Journal of documentation. – London, 1945-

70. (2014) 2., p. 282-302.

A legutóbbi idők bőséges szakirodalmának áttekintése nyomán elsőként az a triviális konklúzió állapítható meg, hogy azokat a feltételeket és azt a környezetet, amelyben a felsőoktatási és tudományos könyvtárak léteznek, jelentősen befolyásolják a felsőoktatásban, a kutatásban és gazdaságban, a kommunikációs technológiában és a kutatói közösségek viselkedésében végbemenő fejlemények. Az esetek nagy többségében a változások irányát még rövid távon is nehéz előre jelezni. Három évtized alatt a felsőoktatás és a kutatás gyökeresen átalakult a szűkölő költségvetés, a mind országos, mind nemzetközi szinten bevezetett versenyeztetett támogatásnyújtás és a felsőoktatás „tömegtermeléssé” válása következtében. A tudományos életet átjáró technológia olyan fejleményekben jelenik meg, mint az e-tudomány, e-kutatás, kiber-infrastruktúra; mindez jelentős mértékben megváltoztatja a tudományos együttműködést, a kutatók mind privát, mind nyilvános kommunikációját. A technológia egyre inkább teret hódít a humán tudományok terén is, megjelent a „digitális tudományosság” (= digital scholarship; az utóbbi szó elsősorban a humán területek tudományos életét fejezi ki).

A könyvtárak – szemben azzal az elterjedt véleménnyel, hogy konzervatív intézmények lennének – igen gyorsan reagáltak a változásokra. Az infrastruktúra terén (természetesen az infokommunikációs technológia eszközeinek bevezetése és rendelkezésre bocsátása mellett) a digitális gyűjtemények növekedése nyomán felszabaduló helyeket alakították át a formális és informális kommunikáció helyeivé. A „tanulószoba” („tanulási köztér”) (learning resources; learning vagy educational commons), az „információs köztér” (information vagy research commons) kifejezések bevonultak a könyvtári szakzsargonba. Mindez a fizikai és a virtuális tér koncepcionális egységesítését jelzi, amelyben a könyvtár együttes használatot és azonos hozzáférést biztosít az általa szolgált közösség valamennyi tagjának.

Ami az állományépítést illeti, a forgalmazó már nem fizikai darabot, hanem hozzáférést árusít, az olvasó pedig egy-egy darab „tartalmat” igényel, nem az egész „tartót”, így az állományépítés egészen új és bonyolult stratégiát igényel. A birtoklás, hozzáférés és használat feltételei még a könyvtár utolsó fizikai darabja, a könyv esetében is megváltoztak (a digitalizálás és az e-könyv elfogadhatóvá fejlődése nyomán). Míg az olvasók az e-folyóiratok szabad hozzáférést élvezik, azok egyáltalán nem ingyenesek a könyvtárak számára; jelentős a könyvtári konzorciumok, a konzorciális elektronikus-digitális állományépítés és az újabb gyarapítási módszerek (pl. az olvasó által kezdeményezett beszerzés) irodalma. S miközben a könyvtárak – legalább részben – megszabadultak a fizikai tárolási problémáktól, legalább akkora gondot okoz a digitális források megőrzésének komplex kérdésköre, a leküzdendő szervezetközi, jogi, pénzügyi, technológiai és egyéb akadályokkal.

A katalogizálás is változáson megy át. A webes listák, a tartalomérzékeny linkek és hasonló eszközök inkább támogatják és gazdagítják a katalógusokat, mintsem eltörölnék azokat, ám az elektronikus források jellemzőire tekintettel új bibliográfiai stratégiát kell kialakítani. A drága katalogizálást sok könyvtár kiszervezi, nemegyszer a kiadókra vagy a terjesztőkre hárítva a feladatot, azonban a kint előállított rekordok minősége elmarad a könyvtár által készítettekétől. A leggyakrabban használt MARC formátum is állandó fejlesztés alatt áll, és bár a bibliográfiai adatokat időnként metaadatnak nevezik, továbbra is nélkülözhetetlen a magas szintű szabványosítás.

A könyvtári szolgáltatások mindig és mindenhol hozzáférhetőkké válnak; nem az olvasó megy a könyvtárba, hanem a könyvtár keresi fel az olvasót ott, ahol az van, és versenyez érte más közvetítőkkel, amelyek megjelentek a tudományos kommunikációban. A nyílt hozzáférés terén a könyvtárak vezető szerepet játszanak azáltal, hogy átvették az intézményi repertóriumok létrehozásával és fenntartásával kapcsolatos tevékenységeket. Gazdag irodalma van a könyvtárak jelenléte a szociális médiában témájának, valamint a használói igények megállapítása és a szolgáltatások értékelése módszereinek. A fejlesztési stratégiák között jelentős szerepet kap a vezetéssel szembeni kihívások és a menedzsmenteszközök témája, továbbá a szakmai kompetenciák tartalma és terjedelme.

(Mohor Jenő)