Journal of education for library and information science. – State College, Pa., 1984 -

62. (2021) 1., p. 17-33.

A legtöbb szakma esetében tapasztalható bizonyos valós vagy vélt megosztottság azok között, akik napi szinten végzik a munkájukat és azok között, akik a szakmát oktatják. A tanulmány célja, hogy rávilágítson e szakadékra a könyvtár- és információtudomány területén, továbbá kísérletet tegyen a lehetséges megoldások feltárására.

Jelenleg is diskurzus folyik a felsőoktatás értékéről: a Pew Research Center felmérése szerint a diplomával rendelkező amerikai felnőtteknek mindössze 14%-a véli úgy, hogy a négyéves egyetemi képzés fel tud készíteni valakit egy jó állásra. A növekvő tandíjak miatt egyre több hallgató várja el, hogy befektetései megtérüljenek. Emiatt elsődleges prioritásként kell kezelni, hogy a könyvtáros mesterképzés (Master of Library and Information Science, MLIS) továbbra is releváns maradjon, amihez arra van szükség, hogy a képzőintézmények működjenek együtt a gyakorló szakemberekkel a lehetséges szakadékok azonosítása és áthidalása érdekében.

A könyvtár- és információtudományi szakirodalom is dokumentálja, hogy az utóbbi időben nőtt a szakadék a képzőintézmények és a mindennapi gyakorlat között. A hallgatók negatívumként jelölték meg, hogy az egyetemen az elméleti oktatásra fektetnek nagyobb hangsúlyt, és a könyvtárosképzés nincs összhangban az aktuális trendekkel, a munkáltatói elvárásokkal, valamint a feladatok elvégzéséhez szükséges készségekkel.

A tanulmány alapját képező felméréshez félig strukturált fókuszcsoportos interjúkat készítettek MLIS végzettségű, köz- vagy felsőoktatási könyvtárban dolgozó gyakorló könyvtárosokkal. Az interjúk első felében e szakemberek elvárásai álltak a középpontban, és olyan kérdések kerültek elő, mint hogy miért létezik a szakma, és milyen képességek birtokában kell lennie egy könyvtárosnak. Az interjúk második felében a könyvtár- és információtudományi mesterképzésre és annak tantervére kérdeztek rá. A felmérésben részt vevők a diplomáról és annak értékéről, továbbá a kurzusok tantervi hiányosságairól is beszéltek.

A fókuszcsoportok tagjai megállapították, hogy a készségfejlesztés az MLIS-képzésen elavult vagy irreleváns, elsősorban a menedzsment és a technológiai kompetenciák terén. A könyvtárosok és a jelenlegi hallgatók közötti szakadékot csökkentené, ha a végzettek magabiztosabbak lennének az új technológiák használatában, hiszen ez a könyvtári munkában és a munkáltatók által elvárt új kompetenciák között is központi szerepet tölt be. A mai világban követelmény, hogy az új kollégák jártasak legyenek a közösségi média felületeinek használatában és az online keresésben egyaránt, vagy éppen a használók rendelkezésére tudjanak állni technológiai eszközeikkel kapcsolatban. Ezzel szemben a felsőfokú könyvtárosképzésben még mindig hiányosságok tapasztalhatók az IT-oktatásban, valaki például megemlítette, hogy a technológiai kurzuson szinte csak az Excel használatával foglalkoztak.

Az interjúkból kiderült, hogy az egyetemi oktatás ugyan fontos részét képezi a hallgatók tudásának, viszont nem lehet mindent az iskolai keretek között elsajátítani. Sajnos sem a bevezető kurzusok, sem pedig a készségek fejlesztésére irányuló tárgyak esetében nem volt pozitív a résztvevők véleménye, irrelevánsnak, illetve felesleges idő- és pénzpazarlásnak tartották azok elvégzését. A résztvevők visszajelzései alapján sokan már eleve könyvtárban dolgoznak, és csak azért kezdenek bele a könyvtártudományi mesterképzésbe, hogy a „papírjuk”, azaz az oklevelük („a kilyukasztott, érvényes jegy az utazáshoz”) meglegyen a szakmai előrelépéshez.

A válaszadók megfogalmazták, hogy könyvtárosként fontos szerepet töltenek be a társadalomban, mert hozzájárulnak egyfelől az élethosszig tartó tanuláshoz, másfelől pedig az olvasók és a közösségek igényeinek kielégítéséhez. Ez a fajta szerepvállalás táplálta a résztvevők elhivatottságát a könyvtárosi pálya iránt. Ugyanakkor nem érezték úgy, hogy a mesterképzésen folytatott tanulmányaik segítenék őket: kiemelték a tanterem „mesterséges határvonalait”, a feladatok életszerűtlenségét, a szakmához való kapcsolódás hiányát és az elavult tananyagot. Javaslat született a tanszékek oktatóinak folyamatos továbbképzésére annak érdekében, hogy naprakészek legyenek az állandóan változó szakmai készségek és gyakorlatok tekintetében.

A kutatás szerzői szerint a könyvtáros szakma értékeinek a képzésben történő megfelelőbb hangsúlyozásával újra megerősíthető a könyvtár- és információtudományi képzések értéke is. Az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék tovább csökkenthető, ha a képzésbe terepen folytatott projekteket integrálnak, valamint ha a könyvtár- és információtudományi képzőhelyek, a gyakorló szakemberek és a hallgatók között rendszeres párbeszéd alakul ki. Utóbbi eszköze volt a jelen kutatás is, amely egy átfogó kezdeményezés részeként hozzájárulhat a szerzők egyetemén a könyvtárosképzés megújításához.

(Szőnyegi Zsanett)