Lengyelország egyik első digitális könyvtára, a
Polona 2006-ban indult, és úttörő volt abban is, hogy a repozitóriumok szokásos kínálata mellett (könyvek, napilapok) levelezőlapokat, efemer kiadványokat, térképeket, régi grafikákat stb. is tartalmazott. Célja a Lengyel Nemzeti Könyvtárhoz hasonlóan az írott kulturális örökség megőrzése és megosztása. 2013. évi megújítása után vezető helyet foglalt el a technológia, a használói élmények és a képek minősége terén. A képek nagy felbontású megtekintéséhez a
Polona számára fejlesztették a
Malakh Deep Zoom Viewer rendszert.
A
Polona stratégiai célja, hogy gyűjteményeihez jó minőségben biztosítson nyílt hozzáférést. A szkennelt képek nagy felbontásban, vízjelek nélkül letölthetők, a használókat egy felugró felület tájékoztatja a dokumentum további használhatóságáról. A legfontosabb műveket 600 dpi felbontással szkennelik, ami elegendő az eredeti dokumentum kézhez vétele nélküli kutatáshoz. A digitalizálás során külön figyelnek a II. világháború alatt kárt szenvedett kulturális értékekre, amikor a lengyel könyvtárak állományainak 70%-a, a múzeumi és levéltári gyűjtemények jelentős része megsemmisült.
Indulásakor a
Polona csak a nemzeti könyvtár állományait dolgozta fel, majd hamarosan más intézményekét is. Ma mintegy 150 digitális könyvtár, levéltár, múzeum és intézményi repozitórium működik Lengyelországban. Több, az Európai Unió és a Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma követelményei szerint épülő állomány láthatósága nem megfelelő, működésük korlátozott. Ezért is fontos, hogy a
Polona szolgáltatja a szükséges infrastruktúrát és a közös platformot a kulturális intézményeknek; a nemzeti könyvtár a szerzői jogi kérdésekben segít. Alapítása óta a
Polona részt vesz az
Europeana projektben és a
Newspapers alprojektben, együttműködik a Wikipédiával és a Wikimédiával. Aktív szereplője a Franciaország, Nagy-Britannia, Izrael, Norvégia, Lengyelország legnagyobb könyvtáraiból és különböző vezető kutatóegyetemekből álló IIIF konzorciumnak.
2019 áprilisában a
Polona állományában több mint 40 intézményből 1,8 millió hírlap, 190 ezer könyv, 420 ezer cikk, 84 ezer efemer kiadvány, 38-38 ezer képeslap és fénykép, 31 ezer grafika, 30 ezer kotta, 15 ezer térkép és atlasz, valamint 14 ezer kézirat volt található. Ennek több mint a fele elérhető online, a többi pedig a több mint 800 kiszolgáló pontot tartalmazó
Academica hálózat nyilvános termináljairól. A Jagelló Könyvtárral közös
Patrimonium projekt célja több mint egymillió lengyel mű digitalizálása 2019 végéig. Sajátos dokumentumtípust jelentenek a lengyel kulturális intézmények speciális publikációit és lelőhelyeiket tartalmazó cédulakatalógusok. Említésre méltók még: az országban élő felekezetek dokumentumai, a 20. század katonai konfliktusaival kapcsolatos gyűjtemény, a
HyPaTia (női drámaírók tragikus művei), a Tátra folklórja, híres emberek portréi. A
Merkuriusz projekt a tudományos folyóiratokban a 2002–2014. években megjelent cikkeket dolgozza fel.
A
Polona a digitális művekkel folyó munkához annotációs eszközöket biztosít, a használók saját gyűjteményeket állíthatnak össze, megoszthatják találataikat, a könyvjelző eszköz használatával folytathatják az abbahagyott munkát. A
Polonában részletes keresés, szűrés végezhető, a keresőmotor a legtöbb fontos metaadatban lehetővé teszi a keresést. A gyakorlottabb használók a
Polona API-t is segítségül hívhatják. A
Polona 2019 elejétől támogatja az IIIF szabványt, amely lehetővé teszi a különböző intézményekben lévő források közötti interoperábilitást, és figyelembe veszi az adatok újrahasznosíthatóságát.
Jelenleg az
Omnis a nemzeti könyvtár legnagyobb technológiai projektje, amelynek célja a gyűjtemények láthatóságának és elérhetőségének növelése, az adatmegosztás javítása az intézmények, szerzők és a kiadók között, a
Polona szolgáltatásainak korszerűsítése és integrálása. A további tervek között szerepel a metaadatok bővítése és a mesterséges intelligencia alkalmazása a tartalomelemzésben.