a kisebb intézményekhez képest. A kutatás elején öt fő kérdést tettek fel: 1.) milyen pontos a szolgáltatás? 2.) mely intézménytípusok profitálhatnak belőle? 3.) milyen tartalmak várhatók a szolgáltatástól? 4.) mi a feltárt publikációk legjellemzőbb műfaja? 5.) használható-e a szolgáltatás az átvett képek felkutatására?

A vizsgálat négy hétig tartott, ez idő alatt a Google szolgáltatása napi rendszerességgel összeállított egy-egy listát. A kapott találatokat több csoportba sorolták: „téves találat”, „spam”, „a kapott URL nem elérhető”, „fizetett hirdetés”, „az intézmény saját online áruháza”, „az intézmény saját oldala a közösségi médiában”, „az intézmény saját weboldala”, „társintézményen megjelenő találat”, „kép”. Miután megtisztították a találati halmazt az irreleváns tartalmaktól, egy szoftver és online szótárak, ontológiák segítségével címkékkel látták el valamennyi tartalmat (pl. „kiállítás”, „esemény”, „finanszírozás”). A Google Értesítő az előzetesen kiválasztott 66 kulturális intézményről összesen 3103 találatot gyűjtött össze, amelyek közül 893 bizonyult használhatónak, a többi vagy téves volt – tehát nem jelent meg benne egyik megfigyelt intézmény sem –, vagy az egy hónapos vizsgálati időtartam után már nem élt a kapott URL (ami nem a szolgáltatás hibája). Ez azt jelenti, hogy a találatok 29%-a volt használható, viszont a kifejezetten téves találatok aránya csak 10% volt, így kijelenthető, hogy a Google szolgáltatása aránylag pontos. Megállapítható, hogy azok a találatok, amelyeket a szolgáltatás az intézmény neve, és nem a honlapjának URL címe alapján azonosított be, jóval kevésbé voltak pontosak. Továbbá messze a múzeumokról szólt a legtöbb releváns találat (59%): főként a kiállításaik és más rendezvényeik kapcsán írtak róluk.

Talán nem meglepő módon, a találatok 40%-a hírportálokról származott, azon belül 77% volt a helyi hírforrások aránya. Az egyes kulturális intézményektől származó képek felkutatására tett kísérletnek is lett eredménye: a vizsgálat időtartama alatt a szolgáltatás 138 olyan képet azonosított a világhálón, amely a 66 megfigyelt intézmény valamelyikétől származik; a legtöbb képet a közösségi médiában használták fel.

A Google Értesítő nagy előnye, hogy bárki számára ingyen, szabadon felhasználható, és bár eltérő hatékonysággal, de alkalmazható a különböző kulturális intézményekről szóló írott tartalmak és a tőlük átvett képek felkutatására is.

(Nagy Andor)