Bibliotekovedenie. – Moskva, 1993-

(2013) 2., p. 39-45.

Az iskolások információs műveltsége az egyik legaktuálisabb kérdés a világon. Ezzel szemben Oroszországban gyakorlatilag nem létezik a pedagógusok ez irányú tömeges képzése, a felsőfokú pedagógus- és könyvtárosképzés irányelvei nem tükrözik a középiskolai oktatási tantervekben foglalt követelményeket. Az iskolákban az információs műveltség fejlesztésével foglalkozó órák az alaptanterv regionális vagy iskolai elemébe kerülnek. A speciális foglalkozásokat vagy az órarendbe illesztik, vagy az iskolai/közkönyvtárakra építve általában az iskolai vagy a gyermekkönyvtárosok tartják: többségük saját tapasztalatai alapján, szakképzettség nélkül.

A fogalmak tisztázása: a szakirodalom alapján az információs műveltség része a személyiség információs kultúrájának, ez pedig az ember általános kultúrájának. Az információs műveltséget a tanulás „technológiájának” is lehet tekinteni.

Oroszországban a könyvtárosok sincsenek mindig tisztában a fenti fogalmak közötti különbséggel, ami munkájukra is kihat; a könyvtárosok információs kultúrája is sok esetben kívánnivalót hagy maga után. A gyerekekkel és a fiatalokkal foglalkozó könyvtárosok információs műveltségét vizsgálva a főbb problémák a következők:

- nem értik az információs műveltség fejlesztésében végzendő munka értelmét és tartalmát: vagy számítógépes órának, vagy könyv- és könyvtártörténetnek tekintik;

- nem tudnak szöveget olvasni és értelmezni;

- nem tudják kiválasztani és értékelni a számukra fontos információt;

- nem tudják feldolgozni és megjeleníteni a releváns információt: egyes esetekben összefoglalni, máskor elemezni a táblázatokban, ábrákon stb. kapott adatokat;

- nem tudják kiemelni vagy saját szavaikkal összefoglalni a talált szöveg lényegét (sokszor megfigyelhető a szakozóknál).

Az iskolásokkal folytatott hatékony munkához tisztában kell lenni azzal, hogy az információs kultúra nem egy főiskolai elméleti tantárgy, hanem az információs munka értelmének megértése és elsajátítása.

Az iskolások információs kultúrájának fejlesztésében két megközelítés jellemző: a hagyományos és az ún. aktív (tevékeny). Az első szerint az információs kultúra önálló (elméleti ismeretekre és gyakorlatra épülő) tantárgy, míg a második szerint az információs munka folyamatának elsajátítása és értelmének tudatosítása. A Kemerovoi Egyetem információtechnológiai kutatóintézete az összes iskolai évfolyam számára kidolgozta a hagyományos módszer alkalmazásához szükséges programot. A szerző és munkatársai az aktív úthoz dolgoztak ki az iskolások fokozatos fejlesztéséhez szükséges modellt. Mindkét esetben láthatók az értékelési és a módszerek terjesztését fékező problémák. Az aktív módszer támogatói szerint szükség van a tanárok és a könyvtárosok megfelelő képzésére, az információs kultúra fejlesztésének beillesztésére a tanrendbe és a könyvtárak munkájába – az akadályt a konzervatív továbbképzési rendszer jelenti. A hagyományos módszer követői szerint az 1–11. osztályban külön tantárgynak kell lennie, ezt viszont a tantárgyi tematika hiánya és az iskolások túlterhelése gátolja; a szaktanárok képzése ebben az esetben is szükséges.

A cikk a „Szeptember elseje” (Pervoe sentâbrâ) kiadóház által 2006 óta szervezett továbbképző tanfolyamokon írt dolgozatokra épül. A tanfolyamokon elég hamar kiderült, hogy a könyvtárosok nagy része felkészületlen, hiányoznak a rendszerszintű fejlesztések. A levelező tagozat számára kidolgozott kurzus nyolc előadásból, két felmérő és egy záródolgozatból áll. A kiadóház nagy könyvtárak megrendelésére is szervez tanfolyamokat, és a regionális könyvtárak kérésére rövidebb ideig tartó tréningeket. A nappali tagozatos hallgatók előadások helyett az aktív módszerek gyakorlati megvalósításában vesznek részt.

(Viszocsekné Péteri Éva)