Public library quarterly. – New York (N.Y.), 1979-

38. (2019) 1., p. 3-18.

Az Egyesült Királyságban a közkönyvtári szolgáltatás, amely harminc évvel ezelőtt rendkívül népszerű volt, mára jóval kevésbé használt közösségi szolgáltatássá változott. A gyűjtemények szegényesek és rosszul szervezettek. A nyitvatartási idő rövid és kiszámíthatatlan. Az épületeket nem kezelik megfelelően, és a külsejük is siralmas.

Az okok arra vezethetők vissza, hogy a közszférában nincs közvetlen kapcsolat a közösség igényeivel. Az idők folyamán megváltoztatták a könyvtárak szerepkörét, hogy az épületeikben változatos szociális és közösségi szolgáltatásoknak adjanak helyet, és meg kellett felelniük a helyi önkormányzatok bevételszerző törekvéseinek. A helyi önkormányzatok pénzügyi szakemberei ráébredtek, hogy olyan épületeket kell fenntartaniuk, amelyek nincsenek eléggé kihasználva. A könyvtárigazgatók a kis könyvtárak bezárását javasolták. A bezárások és megszorítások negatív spirált indítottak, ami a használat további visszaeséséhez vezetett.

A kormányzat ösztönzésére az évek során számos új kezdeményezés történt: közös elhelyezés más helyi szolgáltatásokkal, az irányítás átruházása, alapítványok létrehozása, ajándékboltok nyitása, különböző bevételképző tevékenységek vállalása, önkéntesek alkalmazása. A könyvtárügyben az a nézet terjedt el, hogy ha a könyvtár túl sok könyvet raktároz, az akadályozza a használatot, a gyűjtemények növekedését tehát korlátozni célszerű. A könyvtár a tudás közvetítőjéből közösségi központtá vált, egyben a szociális jólét központjává, különösen a hátrányos helyzetűek esetében. A könyvtárakat arra kényszerítették, hogy felvállaljanak különböző profilidegen funkciókat, hogy modernnek és érdekesnek tekintsék őket.

A könyvtárak használatának visszaesését az internettel, az e-könyvekkel és a könyvesboltokkal magyarázták. 1996-ban a kölcsönzések tekintetében Anglia állta a versenyt az USA-val és Ausztráliával. A kölcsönzések száma magasabb volt a könyvtárlátogatásokénál. Húsz évvel később az USA és Ausztrália teljesítménye javult, Anglia viszont lemaradt, a könyvtárlátogatások száma a felére esett vissza. A kölcsönzések száma szintén a felére csökkent, míg Amerikában kissé nőtt, Ausztráliában pedig csak kismértékben csökkent.

A könyvtárépületek közösségi célú hasznosítása két problémát hozott. Egyrészt jóval többen vették igénybe a szolgáltatást, másrészt a közösségi szociális szolgáltatások megszervezése jóval nehezebb feladat, amely másfajta készségeket és felkészültséget igényel. A koncepció akkor talán működött volna, ha megtartották volna a könyvgyűjtemények színvonalát. 1996 és 2016 között a közkönyvtárakból közel 25 millió könyvet távolítottak el. A felszámolt állományok másfél ezer könyvtár bezárásával voltak egyenértékűek.

2003-ban a Framework for the Future című kormányzati jelentés új típusú könyvtári szolgáltatásokat helyezett kilátásba, ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A pénzek egy részét olvasásfejlesztésre fordították ugyan, de a program nem volt eléggé tervszerű, nem készültek költségelemzések, hatásvizsgálatok. A könyvtárak nem rendelkeznek megfelelő felszereltséggel és erőforrásokkal, hogy a kezdeményezés sikeres legyen. Tevékenységük nem igazolta azt az állítást, hogy ők lennének az elsődleges partnerek például a digitális szakadék felszámolásában.

Jelenleg nincs olyan stratégiai vagy menedzsmenttörekvés, amely vonzóvá és hasznossá tehetné a könyvtárakat az átlagemberek számára. A könyvtárvezetők társasága (Society of Chief Librarians) nyolc pontban foglalta össze az önkormányzatoknak címezve, hogy mit nyújtsanak a könyvtárak: hozzáférést a kultúrához; digitális tevékenységeket és képzést; a helyi közösség számára egészséget és jólétet; minőségi információt és online szolgáltatásokat; tanulási lehetőségeket; a művelt és magabiztos társadalom lehetőségét; teljességgel elérhető szolgáltatásokat; a gyerekeknek olvasási inspirációt.

A válságból való kilábaláshoz, a szolgáltatás helyreállításához a szerző tíz pontban javasol megoldásokat, amelyeket radikálisnak minősít: 1. Be kell ismerni a könyvtári szektorban, hogy a közkönyvtári szolgáltatásokkal komoly problémák vannak, és sürgősen cselekedni kell. 2. Fel kell ismerni és deklarálni kell, hogy a könyvtárak elsősorban az olvasmányokat és az olvasást jelentik. 3. Amíg nem történik javulás, a könyvtári szektor nem kérhet több pénzt. 4. A könyvtári szolgáltatást fenntartó helyhatóságok számát csökkenteni kell 152-ről 10-re. Ehhez a költségek csökkentése is kapcsolódik. 5. Összesen 10 kompetens menedzsment-csapatra van szükség. 6. Négyszeresére kell növelni a dokumentumok beszerzésére fordított kiadásokat. Pótolni kell a kivont 25 millió könyvet. 7. A könyvtáraknak legalább heti 25 órában nyitva kellene tartaniuk, a közepes és nagykönyvtáraknak több mint heti 50 órában. 8. Egyetlen közös könyvtári rendszerre van szükség az országban (számuk meghaladja a százat), amely kapcsolódik a kiadók rendszeréhez. 9. Ismét szorosan együtt kell működni a kiadói szektorral. 10. A felsőfokú könyvtárosképzést a közkönyvtári szolgáltatások újfajta megközelítéséhez kell igazítani.

A szerző véleménye szerint az Egyesült Államokban azért nincsenek válságban a közkönyvtárak, mert sokat tesznek a helyi környezetükért, a helyi lakosok nagyra értékelik őket, és a könyvtárosok soha nem veszítették szem elől, hogy tevékenységük legfontosabb tényezőjét a gyűjtemény jelenti.

(Hegyközi Ilona)