Library review : a quarterly magazine on libraries and literature. – Glasgow, 1927-2017

62. (2013) 1/2., p. 34-42.

A hajléktalanok ügye csak az elmúlt néhány évben került az érdeklődés fókuszába Horvátországban. A hajléktalanná válás két fő okra vezethető vissza az országban, az egyik a rendszerváltáskor elveszített szociális biztonság, a másik az 1991 és 1995 között lezajlott délszláv háború. Jelenleg 400 regisztrált fedél nélkül élő ember él Zágrábban, a valós számuk azonban becslések alapján ennek a tízszerese is lehet. A Zágrábi Városi Könyvtár ezért elhatározta, hogy lépéseket tesz a hajléktalanok társadalmi kirekesztettségének mérsékléséért, motiválja és segíti ezeket az embereket a munkaerőpiacra való visszatérésben. Három modellel kísérleteztek.

Az első modellben a könyvtár nem rendszeresen kínál szolgáltatásokat a hajléktalanoknak, amelyeket azok alkalomszerűen vesznek igénybe. A kísérleti projektet 2010. április 23-án indították az Utcalámpa című hajléktalan-magazin szerkesztőségével való együttműködésben. Az újságban hajléktalanok publikálnak, ők is terjesztik, amivel némi jövedelemre tehetnek szert. A könyvtár kínált információs műveltségi kurzust, kreatív workshopokat, amelyeket követően a hajléktalanok önkéntes munkát vállalhattak a könyvtárban. Tartottak speciális írószemináriumot, amely során a magazinba írhattak cikkeket. A modell alapja, hogy külső partnerekkel kell kapcsolatot teremteni, és megkeresni a módját a sikeres együttműködéseknek. A második modellben a szolgáltatásokat a könyvtár kínálja, de azok a hajléktalanszállókban valósulnak meg. A programokon a hajléktalanok rendszeres megjelenését várják. A modell megvalósítására 15 ezer dollár pályázati támogatást kaptak. Egy könyv a fedélért: könyvtári hálózat a hajléktalanok segítéséért címmel 2011 novemberétől egy éven át tartott a projekt. Egy tanulmány szerint a hajléktalanszállókon élők nem férhetnek hozzá az internethez, és a korábbi személyes kapcsolataikat is jellemzően elveszítik. Ezért a legnagyobb zágrábi hajléktalanszállónak 4 számítógépet és egy nyomtatót vásároltak. Ezek segítségével vehetnek részt a szálló lakói információtechnológiáról szóló kurzusokon. A könyvtárosoknak a helyszín, a hajléktalanoknak az oktatók voltak újak. A kölcsönös bizalom megteremtése nagy kihívásnak bizonyult. Végül hat fő vett rendszeresen részt az IT-kurzus alkalmain, és többen alkalomszerűen. Párhuzamosan zajlott egy munkaerő-piaci beilleszkedést segítő program. Ezt egy pszichológus vezette volna, azonban az ő személyét elutasították a hajléktalanok, helyette egy a szállót jól ismerő önkéntes és egy hajléktalanból lett könyvtári önkéntes dolgozó vezette ezt a sorozatot. Végül a két programot összevonták. Ez a modell kívánja a legnagyobb anyagi erőfeszítést és jelenti a legjelentősebb kihívást.

A harmadik modellben a könyvtárban szerveznek programokat, amelyeken a hajléktalanok rendszeres részvételét várják. A másik két nagy zágrábi hajléktalanszálló jelezte, hogy ők sem szeretnének kimaradni a könyvtári workshopokból. Ennek érdekében 9 önkéntessel a központi könyvtár épületében tartottak munkakereséssel és IT-műveltséggel kapcsolatos tanfolyamokat. Ezeket csak a leginkább motivált emberek látogatták. A motiváltságukat csak növelte, ha feladatot és felelősséget kaptak, bővíthették személyes kapcsolati hálójukat. A könyvtár biztonságos, kellemes közeget nyújtott számukra.

Valamennyi modell jelentős kihívásokat tartogat a könyvtárosok számára. Nem szabad elfeledkezni azonban erről a rétegről, akikkel szemben a meglévő előítéleteket le kell küzdeni, hiszen a könyvtár alapvető küldetése a tudáshoz, kulturális értékekhez való egyenlő hozzáférés biztosítása.

(Tóth Máté)